Bye Sweet CaroleTeszt

Ígéretesen indul a 20. század eleji Angliában, a Bunny Hall nevű árvaházban élő Lana Benton szürreális kalandja, amely tíz fejezeten át, olykor időben, vagy két világ közt ugrálva tart a szívszorító végkifejletig. Az eltűnt barátnőjét kereső lányt nem csak furcsa lények üldözik élükön a cilinderes Mr. Kynnel, de egy varázslat következtében nyúllá is változik, illetve kiderül, hogy egy Corolla nevű birodalom hercegnője. A nagyrészt az árvaház falain belül, illetve Corollában játszódó narratív horrorkaland során leginkább tárgyakat keresni, részben a környezetre épülő fejtörőket megoldani, valamint menekülni kell, a fejezeteket pedig pedig profin narrált, gyönyörű átvezetők kötik össze A 4 évig készült, kézzel rajzolt kaland alkotója a Remothered sorozatot alkotó Chris Darril, aki a 90-es évek kalandjátékai mellett az animációs filmek aranykora előtt kívánt tisztelegni ezzel az audiovizuális szempontból kétségkívül rendkívüli játékkal.

A fantasztikus látvánnyal, valamint minőségi szinkronnal és melankolikus zenével társuló, néha kicsit egyenetlen, de összességében remek történet élvezetéből a játékmenet, és azon belül is főleg az irányítás ránt ki olykor. A Bye Sweet Carole-hoz eleve nem árt némi türelem, mert a mai mércével viszonylag lassú tempó kissé esetlen és nem túl reszponzív irányítással társul, amitől néha rossz értelemben fogott el a PS2-es korszak remek, de néha azért kicsit idegtépő túlélőhorrorjai iránti nosztalgia. Az első pár fejezet még viszonylag kíméletes, és egész hamar meg lehet szokni a felvillanó ikonok, vagy kontextus menük kíséretében megjelenő gombok nyomkodását, de a könnyed ügyességi részeknél zavaróan precízen kell jó helyen és mozdulatfázisban lenni ahhoz, hogy Lana például nyúl alakban végre tudja hajtani a falról falra szökkenést. Az idővel egyre önismétlőbbé váló keresd meg a kulcsot, vagy állítsd helyre az áramellátást jellegű feladatok közel sem tartanának olyan sokáig, ha némelyik feladványhoz lenne némi kontextus, vagy ne bukkanna fel közben állandóan az adott fejezetben masírozó legyőzhetetlen ellenfél.

A másik furcsaság a hozzánk hasonlóan lomha ellenfelek esetlensége, ők ugyanis csak az első pár alkalommal ijesztőek, aztán inkább csak buta és idegesítő akadályok, akiket bár könnyű lefutni és csak némelyikük öl meg azonnal, azért elég zsibbasztó a kerülgetésük. Mivel a feladataink többségét csak a helyiségek alapos felfedezésével, illetve az ember és nyúl alak közti váltogatással, majd egy második szereplő alkalmi irányításával tudjuk megoldani, a játékmenet jó részét az ide-oda rohangálás és az alkalmi bújócska tölti ki. Eközben sokszor az sem világos, mit miért csinálunk, és bár eleinte jól áll a titokzatosság a játéknak, ahogy idővel a legtöbb szimbólum és lázálomszerű látomás is értelmet nyer, néha jó lett volna nem ennyire a sötétben tapogatózva csak az épp aktuális, képernyő jobb felső sarkában megjelenő utasítást követni. A megpróbáltatásaink során felbukkanó, olykor nem ellenséges szereplőkhöz is nehezebb úgy kötődni, hogy narratív szempontból sokáig csak lógnak a levegőben.

Az utolsó fejezetek némelyik szakasza már annyira nélkülöz mindenféle logikát, hogy kénytelen voltam végigjátszásból puskázni, és egy-egy esetben kiderült, hogy egy bug miatt akadtam el, ugyanis például nem jelent meg egy cselekvési lehetőséget jelző ikon. Néhol csak a szerencsén és a vad gombnyomkodáson múlt, hogy nem akadtam el végleg, a játék ugyanis sűrűn ment automatikusan, manuális mentésre pedig nincs lehetőség, így ha valahol nagyon bebugzik, legrosszabb esetben elölről kell kezdeni, ami egy 8-10 órás kaland esetében nem túl mókás. A vad gombnyomkodás egyébként a legtöbb esetben amúgy nem ajánlott, mert volt, hogy így ugrás közben véletlenül teleportáltam, vagy a hang maradt ki, magyarán technikai szempontból jelenleg nem áll túl stabil lábakon a produktum, de hogy jót is írjak, Switchen többnyire nagyon szépen fut, és a Steamen olvasgatott felhasználói beszámolók alapján még szerencsém is volt a viszonylag kevés buggal. Egy fejezetválasztó menüpont, vagy legalább az adott fejezet újrakezdésének lehetősége sokat javítana a helyzeten a befejezést ellehetetlenítő bugok kiirtásáig.