Ütemesen villog a kurzor a nagy fehérségben. Úgy fél tucat felütést gyűrök össze, és hajítok a szemetesbe gondolatban. Forza Motorsport 3 tesztet kellene írnom, és azon töröm a fejemet, hogy miként is tudnálak meggyőzni. Nem, nem téged, aki már a második részbe is játékórák százait pakolta bele - rólad tudom, hogy a megjelenés napján le fogod emelni a játékot a polcról. Sokkal inkább a kétkedőkre gondolok. Persze megtehetném, hogy nem foglalkozok velük, és máris egyszerűbb lenne a dolgom, ám én mégis szeretném őket meggyőzni. Hosszas filozofálás után arra jutottam, hogy ez csak egyetlen módon sikerülhet: ha megszegem a tesztelés alapszabályát, és rajongói szemmel írok a játékról.



A Forza 3 már rögtön az indítást követően meglep bennünket. Na nem a magyar nyelvre gondolok - ami persze abszolút örömteli dolog -, hanem arra, hogy amolyan in medias res módon rögtön a rajtrácsra, egy Audi R8 volánja mögé hajít bennünket. Két gyors kör Montserrat egyik dimbes-dombos pályáján, és máris szembesülünk a dolog apropójával: a játék felmérte tudásunkat. Hogy miért van erre szükség? Azért, mert a Turn 10 úgy döntött, hogy levetkőzi a hasonló autós játékok köré épült sztereotípiákat, és lehetőséget ad olyanoknak is, akik számára korábban a zsáner belépési korlátja túlságosan magasnak bizonyult. Félreértés ne essék: a Forza 3 továbbra is vérbeli szimulátor, csupán arról van szó, hogy a harmadik résszel immáron szélesebb réteg kerül bevonásra. Fékrásegítés, ideális ív és féktávok, blokkolásgátló, kipörgésgátló. Hogy használod-e őket, az csak rajtad múlik, büntetés nem jár értük.



Még mielőtt valaki elégedetlenül az asztalra csapna: nincs semmi ok az aggodalomra a veteránok részéről, a Forza 3 ugyanis jócskán megajándékozza azokat, akik úgy döntenek, hogy nem élnek a segítségekkel, és teljességgel rábízzák magukat a vezetési modellre. És itt most nem feltétlenül az anyagiakra gondolok - nyereményünk ugyanis annak függvényében fog nőni, hogy mennyit használunk a fenti kapaszkodókból -, sokkal inkább arra, hogy a játék így, úgymond csupaszon mutatja meg igazán, hogy mekkora munka áll mögötte. Az már lényegében alapvető, hogy a tömeg, a teljesítmény, a kasztni kialakítása, a motor elhelyezkedése, vagy épp a meghajtás függvényében teljesen különböző - és ami fontos: helytálló és reális - dolgokat fogunk tapasztalni, ám az ennél jóval parányibb dolgok vizsgálatakor sem bukik el a Forza 3. Mire gondolok? Például a sebességváltásnál jelentkező apró terhelésváltásokra, vagy mondjuk a gumik kigyorsításnál történő elmelegedésére, és ezek következményeire. Nincs mese: ha valaki valamennyire is tisztában van vele, hogy mi és miért történik a kormány és az aszfalt között, annak a Turn 10 játéka maga lesz a mennyország.



Na de mit érne a kiváló vezetési modell akkor, ha a közvetítő közeg, vagyis maguk az autók nem lennének megfelelően összeválogatva? Nyilván semmit, ám szerencsére megnyugtathatok mindenkit, a korongon található több, mint négyszáz jármű ugyanis mind minőségében, mind pedig arányaiban remekül lett összeválogatva. Kezdetben minimális pénzmag fog csak a rendelkezésünkre állni, így be kell érnünk egy kisebb utcai kocsival, ám garázsunk tartalma a győzelmek gyűjtögetésével szépen gyarapodni fog a nyereményautóknak köszönhetően, így hamar bepattanhatunk egy sportosabb gép, majd egy izmos luxusjárgány volánja mögé is. Mint az tehát elhangzott, a változatosság és a balansz jól lett belőve, így az ízlésétől függetlenül mindenki bőségesen válogathat a több, mint ötven gyártó kínálatából összeállított palettából. A rali-legenda Lancia Stratos, a méregdrága Bugatti Veyron, az ikonikus Ferrari F40, vagy épp egy Subaru Impreza a japán túraautó-bajnokságból? Mind itt vannak.