Donkey Kong Country Returns HDTeszt

Olvasgatom itt a 15 éve publikált szerencsétlenke kis blogocskámat erről a játékról és hát persze elkerülhetetlen, hogy az ember ne kezdje el méricskélni valami elcseszett megmagyarázhatatlan szempontrendszer szerint az elmúlt időt. Emlékszem, mennyire örültem a Nagy Visszatérésnek a Majomországba, merthogy elmúlt már (akkor) vagy 14 év az utolsó DKC játék óta, 11 év a 3D különutas epizód óta. Bármennyire is sikeres volt a Returns (közel 10 millió kelt el a két kiadványból), a rá 3 évre érkező Tropical Freeze óta nem készült több DKC epizód. Hogy a hirtelen előrántott kicsinosított Returns most a “pályán maradt banánok begyűjtése” (értik ugye a képes beszédem?) vagy esetleg kedvcsináló a régóta esedékes folytatáshoz… nos ezt nyilván nem fogom tudni megjósolni, de vigaszdíjként inkább nézzünk rá a puritán mód csak “HD” kódnévvel megjelölt kiadványra.

A ránctalanítást végző Forever Entertainment nem először készít újrakiadást/portot Switch-re - akik fogták és átrántották az egész hóbelebancot Unity Engine alá. Ezen többen fennakadtak, de amúgy megnyugtatlak, te valószínűleg az égvilágon semmit nem fogsz ebből tapasztalni. A felújítás szép munka: a textúrák cserélve lettek, a felbontás full HD-ban tündököl és egy-két esemény okozta (leginkább boss harcok alatti) képfrissítés esést leszámítva nagyon szép stabilan fut. A kiadványba bekerültek a 3DS porthoz hozzá csapott új pályák is, viszont ezt leszámítva 0, azaz nulla extra tartalmat kapunk a pénzünkért.

Alapvetően azt vallom, hogy a kritika ne foglalkozzon a termék árával, hisz a játék belbecséhez oly szorosan nem tartoznak hozzá a beszerzés körülményei (bár felfogható egy naaagy bizar kalandjátéknak: pénzt farmolsz a munkahelyeden, majd különféle halálos csapdákon átjutva eljutsz a bótba és megveszed; easy mód: letöltöd az eShop-ból) - mégis: 60 dollárt elkérni egy 15 éves játék, mindenféle tartalmi extrát nélkülöző harmadik kiadásáért azért ébreszt bennem némi ambivalenciát.

Na, most már mindent leírtam a játékról, már csak azt nem vettem számításba, hogy 15 év alatt felnő egy generáció akiknek gyanúsan fogalmuk sincs arról, mi az a Donkey Kong - szóval most felbuzdulva LokkoLóri barátom egykori tézisén, hogy kizárólag a retrospektív újságírás a releváns - értsd: csak olyan játékról lehet csak pontos tesztet írni, aminek ismerjük az elő és utóéletét, el tudjuk helyezni egy idősíkon mindent, ami hozzá kapcsolódó, elődök, utódokat és persze a hatásait, a jelenlegi megítélését - ez egy kiváló alkalom arra, hogy tegyek vele egy próbát.

A Donkey Kong Country Returns mint azt említettem 14 évvel az azóta klasszikussá vált DKC trilógia folytatásaként jelent meg Wii-re, és nagyban épített az akkor még igen újszerű és népszerű mozgásérzékelős irányításra (ez egyébként opcionálisan a HD változatban is jelen van, bár nem hiszem, hogy akad olyan mazochista aki átvált rá). A játék klasszikus 2D platformer, melynek főszereplői két majom és a remek pályadizájn. A kritikusok leginkább ez utóbbit és a kiváló mechanikákat méltatták, míg a kevésbé erős víziót, a korábbi zenékhez képest erőtlen új melódiákat és a mozgásérzékelés erőltetését jegyezték hátrányként. Hozzátenném, hogy számomra a kalandelemek minimalizálása, a DK univerzum erőteljes redukciója (a kremlingek és a Kong család/állat barátok nagyobb részét likvidálták) is a mérleg negatív serpenyőjét nyomja.

Ezek egy részét a 2014-ben Wii U-ra érkező folytatásban fixálták, visszahozták a mágikus melódiákért felelős David Wise-t és visszakaptunk pár elemet a megnyesett Donkey Kong világból, de a platform gyenge eladásai okán csupán a Returns számainak felét hozta, így új epizódról azóta se adott életjelt a Nintendo.