Az Assassin's Creed II első nagyobb DLC-je, a Battle of Forli enyhén szólva hagyott némi kívánnivalót maga után: igaz, a tizenkettes emlékkép árcédulája végletekig barátságos volt, ám az a plusz óra, amivel megtoldotta a második részt semmi olyat nem nyújtott, ami bárminemű újdonságnak számított volna az alapjátékhoz képest. Ezek után legfeljebb csak reménykedni tudtunk abban, hogy a második, és egyben utolsó kiegészítő, a Bonfire of the Vanities egy sokkal csábítóbb DLC lesz - és láss csodát: a tizenhármas szekvencia minden szempontból jobb lett, mint a januári adag.



A helyszín ezúttal Firenze, ahol épp sorra gyúlnak a hiúságok máglyái, a cselekmény pedig nem meglepő módon ott folytatódik, ahol a Battle of Forli végén abbamaradt: Ezionak vissza kell szereznie az Almát, amihez kilenc holttesten keresztül vezet az út. Ezzel el is árultam a Bonfire of the Vanities egyik fő pozitívumát: az új DLC szerencsére végig arra összpontosít, ami a múltkor szinte teljes egészében kimaradt, vagyis a bérgyilkolásra. Külön öröm, hogy teljesen jól megkoreografált missziókat fog elénk dobni a játék, ráadásul az esetek túlnyomó többségében lebukás nélkül kell tevékenykednünk, így nem nagyon tehetjük meg, hogy fejjel rohanunk a falnak - előre kell terveznünk, kihasználva az épületek által nyújtott lehetőségeket. Ami természetesen jó dolog.



Ha már helyszínek: amíg a Battle of Forli egyetlen négyzetméternyi új területet sem tartalmazott, addig a Bonfire of the Vanitiesben egy komplett új kerületet kapunk Firenze eddig lezárt, déli részén. Ez persze nem jelenti azt, hogy végig ide leszünk bezárva, hiszen a küldetések az egész városra kiterjednek - sőt, a Firenzei dómot egy olyan oldaláról is meg fogod mászni, ahonnan korábban nagy valószínűséggel nem tetted meg -, de így is el lehet egy kicsit időzni az új helyszínen, hiszen hét új viewpoint is felvillan a térképen, így ha valaki szereti az Assassin's Creed féle mászókázást, az minden bizonnyal örömmel fogja fogadni ezt a kisebb bónuszt. Egy apróbb újításról kell még szót ejteni: a sprint jump személyében Ezio egy új mozdulatot is elsajátít a DLC-ben.



A Bonfire of the Vanities végtelenül egyszerű, és pontosan ezért sikerült ennyire jóra, hiszen a Battle of Forlival ellentétben pontosan azokra az elemekre koncentrál, amelyek az Assassin's Creed legnagyobb erősségei. Achievementek, trófeák, vagy épp további gyűjtögetnivalók ezúttal sincsenek, mint ahogy a fura hanghibák is visszatértek, mint váratlan vendég, de összességében egyetlen rossz szavunk sem lehet az új DLC-re, hiszen nem elég, hogy tartalmilag összehasonlíthatatlanul erősebb a januári kiegészítőnél, ráadásként még kétszer olyan hosszúra is sikeredett. A konklúzió ezek után egyértelmű: a 4 dollár, illetve a 320 MS pont túlságosan aprócska összeg ahhoz, hogy ne nevezzünk kötelezőnek egy olyan DLC-t, mint a Bonfire of the Vanities. Januárban jókorát csalódtunk - most pozitívan is megtehetjük ezt.