Dispatch S0E1-2 - A várva várt szuperhősTeszt

A nagy szerencsénk, hogy az AdHoc Studio elhozta nekünk a Dispatch nevű játékot, ami a The Boys sorozat, a Bosszúállók filmek és a Telltale játékok háromszögének közepén található. A 8 epizódból álló történetnek első két része jelent meg október 22-én, amit hetente 2 újabb epizód követ majd, egészen a november 12-ei fináléig - ez pedig komoly problémát jelent nekem, de erről kicsit később.

A történet Robert Robertson történetét mutatja be, akit in medias res ismerünk meg, és interakcióról-interakcióra, jelenetről-jelenetre ismerjük meg hátterét, és viszonyát a világhoz. Robert nem egy átlagos figura, ő Mech Man, egy szupererő nélküli szuperhős, aki Los Angeles városának polgárait védelmezi bűnözőktől - akár van különleges képességük, akár nincs.

Hogy minél spoilermentesebb legyen ez a rövid betekintő, nem is mondanék többet, a lényeg, hogy főhősünk segítségre szorul, így találja magát a Superhero Dispatch Network (SDN) köreiben. Feladata pedig nem más, mint egy csapat, képességekkel rendelkező - nem túl ügyes, vagy szófogadó - perszóna irányítása.

A játékot még egy 2024-es rövid bemutatón láttam meg, és egyből el is mentettem a listámra, amit igazán jól tettem - ám a szuperhősös tematika miatt elvárásaim az egekben voltak. Éppen ezért jelentős, hogy azt mondom: ez az a szuperhősös téma, játék, és felépítés amire vártam, vártál, és vártunk, mint gamerek!

Az első két rész kevesebb, mint két óra alatt ment le, ami úgy repült el, mintha egy 20 perces sitcomot néztem volna. A történet érdekes, a látványvilág tökéletesen eltalált, a karakterek, valamint hangjaik pedig mind topon vannak - még, ha valamennyire klisések is.

Következzen hát a problémám, vagyis, hogy a játék epizódos felépítése miatt tökéletes lenne egy binge-gamingre. A heti 2 epizód így tökéletes kínzás, hiszen éjjelbe nyúlóan játszottam volna ki az összes részt, de így muszáj lesz megvárnom a lezárást, hogy a maradék 6 részt egyben tudjam élvezni.