Dojima Sárkányának öklével nem igazán érdemes vitatkozni - ezt megtanulhattuk az elmúlt évtvizedben. Hat főjátékkal a sorban a SEGA eleve kitett magáért az évek során. De emellett mellékszálakra és újrakiadásokra is jutott idő, valamint fejlesztési kapacitás. Így lehet az, hogy a cég élelmes munkatársai elejéről tudták újraindítani a sorozatot: tavaly jött a Yakuza Kiwami, most a Kiwami 2, szebb-jobb-tartalmasabb kiadásban. Jó ez mindenkinek így. Annak is, aki régebben ütötte azt a bizonyos vasat (legyen az a bizonyos “vas” az Emotion Engine, vagy az ellenséges jakuzák fogszabályzója), meg annak is, aki nemrégen huppant rá Kazuma Kiryu történetére.



Újrakiadás, sőt nem csak egyszerű remaster, hanem teljesen újraépített játék lett a Kiwami kettő, amely egyszerre régi és új. Az időbeli kettősség játékában a tartalom és a forma is visszanyúl a múltba. A tartalom egyértelmű módon, hiszen az eredeti Yakuza 2 jelenti a játék alapjait. A küldetéseket, a karaktereket, az átvezetők kamerabeállításait, a történetet, szinte minden szempontot figyelembe véve. Ha játszogatunk a Kiwami 2-vel, és utána Youtube-on visszanézzük a PS2-es játék végigjátszásait, meglepő hasonlóságot fogunk tapasztalni. Ez egyben tartalomhűség, tiszteletadás és stréber múltidézés is, pláne, hogy a Kiwami 2 lényegében hasonlóképp fordulatos és izgalmas, mint a legtöbb Yakuza játék. Ami meg az eredeti forrás érdemeit fokozza.



A formai visszanyúlás persze nem ér el a Playstation 2-es epizódig, sőt! A Yakuza 6 motorját kapta meg a Kiwami 2, ami komoly előrelépésnek számított a megjelenésének nem is olyan távoli idejében. Kamurocho városa, nameg Osaka kerületei élnek, lüktetnek, a látvány pedig büntet, mint Kiryu san ökle egy hanügoshü vitázás után. A hatos epizód után ismét lehet falatozni (a fejlődési rendszer is innen lesz majd ismerős), lehet belső nézetből bámészkodni. de a klános minijáték is visszatér. A készítők extra tartalmak viszonylatában is viszonylagosan korrekt bánásmódot alkalmaznak a pénztárcát nyitó játékossal szemben. Goro Majima új melléktörténete igazi rajongói kiszolgálás, a poénokat pedig az is értékelheti, akik még csak most puhatolóznak a játéksorozattal kapcsolatban.



És érdemes is puhatolózni! A játék a zöldfülűek irányába is barátságosan idomul. A “Felkelő Nap Gengszterei” című szappanopera forgatókönyvében könnyű elveszi, a Kiwami 2 azonban gondosan meséli el az első rész cselekményét (nyilván a Kiwami 1-ből kiemelt mozzanatokkal), és szinte teljesen naprakésszé varázsolja a kalandra hivatott játékost. (Meg aztán baromi rég volt már az első és a második rész is, ha valaki számára annak idején csak PS2-őn volt meg a sztori nyitánya...) Kár, hogy a zseniális hatos, vagy a maga nemében talán még egyedülállóbb nulladik rész után a Kiwami 2 története annyira nem elemi, és mintha a szokásosnál is több lenne a nyűglődés, vagy az esetlen fordulat. Ezeket már régebben megszoktuk, de azért talán az utóbbi epizódokban kevesebb nyegleséget hoztak össze a történetírók. Minijátékok, emulátorok (Cyber Troopers Virtua-On és Virtua Fighter 2), és a szokásos őrült mellékszálak állnak az utunkba szépen, hogy ne hagyjanak minket boldogulni a fő sztorivonallal. De ez így pont jó, a Kiwami 2 sem az a játék, amin érdemes trappolva végigrohanni.



Sem a Microsoft, sem a Nintendo nem akarta saját platformján látni annak idején a Yakuza játékokat. A Kiwami 2 is bizonyítja, hogy mennyire nyakas és szögletes megközelítés volt ez annak idején a vállalatoktól. És bár a Yakuza 0 már Steamen is elérhető, a lélektani folytatás (Judge Eyes) pedig nemrég zörgette ránk a fakaput, azért a Kiwami játékokat is érdemes látni, megszagolni, kipróbálni... ha nagyot akarok mondani, akkor elejétől végéig maximális odafigyeléssel, teljes teljesítésre hajtva kipörgetni. Felőlem jöhet a többi rész Kiwamisítása, ha azok is ebben a mentalitásban lesznek újrakeverve.

Sgt Pep