UltrosTeszt

Az Ultros nem mai darab, hiszen tavaly februárban már futott egy egészen sikeres kört PC-n és PlayStation platformokon, most azonban Switch-re (és Xbox Seriesre) is megérkezett, ami jó alkalomnak bizonyult arra, hogy vessünk rá egy friss pillantást.

Kicsit unalmas már majdnem minden metroidvania tesztet azzal kezdeni, hogy mekkora dömping tapasztalható jelenleg, elsősorban az indie fejlesztőknek köszönhetően, így aztán örömteli, hogy az Ultros határozottan jó irányban próbálkozik. Hiába örömteli ugyanis a rengeteg műfajbeli cím (már ha szeretitek a zsánert), kitűnni évről évre egyre nehezebb, a Hadoque játéka azonban gond nélkül abszolválja ezt a kihívást, méghozzá kívül-belül. A Szarkofág névre hallgató űrhajón játszódó kaland ugyanis garantáltan olyasvalami, amihez hasonlóval nem nagyon találkoztál még.

A roguelite jelleg még nem is feltétlenül különleges, a ciklikus gameplay loop ugyanis egyáltalán nem idegen a műfajtól – sőt, igazából az egész zsiványkodós trend részben a metroidvaniákból nőtte ki magát, ha úgy vesszük, így igazából csak bezárult a kör. Az Ultros azonban ezt sem a szokványosan csinálja, itt ugyanis nem halál esetén kerülünk vissza a kezdőpontra, hanem meghatározott helyeken (leginkább bossharcok után), így tulajdonképpen mondhatjuk, hogy mi irányítunk mindent. Ami miatt pedig inkább lite, mint like, hogy valamennyi előrehaladást magunkkal vihetünk – ilyen a térkép, vagy éppen az előzőleg belockolt képességek, amit bizonyos növények felhasználásával lehet megtenni. Várjunk, micsoda?

Igen, növények. Az Ultros valójában egy kertészkedős játék, csak ezt elég lassan, már-már titkolózva vetkőzi le előttünk – a felfedezés-élmény jelenléte legalább annyira igaz a játékmechanikákra, mint magára a játéktérre. Az itt-ott felszedhető “gyümölcsök”, illetve az ellenfelekből kivágható belső szervek elsőre úgy tűnnek, hogy csupán gyógyulni, illetve új képességek megnyitására jók, de aztán szép lassan rájövünk, hogy igazából az előrehaladásunk kulcsai, számos különböző módon befolyásolhatjuk velük a pályákat. És ami igazán méllyé teszi ezt a szisztémát, hogy egyes változások csak a későbbi ciklusokban realizálódnak, ami igazán izgalmas megoldás. A nyers mechanika szintjén sajnos már közel sem ilyen mély az Ultros, én legalábbis sem a platformingot, sem pedig a harcot nem élveztem annyira benne, mint a felsőpolcos alkotásoknál, de legalább tudja valamivel kompenzálni a játék az ilyen jellegű középszerűségét.

A már említett látvány szintén kiemeli a tömegből az Ultrost, a futurisztikus természeti elemekre építkező sci-fi környezet kombinálása a pszichedelikus stílussal ugyanis minden, csak nem hétköznapi. Ha valahonnan ismerős a vizuális megközelítés, az nem véletlen, Niklas Åkerblad ugyanis a méltán híres Hotline Miamin is dolgozott, és most itt is letette a névjegyét – kissé talán túlságosan is, nekem legalábbis a vibráló színek és az éles kontúrok miatt nagyon egybemosódik az előtér és a háttér, de szerencsére ezen a beállításoknál lehet mókolni. Amin viszont nem – és ami így az aktuális tesztalany egyetlen igazán komoly problémája –, az a teljesítmény: sajnos ez már a sokadik olyan Switch port, ami a performansz terén vérzik el, egyértelműen inferior élményt nyújtva. A fő gond a képfrissítéssel van, a framerate ugyanis nagyon sokszor bezuhan kisebb-nagyobb mértékben, de a platformon szokatlanul hosszúnak számító töltési idők is kissé kényelmetlennek mondhatóak.

Ha egy igazán egyedi metrodvaniára vágysz, és be mersz vállalni némi kísérletezést, akkor az Ultros a te játékod, de ha már rászánod magad a vásárlásra, akkor nem feltétlenül a Switch-verzió az, amit javasolnánk beszerzésre. Nagy kár, mert ez a műfaj kiválóan csúszik hordozható platformon – csak éppen nem ilyen technikai megvalósítás mellett…

PLATFORM Xbox Series, Switch (tesztelt) | korábban megjelent: PC, PS5, PS4
KIADÓ Kepler Interactive FEJLESZTŐ Hadoque
MEGJELENÉS 2025. február 13. ÁR €24,99