Azt mondod inverz horrorjáték? Igen, a Carrion tényleg ezzel a titulussal indult a világot bekebelező útjára, és van is ebben a reklámszlogenben valami. Egy monsztát irányítasz a játékban, mégpedig Metroidvania-jellegű játékmenetben, korrektül összerakott pixelgrafika mellett. Láttunk már ilyet párszor, de nem úgy, ahogy azt a Carrion tálalja. Tesztlaborunk jelentését olvashatjátok.
A szörnyeteg a Carrion lelke. Egy csupa-száj, csupa-csáp cafatförmedvény, amelyre az egész játék élménye fel lett fűzve. A piros Dolog nem ugrik, nem platformról-platformra jár, hanem halad előre a kutatóbázis folyosóin. Csápjainkkal a szokásostól eltérően tényleg arra haladunk az XY koordináták dimenzióiban, amerre csak kedvünk és az akadályok engedik, miközben kapcsolókat működtetünk, környezeti akadályokat kerülgetünk, és az ezekből felépített rejtvényszerű mecahnikákat gyűrjük le. Szörnyünk növekedik - három fő fázisa van, de azokon belül is (mintegy az életerő jelképeként) lehet kisebb és nagyobb a jószág. A méret olykor a megoldás kulcsa is: a fázisok között testtömegünk egy részét víztócsákban parkoltathatjuk. Más fázisokban más-más skilleket tudunk alkalmazni - ezeket viszont Metroid játékokhoz hasonlatosan kell összegyűjtenünk és szekvenciálisan használnunk. Ha pedig emberekkel találkozunk… a tévé képernyőjén elszabadul a pokol.
Monsztánk ugyanis gyors, és hihetetlenül áramvonalasan kezelhető. Tegyük fel, hogy tele van a következő terem fegyveres őrökkel és ruhába bújt tudósokkal. Shoggothunk épp hogy átsuhan a termen, közben fellök 2-3 mazsolát, elkapja a páncélos-lángszórós keményfiút. Csápunkkal rázzuk, darabokra szaggatjuk a ragdoll-testű figurát, közben a lendület viszi magával a többi, csáp útjába kerülő szerencsétlent. Nem telt el három másodperc, és a falakról csöpög a paradicsomlé, sikoltoznak félbetépett áldozatok, és a piros paca már a harmadikat harapja a szájához húzott ellenfélből. Az egész terem a feje tetjén áll, a gépek szikráznak, a plafonról lógó láncok lengenek, a szörny pedig villámtempóban diadalmaskodott az adott szoba kihívásán. A fenti sorokra és alapvetően az egész hangulatra a szörnyűséges kifejezés a legjobb szó, de lehet hogy Lovecraftnak kell hozzá lenni, hogy megfelelően körbe tudd írni a bizarr horror-látomást. Az izgő-mozgó pixelek, a mindig groteszk mód ficánkoló szörnyetegünk és a haladási irányunkat jelző, falra maszatolt húslé szinte már-már paródiaszerűen tálalja a rettegést, de e határnak az innenső felén marad szerencsére. Végig nyugtalanító és kedélyborzoló a látvány, amit a durva hangeffektek és zörejek, háttérben hallható szintetikus akkordok nyomatékosítanak.
Szerencsére azonban a játékmenet is a maga kontextusában kiemelkedő színvonallal bír. A monszta irányítása hihetetlenül flow-szerű (ahogy fentebb írtuk), a harc bár nem túl pontos, a kihívási mérce ehhez igazodik. A fejtörők érdekesek, és szerencsére a pályák felépítése, a zónákat összekötő féreglyukak logikája is okos designeri munkát tükröz. A Carrion tényleg egy inverz Metroid, és tudjátok, utálom elcsépelni a metroidvania kifejezést, de szerencsére itt tényleg nem csak az esztétika, hanem a gameplay is felnő egy jó műfajtárstól elvárt komplexitáshoz. Persze vannak apróbb problémák. A bázis térkép nélkül csak egy generikus környezet, kevés titokkal és még kevesebb poénnal. (Igaz, ahol fordulat van, ott nézel majd nagyokat.) Passzív narráció van, de több sztorizás, flashback és esemény tovább fokozhatta volna a játék amúgy ütős és sci-fi nagyokra jellemző fordulatait. Az Abuse-szerű (PC, 1995) látvány is helyt áll, annyi minden izeg és mozog a képernyőn, igazán jók a fények-árnyékok… mégis a környezet, valamint a lore kaphatott volna olyan jellegzetesebb vonalvezetést. Olyasmit, mint ami néha-néha felvillan a visszaemlékezések rövidke jeleneteiben.
Ha valamit nagyon el kell ismerni a Carrion kapcsán, az a játék eredeti mivolta. Ezt az ötletet ebben a formában még tuti nem láttad, ráadásul ha szereted a creature-horror tematikát sci-fi környezetbe ágyazva, akkor két kanállal fogod habzsolni a tekergő féreglény vesszőfutását. A Devolver jól ráérez az ilyen minőségi különlegességek vonalára, a varsói fejlesztőgárda pedig felírja magát a menő indie-fejlesztők listájára. A vérvörös csápcsúfság pedig felírja magát az idei év legérdekesebb indie játékai közé.