Saga Frontier RemasteredTeszt

Az élményért néha meg kell küzdeni. Máskor pedig egyenesen szenvedni kell érte. Pontosan ilyen a Saga-sorozat is, ami azonban nem véletlenül érdemli ki a legendás jelzőt. Akárhányszor neki ülök egy Saga játéknak mindig ambivalens érzés kerít hatalmába. Imádom, szeretném szeretni, de mégis olyan nehéz. Így volt ez már a Romancing Saga 3 esetében is. Lenyűgöző az egyes epizódok non-lináris felépítése, bámulatos, hogy a JRPG-k között az egyedi játékmenet. Ha elkap a hangulata, semmihez sem fogató érzést nyújt. Nincs ez másként a PS4-re és Switch-re is kiadott Saga Frontier Remasterrel sem, aminek eredetije 1997/98-ban jelent meg PS1-re. A SNES-es Romancing Saga sorozat után a Frontier széria sikerrel debütált a Sony akkor új konzolján. Fun fact: eredetileg ezt szánták a 4. résznek, de mivel váltottak SNES-ről így változott a cím is.

A játék egyes elemei teljesen egyediek, az összhatás zseniális. Adott 8 főhős, ebből Fuse kifejezetten a remaster kedvéért került vissza a játékba, mert az eredetiből annak idején kivágták. A nyolc hős, nyolc non-lineáris bolygórendszereken átívelő kaland, a Saga Frontier egy egész univerzumot mutat be. Hasonlóan az előző epizódokhoz, bárkit választhatunk, ugyanakkor lesznek nehezebb és könnyebb kihívást és kalandot ígérő szereplők. A játék kezdetben hasonlóan indul mint mindegyik JRPG a ’90-es évekből. Az első óra az ismerkedésé. A játék megmutatja a világát, ízlelgethetjük a körönként, klasszikus stílusban zajló harci rendszert, szívesen vívjuk meg az első csatákat, hallgatjuk a fülbemászó dallamokat. Először minden olyan mint ha csak a FFVI-tal játszanánk, majd egy ponton azt vesszük észre, hogy a játék elengedte a kezünket. Ez szó szerint azt jelenti, hogy az egész univerzumot bejárhatjuk, szabadon, kompromisszumok nélkül választhatunk a helyszínek között. Van egy fő vonal, amin végig mehetünk, de összességében nekünk, mind a nyolc főhőssel magunknak kell rájönnünk, hogy mit is kell csinálni.

Van egy quest log, ami segítséget jelent, de itt is csak annyi infót kapunk, amennyi nem rontja le az élményt, amit egy walkthrough simán agyon tud vágni. Bámulatos, ahogy a nyolc főszereplő sztoriját összefűzték, ahogy hatnak egymásra, és ahogy szépen összerakjuk az egész sztorit és játékot. De az élményért dolgozni kell. És itt van az a pont, hogy elbizonytalanodom és beszélnem kell egy kicsit a sorozat fő problémájáról, ám ezzel kicsit szubjektív érzések vizeire evezünk. Tudjátok, ha 17 éves lennénk, tele idővel és energiával, akkor azt mondanám, ez minden idők egyik legjobb JRPG sorozata, és a Saga Frontier is méltó a többi epizódhoz. De közel a 40-hez, családdal és gyerekekkel egyszerűen azt érzem, hogy a videojátékozással töltött idő aranyat ér. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de egyre nehezebb akár csak fél órára leülni játszani egy jót, kikapcsolva egy kicsit a külvilágot és feltöltődve folytatni a hétköznapokat. Egyszerűen már nincs türelmem és időm ahhoz, hogy egy játékban hosszasan elakadjak, tanácstalanul és egyre frusztráltabban bóklásszak A-ból B-be, azon merengve vajon hogyan is lehet folytatni a sztorit.

És itt bukik el nálam a Saga Frontier Remastered és általában sokszor a sorozat többi epizódja is. Sok türelem kell hozzá, és rengeteg idő. Ezeknek pedig híján vagyok. Hiába a zseniálisan összerakott gameplay, az egyedi sztori és karakterek, a szépségesre csinosított küllem a fülbe mászó dallamokkal, az élvezetes harci rendszer, ha egyszer a játék nem kompatibilis a jelenlegi gamer igényeimmel. És ezen még a remaster verzió plusz tartalmai – plusz szereplő, kivágott részek, tartalmi bővítések – sem segítenek. Ez azonban nem szabad, hogy elriassza a vállalkozó kedvű JRPG rajongókat! Időutazásnak tökéletes, ha egy ékkövet akarsz megismerni a múltból és újra érezni akarod a ’90-es évek JRPG-jinek hangulatát. Megéri megküzdeni az élményért? Arra neked kell rájönnöd!