Aero the Acro-BatTeszt

Bevallom, világ életemben azt hittem, hogy Aero japán játék, de a Sunsoft logó mögött az Iguana napszemüveges hüllője sejlik fel, szóval idáig tévedésben éltem az életem. A látvány alapján egyébként is olyan ugrabugra áll össze a szemünk előtt, ami az Amiga-Mega Drive vonalon volt nagyon menő. Gyors tempó, mesés hátterek, és kissé nonszensz pályadesign - ugye hány hasonló címet fel tudunk sorolni? Az akrobatman játékait annak idején emulátoron pótoltam, de míg emlékeimben szép emlékek társultak a cucc mellé, addig a mostani kiadvány kicsit hidegzuhanyként ért.

Ugyanis az Aero egy baromi nehéz, lassan tanulható, irányításában kicsit apacuka ugrabugra, amelyre a fenti jellemzés minden pontja igaz. Mesésnek mesés, gyorsnak gyors tud lenni, de pályái nélkülözik a komolyabb koncepciót, kihívásfaktora pedig a sarokról-sarokra betanulós hozzáállást igényli a játékostól. Az ellenfelek gyorsak, és pikk-pakk leszadizzák az életeinket, a reflexeinket pedig megzavarja, hogy a felfelé-törő támadáshoz jobb, ha nem nyomunk mást a D-Padon. Én a tesztelés során az Xbox padján ezt nehezen tudtam pontosan kivitelezni, így a frusztráción nem is tudtam felülkerekedni. Próbáltam amúgy a játékot Mega Drive és SNES emulátoron is Steam Deck-en, de ezek is hasonló módon muzsikálnak, szóval a probléma nem a portolást végző csapat lelkiismeretét nyomja. Apropó, remek CRT filtekeret, design doksikat, valamint beszkennelt, korabeli emlékeket is pakoltak a játék mellé, így a kiadványra panaszunk egy pici sem lehet.