Grow UpTeszt

A tavaly megjelent Grow Home, hogy is mondjam, nem vált a kedvencemmé. Hiába tagadnám, viszonylag gyorsan elő lehet keresni, hogy a kedves kinézet és az aranyos ötlet ellenére több bajom volt vele, mint örömöm. És bár biztos nem így történt, szeretném hinni, hogy a Reflections-nál olvasták amit írtam, mert a Grow Up majdnem az összes általam említett hibát kijavította. Majdnem.

Visszatér tehát B.U.D. és persze M.O.M. is, utóbbi most kulcsszerepet tölt be a történetben, legalábbis abból a szempontból, hogy rögtön az első percekben darabokra törik és a játék folyamán ezeket a darabokat kell összeszednünk. Igen, sztori szempontból továbbra se erőltették meg magukat a fejlesztők, de egy ilyen játéknál ez továbbra se túl lényeges dolog: megvannak a célok, tessék elérni őket.

Ami viszont a többi részt illeti, na ott aztán vannak változások! Kezdetnek jelentősen kibővítették a játékteret, egy sziget helyett most egy egész bolygót kapunk. Oké, most ne a No Man's Sky „olyan nagy, hogy úgysem járod be” bolygójára tessék gondolni, a képeken jól látszanak az arányok, de még így is igen jelentős a növekedés mértéke. És ez a bővülés nagyon jól működik, tucatnyi kisebb-nagyobb ponton visszaköszönnek ennek pozitív hozományai. Ilyen például a játék kinézete, mely bár továbbra is egyszerű geometriai formák gyülekezete, de az arányok miatt őrületesen jól néz mutat, hatalmas élmény a magasból (egészen a holdig eljuthatunk!) letekinteni és látni a szigeteket, tengereket, ahova bármikor eljuthatunk.

És ha már itt tartunk, komoly reformok érték az utazási lehetőségeket is, növények vadászata helyett különböző képességeket szedhetünk össze. Ezek egy része (például a jetpack) már ismerős lehet régről, de most az ejtőernyő és a sárkányrepülő funkciót is BUD önerőből tudja használni. Ez pedig azt is jelenti, hogy sokkal egyszerűbb lesz a bolygót bejárnunk, inkább a légi közlekedést kell majd használnunk, mint a BUD kezein lévő tapadókorongokat.

A növekedés nem csak a játékteret, hanem a lehetőségeket is érintette. MOM alkatrészei és az előző részből ismert kristályokon kívül most több tucat apróbb kihívást is teljesíthetünk, itt megszabott útvonalakat kell egy bizonyos időhatáron belül bejárnunk. Ezek, bár nem kötelező feladványok, kellemesen kitolják a játékidőt is, én olyan 50%-os befejezettség mellett is már hat óra felett jártam, ami nagyjából a duplája annak, amit az előző résszel el lehetett tölteni.

Mindössze egy dolog maradt sajnos a régiben: BUD irányítása, ami továbbra is minimum esetlen, de legtöbbször inkább idegesítő. Én értem, hogy az egész egyfajta technikai prototípusból született, de a második részre már illett volna ezen túllépni, mert rendkívül lelombozó, mikor a legegyszerűbb feladatokat is kínszenvedés megtenni, mert BUD lábai összeakadnak. És az a baj, hogy ez az egyetlen dolog képes mindent aláásni: a platforming béna lesz, a képességek nehezen irányíthatóak, a feladványok nyögvenyelősek és mind-mind azért, mert megmaradt ez a csámpás járkálás…

Ez pedig nagyjából be is határolja azt, hogy kinek lehet a játékot ajánlani: azoknak, akiknek a felfedezés, az ugrálás és gyűjtögetés ér annyit, amennyiért hajlandóak túllépni azon, hogy sokszor még az is kínszenvedés lesz, míg egy-egy apró sziklát megmásznak. Ha ez nem baj, akkor tessék lecsapni rá, a továbbra is egészen kellemes árpont ugyanis egy nagyon vidám és végre igazán tartalmas játékot rejt!