Total War: WARHAMMER III - Champions of ChaosDLC

Kezdem egy vallomással: bár továbbra is tartom, hogy a Total War: WARHAMMER III egy nagyszerű játék, anno a tesztelés során (idő hiányában) nem láttam, hogy megjelenéskor a végjáték néhány ponton milyen súlyos dizájn hibákval terhelt. Szerencsére azóta gatyába rázták a narratív központú Realms of Chaos kampány utolsó fejezetét, mi több, a 2.0-val az ambiciózus Immortal Empires kampány is elérhetővé vált, melyben a három epizód összes (!) faja játszható lett egy egységesített, hatalmas térképen. Ez pedig egyszerre pozitívum és negatívum a DLC-re nézve. A patch a Chaos fajt is felzárkóztatta (ami rá is fért), amely alapokra nem meglepő módon a Champions of Chaos építkezik. Ugyanakkor a sok ingyenes újdonság és javítás miatt a számtalan DLC-t amúgy is sújtó ár / érték problémakör árnyéka vetül a fizetős kiegészítőre.

Mint azt láthattuk, az alapjátékban (többek közt) a négy Káoszisten rúgta rá az ajtót a már így is elég zsúfolt és véres házibulira. Adódhat a kérdés, hogy mi újat tud nyújtani négy új Legendary Lord? Azon túl persze, hogy az univerzum kedvelői minden bizonnyal örömmel fogadják a négy emblematikus bajnok színre lépését. Első és legfontosabb különbség, hogy az istenek figyelméért kaparó négyes egy módosított Realms of Chaos kampányt kapott. Vagyis egy jóval egyszerűbbet: nincsenek túlvilágról özönlő seregek, se hosszas botorkálás a Káoszistenek birodalmában. Sőt, a birodalom menedzsmentjét minimálisra szorították a többi fajhoz képest, a sereg fejlesztése pedig áramvonalasabb, mint valaha. Ezek a változtatások mind egy irányba mutatnak: a hangsúly a harcokon, a lordok és hősök tápolásán, és azon van, hogy a korábbi Total War élményekhez képest egy jóval kevesebb idő alatt teljesíthető kampányt kínáljon.

A négyes szám nem véletlen: a négy bajnok a négy Káoszisten elkötelezettje. Azonban a Chaos Mono God-jaival ellentétben hozzáférnek a natúr Chaos egységrepertoárhoz is, ami a kezdeti seregek gerincét adja. Legyen szó egységekről, hősökről vagy lordokról, pénz és / vagy tapasztalati pontok fejében (instant) az adott Káoszisten híveivé konvertálhatjuk őket, ami mind vizuális, mind mechanikai vonzatokkal jár. Így lehetséges például, hogy egy mezei Chaos Lord akár Démon Herceggé is válhat, vagy hogy egy koszos Marauder banda sok-sok küzdelem árán ugyan, de az adott isten Kiválasztott Harcosaivá emelkedhetnek. Ez a fajta fejlesztési rendszer egy régi kívánsága volt a közösségnek, és bár egy ideje már akad rá megoldás mod formájában, a hivatalos kivitelezés mégiscsak elegánsabb. Vagyis búcsút lehet mondani a hosszadalmas építkezés-toborzás párosnak, ha a sereg korszerűsítéséről van szó. Ismét, áramvonalasítás.

Üröm az örömben, hogy tetőtől-talpig új egység alig akad. A többségük „csupán” vizuális variáns, mechanikai szempontból nincsenek drámai újdonságok. Még maguk a Legendary Lordok is elsősorban a szemnek készültek. Akik kétségtelenül pazarul festenek a csatatéren, de eredettörténetük legalább ennyire érdekes. Pont ezért fájó, hogy mindegyikük csak egy darab Quest Battle-t kapott, valamint alkalmi leírásokat mivoltukról, pedig igazán érdekes formákról és sztorikról van szó. Igaz, a Total War keretrendszere nem éppen a történetmesélésről híres, ahogy egy DLC-től sem lehet elvárni mindent, de fejenként legalább plusz egy háttérirodalomból táplálkozó csata és átvezető jót tett volna az egyéniségük és történetük kihangsúlyozásának.

Igazából ez minden, amit az első valódi DLC-ről (ha az előrendelői Ogre Kingdoms-ot nem számoljuk) tudni érdemes. A sorozat letölthető tartalom tengerében egy erősebb darabnak mondható, már csak az áramvonalasított kampány és a fejlesztésrendszer miatt is. Hogy legyen hová helyezni: egy Rise of the Tomb Kings, vagy épp egy Curse of the Vampire Coast faj DLC-hez képest kevesebbet nyújt, ám számtalan Legendary Lord kiegészítőhöz képest nívósabb (és drágább) eresztés.

PLATFORM PC
KIADÓ SEGA FEJLESZTŐ Creative Assembly MEGJELENÉS 2022. augusztus 23. ÁR 6900 Ft