Nagyot mar - Razer Black Widow V3 ProHWTeszt

Magam is egy Razer billentyűzetet koptattam idáig. Az Ornata Chroma egyfajta átmenetet képviselt a mechanikus alapok és a fóliás tasztatúrák között. Magyarul a gombok alatt nem tiszta kapcsolókat, hanem egy vastagréteg-technológiával előállított fóliarendszert nyomkodtam, ami kevésbé tűri a gyerekes viselkedést. Lásd például esetemet - miután belelöttyent az üdítőm, nagy lelkesen (és legalább hasonló ügyetlenséggel) izopropil alkoholt nem sajnálva estem neki a belső tisztításnak, amire szépen megmakacsolta magát az egész rendszer. Ezután több napig szárítottam a fóliát, sőt, egy ponton fülpiszkálóval meg is erőszakoltam a vezetéket. Végül méregdrága ezüst tintás tollal rajzoltam újra a huzalok kritikus szakadásait, hogy ismét működjön a klaviatúra. Ez persze nem az Ornata Chroma hibája volt, hanem az én oktondiságomé. Maga a ketyere szépen tette a dolgát, az RGB funkciók közül szinte mindet tudta ez az alacsonyabb árkategóriába belőtt darab is. A készülék felépítése egyébként a márkára jellemzően klassz volt, még ha nem is kakaóbiztos, ráadásul Minden Idők Legkényelmesebb Csuklótámasza (TM) is járt a keyboard mellé.

Mit tud ehhez képest a frissen asztalomra helyezett Black Widow V3 Pro, az első mechanikus gaming billentyűzet vadonatúj leszármazottja? Először is a világ egyik legmegbízhatóbb billentyűzet-kapcsolórendszere helyezkedik el a sapkák alatt. A Razer büszke a saját mechanikus billentyűire, és az is lehet. Minden érintés, minden klikiti-klakk egy élmény. Annak aki nem használt még mechanikus billentyűzetet, annak tökéletes demonstráció lehet egy ilyen készülék. Akár szögben, akár féloldalról lecsúszva nyomod le a billentyűket, azok útja kiszámítható, az aktuáció megbízható, a dinamika pedig olyan, mint amikor tejszínhabot kensz a ropogós csokirétegre. Se nem túl lágy, se nem túl kemény lenyomni a Black Widow V3 Pro kattogóit, és mégis egyszerre feszes és sima az élmény. Emellett a kialakításra is figyeltek, a switchek belseje áttetsző, így az RGB világítás fényeit kivezetik a külvilág felé. Mi a zöld (Green Switch) változattal szerelt kiadást néztük meg, aminek lenyomásához kb. 50 gramm tömeg kell. Az útja 4 mm, az aktuáció pedig kb. félúton történik. Ha valaki puhább hatást szeret, vagy gyorsabb megoldást, az választhatja a yellow kiadást is. A hangtompításhoz Orange Switch kiadást kellene kosárba tenni, de ez a kapcsoló sajnos nem elérhető a fekete özvegyhez. Bármelyik kiadást is választjuk, a 80 millió lenyomás megbízhatósága garantált a Razer részéről. Hogy teszteltük-e ezt a paramétert? Na ne is hergeljük egymást, inkább nézzük mit tud a Black Widow a kötelező mechalapokon túl.

A tesztelt verzió tartalmazta a tenkey-oldalsávot, ami nekem fontos, révén munkám szempontból sokat számolgatok, és kényelmes ezen a részen pöcögtetni a matekozást. Aztán ott van az ergonómiai magasság, amit a szokásos fülekkel tudunk tovább emelni a talpazat felső részén. Van itt is egy csuklótámasz, de sajnos nem olyan jó, mint az Ornata Chroma esetében, amelynél apró mágnesek biztosították a helyen maradást. Itt csúszkál a párna, ha kicsit hevesebben rendezkedünk az asztalon. Persze lehet az apró mágnesek implementálása a kapcsolók érzékelésének minőségén rontott volna, de ez sajnos visszalépés az olcsóbb eszközöm után.

A készülék burkolatának teteje alumíniummal borított, matt fényezésű lemez - ez is hozzátesz a prémium érzethez. Aztán ott van a felső lejátszósor. Ide a médiavezérlés került, amely szokásos nyomógombokkal, play és mute funkciókkal, valamint egy tekerőgombos, wheel-megoldással bővült, hogy lehessen poti-jelleggel hangosítani-halkítani az aktuális audio eszközön. Természetesen ezek a funkciók azért nem jelentik a világ csodáját, már húsz évvel ezelőtti multimedia keyboardok is tartalmaztak ilyen lehetőséget Viszont a poti játéka és a gombok kialakítása is hozza a prémium érzetet. Emellett visszajelző ledeket és az F9-F12-re hangolt funkció lehetőségeket hozza még a kialakítás. Szoftverből pedig az utolsó gomblenyomás is makrózható, a tanítással a lehetőségek tárháza igen szélessé válik.

