Nem egyszerű dolog egy friss Uncharted játék tesztjének nekikezdeni. Tudvalevő, hogy ez a sorozat már minden szuperlatívuszt, minden túlzással átitatott jelzőt bezsebelt, a szavak pozitív értelmében. A PS játékosok olvadoznak, ha szóba kerül a Drake-legendárium, az X-közösség sárga irigységgel figyel minden screenshotot, a sajtó pedig a vállán hordozza a Naughty Dog fejlesztőcsapatot.
A negyedik epizód tavaly nálunk is bezsebelte a tízest - tartván a véleményünket -, megérdemelten. Drake utolsó (?) kalandjában ott volt minden, amit 2017-ben egy blockbuster akció-kalandjátéktól elvár az ember, sőt, prezentációs téren azóta sem nagyon volt ilyen erős vizualitása konzolos megjelenésnek. A Lost Legacy előélete kicsit csavarosabb a szokásosnál - eredetileg DLC-nek indult a csajos kaland, később azonban önálló kiegészítővé avanzsált. Ez régebben nem is volt idegen a játékipartól, és most sem alakul rosszul a program kimérete. Nagyjából féláron, nagyjából fél-tartalommal, némi újrahasznosítással, pár újdonsággal érkezik a négyésfeledik Uncharted játék, amelyet ugyanúgy lehet szégyenérzet nélkül imádni, mint az előzményt.
Furcsa lesz a cikkben a mostani fordulat, révén máris pátoszos hangnembe kerültünk. Most mégis egy kis negatívummal folytatjuk. Ha valahol alaposan neki lehet esni a Lost Legacy-nak, az pont a sztori. No, nem a forgatókönyv részletekbe menő elemeivel van baj, mert a dialógusok és a cselekményszál darabkái hozzák a szokásosat. A nagyobb baj az, hogy a fő szál, a motiváció, és a jellemfejlődés is a „szokásos” íven szalad végig. Adott egy polgárháború szélére sodródott, nyugati világtól távolinak tűnő egzotikus ország (khm, India), felkerül a térképre egy műkincs, ami a főhős családjának történelmét is meghatározta. Bejön a képbe a helyi szakadár vezér (természetesen kusza viszonyban a hősök egyikével), és máris indul a versenyfutás és tömegmészárlás a kincsért. Félre ne értsetek, nem rossz a Lost Legacy sztorija, csak tökre ugyanezt az utat bejártuk már egy párszor, és talán (talááán) ezen a ponton már kezd unalmas lenni a menetrend. Hőseinkkel megérkezünk az új helyszínre, a zsoldossereg már egy lépéssel előttünk jár, a dzsipek-teherautók már beálltak, a messziről kiszúrható fedezékelemek és magas fű mögött már ott járőröznek az ellenfelek. Néha jön egy puzzle rész, aztán aréna, felfedezés, ugrabugra - és kezdődik minden elölről.
Persze rendben van ez, mert ettől Uncharted az Uncharted, és a készítők becsületére legyen mondva, hogy a negyedik epizódban behozott autókázós, nézelődős pályatervezést visszahozták a folytatásra is. A Western Ghats pálya praktikusan egy masszív nagy szabadtér, amelynek többféle irányból is neki lehet indulni. Három fő helyszín meglátogatása után haladhatunk tovább a nyugati hágón, de a terep rengeteg rejtett kincset, és tizenegy Hoysala érmét is rejt, amelynek az opcionális összegyűjtése nem csak a mániás gyűjtőknek javallott, de úgy bő másfél óra tartalmas élményt hozzá is tesz a játékidőhöz. Bejön egy új mini-mechanika a ládanyitogatással (amit körülbelül a harmadik alkalomra teljesen meg is ununk majd), aztán Chloe az okostelefonjával fotóz, és a sztori hosszához mérten meglepően sok kincset is be is zsebelhetünk. Szóval a nagyjából fél-Unchartednyi játékidő bőven tartogat meglepetést és jutalmat, és a különböző megnyitható extrákat sem felejtette el a Rosszkutyák csapata.
