MotoGP 20Teszt

Voltak olyan idők, nem is olyan régen, amikor még meglehetősen rossz érzéssel indítottam el egy-egy Milestone plecsnivel ellátott játékot, az olasz stúdió ugyanis sorozatgyártásban szállította a kicsit sem emlékezetes licencelt versenyjátékokat. Mostanra szerencsére már sikerült feljebb tornászni azt a bizonyos minőségi lécet, a milánóiak néhány kifejezetten szórakoztató címet is letettek már az asztalra, a MotoGP 20 pedig már első indításra is egy kifejezetten jó játék érzetét kelti. A váz alatt azonban már akad néhány bökkenő...

Ha valamire, akkor a MotoGP-szériára kifejezetten jellemző, hogy nem egy folyamatosan bővülő játékról van szó, hanem egy olyanról, ami egyfajta vetésforgóban cserélgeti a feature-öket, néhány évente bedobva egy "nagy megújulást", ezzel magyarázva a reset gomb létjogosultságát. Ez egyértelműen érződik az idei részen is: géposztályból most például csak három van (Moto 3, Moto 2 és a királykategória, a MotoGP), a történelmi szekciót leszámítva bármiféle mellékvágány nélkül, a karrier mód nagy újdonsága, a részletesebb csapatmenedzselés és a hangsúlyosabb motorfejlesztések pedig mind olyan funkciók, melyek valójában már évekkel ezelőtt megvoltak, csak most épp visszakerültek és/vagy feljebb tekerték a potmétert. Nem akarom azonban kipécézni a Milestone-t emiatt, mert ez valahol az évenkénti sportjátékok sajátja, de a MotoGP 20 esetében szerintem kifejezetten érződik most ez az "egyet előre, egyet hátra" hozzáállás. Már csak azért is, mert a történelmi versenyek sem többek napi szinten cserélődő, random generált kihívásoknál, melyek mentesek bármiféle kontextustól - csupán arra jók, hogy a megszerzett pontokból veterán motorosokat és versenygépeket vásároljunk.

A játék lényegi része, vagyis maga a versenyzés szerencsére egészen szórakoztató lett - én legalábbis elégedett voltam mind a vezetési modellel, mind annak skálázhatóságával. Utóbbi különösen kritikus pont a motoros címeknél, hiszen ezeknél jóval meredekebb a tanulási görbe, mint az autóversenyeknél - ilyen szempontból az sem hátrány, hogy ezt a bizonyos tanulási folyamatot nagyban segítő visszapörgetés minden eddiginél könnyebben elérhető és gyorsabban kezelhető. Én legalábbis hálás voltam érte, amikor az első nekifutásra elindított gyorsversenyt olyan égszakadásban kellett megvívnom a Red Bull Ringen, amilyet tíz éve nem láttak a környéken, legalábbis futam közben. Lényeg a lényeg: a féktávok, a terhelésváltások és a kigyorsítások érzete kifejezetten jó, kis gyakorlással (meg persze egy-egy motor karakterisztikájának megszokásával) hamar rá lehet érezni a flow-ra.

Ami nálam óriási kérdőjel a MotoGP 20-ban, az a gépi ellenfelek viselkedése, ami immáron második éve kapott igen komoly hangsúlyt az A.N.N.A. névre keresztelt, szupertudományos módon kifejlesztett mesterséges intelligencia révén. És meg kell hagyni: tényleg érezni a versenyek során, ahogy az ellenfelek viselkedése változik, ami miatt nagyon élvezetes csatákat lehet vívni a mezőny sűrűjében. A gond az, hogy néhány alapvető probléma ezt erősen aláássa - nálam legalábbis rendszeresek voltak a malőrök. Alapvetően két dologról van szó. Egyrészt olykor úgy vetődnek be az ellenfelek a kanyarcsúcspontokra, vagy éppen fordulnak ránk egy laposabb kigyorsítással, mintha ott sem lennénk, aminek persze általában bukás a vége. Ami pedig ennél is illúziórombolóbb volt számomra, hogy a nehézségi szint változása elsősorban abban mutatkozik meg, hogy mennyire vesznek hosszú vagy éppen rövid féktávot az ellenfelek. Emiatt hagyományos kifékezés helyett lényegében elszáguldunk mellettük, emiatt viszont nagyon oda kell figyelni arra, nehogy beléjük csattanjunk, miután sokszor száz-kétszáz méterrel előbb indítják a fékezést. Ahelyett tehát, hogy a nehézséggel arányosan a köridők egyenletesen változnának, inkább ebben mutatkozik meg a nehézségi szint, ami a nem éppen problémamentes MI-vel párban nekem jócskán levett az élményből.

A látvány tekintetében az összkép rendben van, még ha akad is némi szórás a minőségben: a motorok például kifejezetten jók, a paddock és a karakterek viszont már kevésbé, illetve a pályák tekintetében is láttunk már ennél jóval részletesebb és hitelesebb modelleket. Ami viszont jobban zavart, az a framerate, ami nálam (főleg a népesebb géposztályokban) néha nagyon durván bezuhant PS4 Prón, pedig ezt a verziót 60 fps-sel hirdették, de ennek inkább az ellenkezőjét kaptam olykor sajnos. A hosszú töltési idők pedig újból emlékeztettek arra, hogy az új konzolgeneráció nem jöhet elég korán.

Néhány apró tartalmi újdonságot leszámítva a MotoGP 20 nem változott sokat tavalyhoz képest, és bár maga a motorozás élménye kifejezetten jó lett, néhány baki sajnos aláássa az élményt. Ha az elmúlt években pihentetted a szériát, akkor a MotoGP 20 ideális beszálló epizód, ha azonban megvan a tavalyi rész, akkor nem feltétlenül kapsz annyi pluszt, ami miatt megéri váltani.

***MotoGP 20 | Platform: PC, PS4 (tesztelt), Xbox One, Switch

Kiadó / Fejlesztő: Milestone | Megjelenés: 2020. április 23.***