Még a tavalyi Gamescomon huppantam le a Kunai alig négy fõs fejlesztõgárdájával csevegni arról, miért is olyan különleges a játékuk, hiszen elsõ blikkre egy klasszikus rogulelike metroidvania bontakozott ki elõttem, abból pedig (szerencsére) az utóbbi években szép számmal érkeztek elõkelõségek. A vidám hangulatban telt csevegés alkalmával az is kiderült, hogy a játék jópofa fõhõsét egy õsi harcos szelleme járja át, amelyet az egyik fejlesztõ kütyüimádó macskája ihletett.
Ami elsõre megragadja szemet, az a gondosan válogatott, ám mégiscsak minimalista pasztell színvilág: a választás nem véletlen, a fejlesztõk elmondása szerint ugyanis a játék a gyors és feszes tempójú run’n trickster jump mechanikára húzza rá a fókuszt, ehhez pedig nem szerencsések a zavaró tényezõk. Hogy a gyakorlatban ez mit is jelent, azt magyarul talán a "gyors reflexekre épülõ, tudatalatti feltérképezés" szóösszetétel írja le legjobban - a Kunai ugyanis veszett gyorsan váltogatja a képernyõt és a fellelhetõ fegyverarzenál, illetve tárgyhasználat révén egy finom, mégis ritmusszerû érzéssel áramoltatja a flow-t az ujjainkban.
Burst play: a második kifejezés, amit Richard Blams, a holland illetõségû TurtleBlaze dizájnere elõszeretettel emlegetett, kétséget kizárólag lefedi a szóban forgó játékmechanikát. Egyik akció a másik után, fel-fel és elõre, mintha egy tökéletesen megkomponált mû fõszereplõjeként mondanánk fel a megtanult forgatókönyvet. Persze, van segítség: a nyitó képsorokat követõ tutorial szekció szépen, lépésrõl-lépésre pakolja fel a Kunai építõköveit, így nagyon rövid idõ alatt új értelmet nyer az ismert formulára épülõ barangolós-felfedezõs móka. McTabletfej (robotikus fõhõsünk, az apokalizmust elszenvedõ világ ellenállásának egyik tagja) ugyanis kedvenc fejvadászcsajunkat megszégyenítõ módon használja a grapple hookot, amellyel kapásból felfedtük a játék egyik lényegi elemét, a Kunai használatát. Eleinte csak egy, aztán késõbb már dupla csáklyával kúszhatunk-mászhatunk fel és elõre, szinte bármilyen helyzetben átjutva a szakadékokon, platformokon, vagy lõhetjük ki magunkat jó magasra, esetleg az ellenfeleink háta mögé. A "tarzanozást" az alap Katanával kombinálva (amely még a lövedékek visszacsapására is képes) hatásos mozdulatsor hozható össze már az elsõ fél órában is, amit a késõbb fellelhetõ bõvítések természetesen még Kunai.. akarom mondani, kawaiiabbá tesznek.
Így (és a felfedezés, vagy rejtett ajtók-kapcsolók keresgetésével) válik a Kunai egyre inkább Metroidvania stílusú játékká: a kötelezõ körök mellett - úgymint a kellõ mennyiségû backtrack, vagy a jópofa és ötletes logikai-ügyességi szekvenciát igénylõ bossharcok - akad benne újdonság és kreatív pályatervezés is bõven, sõt! Az apró figyelmességek, mint a karakter érzelmi arckifejezése, az ambient zenei aláfestés és a poszt-apokaliptikus történet igazán szerethetõvé teszi ezt a néhány órás kalandot azt leszámítva, hogy a limitált palettából dolgozó látvány nem mindenkinek nyeri majd el a tetszését. A magam részérõl óvatos kísérletezgetésnek tartom, amely mozgás közben inkább tetszetõs, mint sem – bár ehhez valószínûleg a tónusok, az árnyékokkal és pixel arttal történõ játszadozás, illetve az efölé magasló zsáner pozitívumai is hozzáteszi a magáét.
A Kunai – bár nem váltja meg a világot -, de viszonylagosan rövid, ám annál tartalmasabb és szórakoztató néhány órájával óvatos lépés a megújulni vágyó zsáner jövõjébe, amely még így bõ harminc éves létére is képes új dolgokat tartogatni az újdonságot keresõk számára. A holland srácok játéka egyelõre PC-re és Switchre érhetõ el, de bízunk benne, hogy a többi platformon is tiszteletét teszi hamarosan.
Köszi Stinger! ^^, Továbbra is nagyon szimpatikus darab. Csábít is a leárazás miatt, de még várok egy kicsit. Hátha más platformokra is megjelenik. Twitter: sequeeer
764 | 
"This is our time to medicate..."