Rengeteg olyan játékkal találkozni – különösen az indie szcénában –, amely alaposat merít valamilyen jól ismert klasszikusból vagy játéktörténelmi mérföldkőből, ám a valóban időutazásként megélt élmények ezzel együtt sem számítanak gyakorinak. Talán nem is véletlen, hiszen kevés olyan cím van, ami évtizedek után is gond nélkül kiállja az idő próbáját, így praktikusabb (és népszerűbb) megközelítés a régi koncepció és a modern játékmenet elegyítése. Néha azonban igenis lehet bája a szándékos archaikusságnak – a Stasis: Bone Totem tökéletes példa erre.

Szó se róla, az onboarding (avagy a játékelemekkel történő korai ismerkedés), illetve legfőképpen az irányítás egyáltalán nem csúszik jól, sőt: az első félóra határozottan embert próbáló lesz szinte mindenki számára. De amint megszokjuk (már amennyire lehet) a semennyire sem kontrollerre szabott, kényelmetlen kezelőfelületet, valamint az érthetetlenül inkonzisztens megoldásokat, akkor nagyon hamar ránk tud telepedni a játék – szerencsére abszolút jó értelemben.

A MÉLYSÉG TITKA

A Bone Totem – a korábbi Stasis-címekhez hasonlóan – egy point-and-click kalandjáték, melyben izometrikus nézetből járhatjuk be a helyszíneket. A tálalás a minden értelemben sötét környezet ellenére is szívmelengetően nosztalgikus, legyen szó akár a fix hátterekről, akár a főbb történeti pontokon felbukkanó renderelt videókról (emlékeztek még azokra az időkre, amikor ezeket kvázi jutalomként éltük meg?), az ebből adódó aprólékosság és kidolgozottság pedig tényleg bombasztikusan erős atmoszférát teremt.

Ez utóbbira szükség is van, mert a Bone Totem kőkemény horror – nemcsak a látvány tekintetében, hanem tematikájában is, a sci-fi-elemekkel teleszőtt háttérsztori ugyanis dugig van borzalmakkal. Félreértés ne essék: harcolni, esetleg menekülni nem kell, ez tényleg színtiszta kalandjáték, felfedezéssel, tárgygyűjtögetéssel és rengeteg logikai feladvánnyal. Emiatt viszont nem is félelmetesnek mondanám, sokkal inkább taszítónak és sokkolónak – olyan impulzusokkal bombázva bennünket ezáltal, amik közel sem megszokottak.

Aki számára a Stasis, mint franchise újdonság, az ne essen kétségbe: a Bone Totem teljesen különálló sztori, melyben egy, az óceán felszínén zsákmányra vadászó pár, Charlie és Mac egy elhagyatott olajfúrótoronyra bukkannak. Hamar kiderül persze, hogy valami nagyon nem stimmel a hellyel (és az erősen megcsonkított legénységgel), így csatlakozik hozzájuk a család Szuper Játékmackója, Moses is (ne nevessetek, magasan a legjobb karakter a játékban!), hogy hármasban ássanak a dolgok mélyére – lényegében szó szerint. A játékmenetnek épp ez a hármas felállás egyébként az egyik fő sajátossága, a három karakter ugyanis rendre különböző pályarészeken tud mozogni a végigjátszás során, így fontos szerep jut az általuk felszedett tárgyak ide-oda mozgatásában (ez a kezelőfelületen keresztül történik). Ennél eggyel nehezebb feladat a különféle nyomok összefésülése, hiszen rengeteg olyan puzzle van, ahol innen-onnan összeszedhető információkra is szükség van. Én ajánlom is mindenkinek a jó öreg toll+papír kombinációt, mert könnyen elsikkad egy-egy hasznosnak tűnő infómorzsa, ami aztán végeláthatatlan keresgélésbe tud átcsapni, mire rálelünk a hiányzó „kulcsdarabra”. Összességében azonban nem mondanám nehéznek a Bone Totemet – a több tucatnyi közül mindössze két olyan feladvány volt, amit nem éreztem teljesen korrektnek. Az egyiknél a brutálisan sok (és jellemzően hosszú) naplóbejegyzés egyikében volt elrejtve a lényeg, mindez úgy, hogy sem előtte, sem utána nem kellett használni őket, így joggal hiszi azt a játékos, hogy csupán háttértörténeti funkciót töltenek be. A másiknál pedig egy nagyon pici vizuális részletet kellett kiszúrni – van ugyan játékon belüli hint-rendszer, de nyilván jobb, ha a fejlesztők tudják érezteti, hogy mi az, amit reálisan elvárnak tőlünk. Itt ez egy-két ponton úgy éreztem, nem volt meg teljesen.

Ezen apróságokat leszámítva azonban nem tudok belekötni a The Brotherhood alkotásába, point-and-clickként ugyanis nagyon kreatív és szórakoztató, a látvány a régies megközelítés ellenére is jól eltalált, a történet pedig az in medias res fejkapkodás után hamar nagyon izgalmas mederbe terelődik, olyan szövegkönyvvel és színészi játékkal, ami abszolút minőséginek számít a műfajon belül.

MEDVE A SZTÁZISBAN

Az első résznek csak a kult-híre csapott meg, a másodikból nem akartam kimaradni. Én párhuzamosan a "zöld pipás" Steam Deck verzióra voltam kíváncsi, amely egy ideális platformja lehet a Stasis: Bone Totemnek. Azaz lehetne, ha a kezelőfelülete nem lenne olyan... apacuka. Az inventory menedzselésétől, tárgyak kombinálgatásától még órák múltán is ki akart hullani a maradék hajam. Pedig a készítők tök jól segítenek nekünk a kiemelésekkel, furcsa, de még akár innovatívnak is mondható, modern, sci-fi UX elemekkel... A Bone Totem egy zseniális horrorkaland, egyszerre friss, és egyszerre nosztalgikus. Intelligens, na meg hát gore és sokkoltatás szempontából tufa is, ahogy azt sokan várják egy ilyen címtől. De minden izgalmas pontját kicsit ellenpontozza a nyögvenyelős felülete. Alvadt vér a fémvázon. - mcmacko

A Stasis: Bone Totem döcögősen indul, a szórakoztató kutakodáson és feladványokon, a hátborzongató horror-körítésen, valamint az izgalmas sci-fi kérdéseken keresztül azonban nagyon hamar elkapja az embert, hogy végül egy emlékezetes, 10-15 órás történet bontakozzon ki az óceán legmélyén.

PLATFORM PC (korábban megjelent), PS5 (tesztelt), Xbox Series, Xbox One, Switch
KIADÓ The Brotherhood FEJLESZTŐ Feardemic
MEGJELENÉS 2024. március 28. ÁR 7 490 Ft / €19,99