Minden más pedig szintén kellemesen ismerős lehet a negyedik részből. Az animációk, játékmechanikai apróságok, sokszor még az assetek, díszletelemek is a korábbi epizódból lettek átemelve. DE. És ez az egy „de” egy nagyon fontos de… A látvány és játékmechanikák polírozottsága továbbra is piacvezető, mi több lehengerlően durván odatevősebb bárminél, amit látni-játszani szoktunk. A terepek kulcs-helyszínei, és még a legegyszerűbb lapulevelekkel borított hasadék is olyan részletességgel lett kialakítva, hogy az embernek belesajdul az idegrendszere (a szó pozitív értelmében). PS4 Pro és 4K tévé párosításával az élmény még sokkolóbb - gyakorlatilag a képernyő előtt ötven centire is tű éles marad a kép, és annyi a részlet, hogy az ember ismét fekete mágiára kezd gyanakodni. Már a Chloe birtokában lévő tallér kidolgozottságáról is az juthat az eszünkbe, hogy a világ összes modellezője és textúrázója Naughty Dogéknak dolgozik. Aztán mikor a tallér életnagyságú szobrát meglátjuk (amely köbö' olyan magas mint egy közepesen nagy lakótelepi épület), még a hőseink is áttörik azt a bizonyos képzeletbeli negyedik falat, megjegyezvén, hogy bizonyára évszázadokig tartott ennek a remekműnek a részletes kidolgozása. A játékos felé történő kikacsintások, maró gúnnyal átitatott kommentek amúgy állandóan záporoznak a Chloe-Nadine párostól. (Miért van például három puzzle-szoba egymás után? Nos, mert - Chloe is tudja - általában az ilyenekből három szokott egymás után következni…) Eleinte kicsit megrémültem a két nő tépelődésén, meg azon, hogy Chloe mekkora skumbág tud lenni úgy a maga stílusában. De szerencsére az írógárda megoldotta, hogy a karakterek hozzánk és egyúttal a feladathoz is felnőjenek.
A MULTIPLAYER
Az Uncharted: The Lost Legacy kampánya akár önmagában is pozitívan igazolná a játék árképzését és az ehhez kapcsolódó értéket, ám a készítők gondoltak azokra is, akiknek az előzmény kimaradt. A teljes Uncharted multiplayer élményt megkapjuk a The Lost Legacy megvásárlásával, sőt, még annál is többet. Egy új Survival „horda” móddal bővült a korábbi kínálat, amelyet egyedül (gépi társsal) és nyilván haverokkal csapatva (1-3 fős osztagban) is kipróbálhatunk.
A móka jól integrálódik a korábbi szisztémába, de meg kell mondjuk, talán kevéssé izgalmas, az alapjáték és az U4 arénaharcainak ismeretében… Amúgy 14 pálya, 6 mód, egyéni kihívások, és ezer más apróság is a multi pakk részét képzi!
Nem árulunk el nagy titkot, hogy hősnőink fel is nőttek ehhez a bizonyos feladathoz. Drake kalandjai után nem elképzelhetetlen az, hogy Lara mellett friss női hérosza, esetleg héroszai legyenek a zsánernek. A kísérlet sikerült, Chloe teljesen alkalmas karakter a széria továbbgördítésére. Mi több, akár sokkal érdekesebb dolgokat is ki lehet majd hozni a ravasz tolvaj történetéből, mint Drake bátyó megszokottá vált viszontagságaiból. Ehhez persze az is kell, hogy a Naughty Dog kreatívjai túl tudjanak tekinteni az Uncharted-sablonokon, mert sokadjára ezt a sztoriívet, egy újabb MacGuffin kegytárgyat vagy egy frissen előrángatott zsoldosvezért már nem feltétlen vesz majd be a gyomrunk. Az is kérdéses, hogy a nyitottabb terepeket hogyan tudják továbbgondolni. Az új Tomb Raider széria ismeretében Laráék mind a sztoriszálak érettségét, mind a játékmechanikák összetettségét tekintve előrébb állnak, még ha ez nem is feltétlenül jelent jobb játékot a nap végén. Abban viszont biztosak vagyunk, hogy egy új Uncharted kalandnak nem szabad a TR-féle mutatványokat követni…
Mint a fentiekből kiderülhetett, feszes és potens kis csomag lett az Uncharted: The Lost Legacy-ből, amely nagyon keveset tesz hozzá a mítoszhoz, sok helyen újrahasznosít, ám ezzel együtt is egy bombasztikusan dögös nyárvégi élményt szolgáltat a PS4 tulajoknak. Ár/érték aránya kiváló, a multiplayer szekció dicséretes adalék, Chloe és Nadine párosa pedig igazi kinccsé érik a sztori végére. Csajok, üdv a csapatban, reméljük hamarosan újra találkozunk!