Lássuk, miért kapta a "pro" alnevet ez a másfél kilós bestia! A sima változathoz képest a készülékbe beépül a Razer Hyperspeed Wireless Technológiája, ami ultra alacsony késleltetést ígér vezeték nélküli módban. Ez a mód a TÜV által is bevizsgált wireless technológián alapul, ehhez pedig az adatprotokollt mókolta "okosra" a fejlesztőbrigád, révén a 2.4 GHz-n alapuló hardveres réteg adott volt. A Hyperspeed módban elvileg 1 ms alatt tartható a késleltetés, ami még mondjuk profi játékban, 120 FPS mellett is észrevehetetlen lagot jelent. A Hyperspeed technológia amúgy, akárcsak egy jobb wifi-router, folyamatosan pásztázza a rendelkezésre álló csatornákat, és a legkevésbé terhelt frekvenciára lövi be a kommunikációt. Egy trükkje van még a megoldásnak - kell hozzá egy USB Dongle (ezt okosan a készülék aljába rejtette a tervező), frissíteni kell az alkalmazáshoz a drivert és a Razer Synapse interfészen keresztül kell párosítani. Ez tud fennakadásokat okozni, mondjuk több eszköz esetén - de nyilván ennek az üzemmódnak a használatára kicsit rákészül az ember, és nem játék közben variálja a profilt.

A készüléknek van Bluetooth módja is, ami szintén jól működik, különösebb gond nélkül játszhatunk alap párosítás után, de a BT talán jobban ki van téve a környezeti hatásoknak. A lag itt bizonyos mérések alapján szintén 10 ms alatt marad. És természetesen ott a vezetékes lehetőség is, amihez egy USB-C kábel jár. Ennek kivezetése nem a legjobb sajnos. Egy dokkra tett notival dolgozom, és sajnos a vezeték könnyen felakad a gépbe, valamint vica-versa, ha a gépet akarom kivenni, szinte mindig beleütközöm a kábelkivezetésbe. Valami fészek-alapú süllyesztett megoldás lehet jobb lett volna, viszont egy ilyen design lehet megtörte volna a készülék robosztus terveit. Apropó, a kábel mellett van egy apró háromállású pöcök a sarkon túl - ezzel lehet működési módot váltani.

Az üzemmód kapcsoló a bal felső sarokban található. (fenti kép)

A kábel becsatlakozás ugyanitt, csak felülről. (lenti kép)

A reklámszlogenek nagyban hirdetik a "doubleshot" billentyűket, melyek lényege, hogy a kapcsolóba illeszkedő formát és a külső ABS (akrilnitril-butadién-sztirol) műanyag burkot egyben fröccsajtolják - ezzel elvileg stabilabb működést kapunk, és a festés maceráját is elkerüli a gyártó. Így stabilabb marad a szín a sapkák tetején, elvileg nem fog lekopni a billetnyűzet fekete színe. A másik fontos feature a Chroma RGB, ami a megfelelő szoftverrel olyan trükköket tud, mint a képernyő színképének az RGB fényekre való tükrözése, vagy a hullámzó, pörgő-forgó színkavalkád. Ez már eléggé standard a termékpalettán, és a korábbi billentyűzetemhez képest sok változást nem is láttam a BlackWidow mostani megoldásaiban, tehát legfeljebb akkor lepődsz majd meg a sokoldalúságon, ha nem a Razer korábbi eszközét használtad. A gyártó két év garit is vállal a kütyüre, ami teljesen elfogadható, azzal együtt is, hogy ezt a masinát bizony jóval több időre tervezték, mint két esztendő.

Lássuk azokat a pontokat, amelyek további pontosítást igényelnek! A Razer kb. 190-200 órát ígér a működésre wireless üzemmódban, ami derék, viszont többen felhördültek a fórumokon, mikor kiderült, hogy fullos LED-es világítással ez az érték lecsökken 10-15 órára. Nem kell ezen csodálkozni, a billentyűzetbe nyilván nem kell notebook-szintű akkut beleképzelni, és a LED-ek még megfelelő áramkorláttal is 10-20 mA-t pörgetnek át magukon. Nem tudom, hogy pontosan hány és milyen LED modul virít a készülék belsejében, de annyi minimum, ahány billentyűzet. Ezek alapján tényleg elég combos aksi kell a működéshez. Rendben is van ez így, a fizikát necces dolog megerőszakolni. A kütyü 5V-on amúgy 2 A-t képes felvenni, szóval tényleg a mobilos töltők kapacitása környékén járunk…

Aztán ott vannak a további korlátok. A BlackWidow V3 egyszerűen nem való irodába. Open office-ba pedig pláne nem – épp azért, mert eléggé hangos a működése. Teams megbeszélés közben sem tudsz vele „stealth”-pötyörészni, ha bekapcsolva kell tartani a mikrofont. Ha csak a környezeted nem viseli el a klattyogást, akkor könnyen kivívhatod a vassal a kollégák haragját. Ugyanez igaz baba, vagy kisgyerek mellett is – a mechanikus billentyűzetek nem ilyen közegbe valóak. Viszont ha mást nem zavar a klikiti-klakk, akkor hangélményben legalább te jó alaposan megfürdőzhetsz. Mi az hogy! Arra is figyeljetek még, hogy a klasszikus US leosztáson nincs í betű a bal shift mellett, így meg kell szokni az ALT+J használatát. Nekem 2 napba telt még az Ornata idejében az átállás, azóta sincs vágyam másképp gépelni ezt a karaktert, pedig elhihetitek, elég sok betűt leütök egy nap.