Metal Gear Online

Kitartás - mondja a Metal Gear Solid 3: Subsistence kettes számú lemeze. Találó elnevezés európaiként gondolkodva, tíz hosszú hónapot kellett ugyanis várni arra, hogy megtapasztalhassuk, hogyan is működik Hideo Kojima eddig zseniálisnak, és már-már tökéletesnek bizonyuló formulája online környezetbe mártva. A mézesmadzagot persze ezúttal is elhúzták előttünk: most is jöttek a szokás szerint csodásan megkoreografált, és rendkívül látványos trailerek, amiket végignézve kevés olyan ember volt, aki ne várta volna tűkön ülve, hogy kipróbálhassa a netes szórakozást. Eddig kellett kitartani, a várakozásnak vége: a Metal Gear Online megérkezett. És hogy milyen lett?

Az MGS sorozat egyik legnagyobb erénye mindig is az volt, hogy lehetőségeink tárháza tulajdonképpen feltérképezhetetlen beltérrel rendelkezett: a legegyszerűbbnek tűnő helyzetet is számtalan módon lehet megoldani. Megoldható gyorsan, látványosan, precízen, taktikusan, viccesen és szórakozva is - hogy hogyan, azt csak és kizárólag te döntöd el. Féltem attól, hogy ez a varázs az új, többjátékos módban elvész, és végül csak egy egyszerű akciójátékká degradált, idegen valami sül ki az egészből - itt mégsem mesterséges intelligenciák és algoritmusok ellen kell majd helytállni. Ám nagy szerencsénkre a Metal Gear Online nem ilyen lett...

Érdemes először átrágni magunkat a választható játékmódok listáján, melyek mindegyike nyolc játékost támogat maximálisan. Van klasszikus Deathmatch, illetve Team Deathmatch is (előbbiben ugyebár mindenki magára van utalva, utóbbiban pedig két csapat kűzd egymás ellen), ezek különösebb érdekességekkel nem szolgálnak, így nem is kell őket tovább részletezni - ugorjunk a finomabb falatokhoz. A Sneaking Mission talán a legélvezetesebb mind közül. Itt az egyik játékos Snake bőrébe bújik, akinek a feladata az lesz, hogy a pályán elhelyezett két mikrofilm egyikét megszerezze, és a két bázis valamelyikére eljuttassa azt. Az 'egy a mindenki ellen' helyzet kiegyenlítettsége érdekében Snake némi plusz életerő mellett alapból fel van szerelve mindenféle eszközzel, melyek közül a legfontosabb az álcázóberendezés, ami bizonyos ideig majdnem tökéletes láthatatlanságot biztosít számára, de használhat zavarógránátot is, hogy ellenfelek ne lássák a radaron, merre is tart az éppen ellopott zsákmány - és ez is csak néhány lehetőség volt. Snake értelemszerűen mindig az a játékos lesz, aki sikeresen legyőzte korábbi utódját. A Capture Mission tulajdonképpen egy Capture the Flag hasonmás, csak itt a zászló szerepét a harmadik részben sok helyen feltűnő Kerotan béka tölti be, ezt kell valamelyik csapatnak megszereznie, és a saját bázisára cipelve bizonyos ideig megtartania. Ha a meccs véget ér, de egyik csapat sem teljesítette a feladatot, a játék tovább folytatódik, ám ekkor már nem nullázódik le az óra, ha valamelyik oldal visszaszerzi a bábút, így minden egyes szekundumnak hatalmas jelentősége van - ezek a percek szinte mindig hihetetlen izgalmakat és fordulatokat hoznak. Az utolsó lehetőség a Rescue Mission, ahol az egyik csapatnak meg kell akadályoznia az ellenfelet abban, hogy megkaparintsa, és a saját bázisukra vigye a megvédendő Gako bábút (ami egy kacsa). Ez az egyetlen játékmód, ahol nem éledünk újra halál után, Kojimáék pedig ki is használták ezt egy kis viccelődésre: szellemként tovább mászkálhatunk a pályán, és poénból verekedhetünk a többi elhalálozott játékossal, vagy frászt hozhatunk a még harcoló társakra egy-egy sejtelmes hanggal - néha tényleg ijesztő tud lenni. A helyszínekről még nem is esett szó - pedig milyen profin lett megcsinálva az összes, szerencsére a játék lényegét abszolút figyelembe véve, a terep ugyanis remekül lett kialakítva, és remek búvóhelyekkel és fedezékekkel lett felruházva az összes virtuális csatamező. Találunk a harmadik részből kiemelt pályarészeket, de teljesen újakat is - az egyik mintha az MGS4-ből ugrott volna ki - és méretük, valamint felépítésük is rendkívül különböző, ezért egyes játékmód-map párosítások rendkívül érdekes végeredményt tudnak adni.

Első pillantásra kissé kevésnek tűnhet az öt választható játékmód, ám itt lép képbe a játék egyik legnagyobb erőssége: a kusztomizációs lehetőségek hihetetlenül szerteágazóak és részletekbe menőek lettek. Változtathatunk például a célzás, és a most debütáló, mozgatható kamera sebességén, a tárgyaink és fegyvereink menüjének működésén, vagy külön parancsokat, üzeneteket oszthatunk ki a funkcióbillentyűkre, ha a minden földi jó leközdésére alkalmas, alapból elérhető tizenhat üzenetet kevésnek bizonyulna (melyek ráadásul kivétel nélkül előcsalhatóak három gyors gombnyomással), és persze ha rendelkezünk klaviatúrával - mindenki saját szájíze szerint módosíthatja a dolgokat. Ugyanez vonatkozik a játékszabályokra is: alapból mindenki rendelkezik egy elsődleges, egy másodlagos és egy segédfegyverrel, melyek közül bármelyiket letilthatjuk, így akár extrém jelzővel is illethető meccseket is összehozhatunk, melyek hihetetlenül szórakoztatóak tudnak lenni - ilyen például a fegyver nélküli Sneaking Mission, ami tulajdonképpen egy bújócska-fogócska keverék, és hihetetlen taktikázást, illetve CQC tudást igényel.

Kövesd a vezért

Minden egyes csapathoz tartozik egy speciális karakter, akit mindig az előző körben legjobban teljesítő játékos irányíthat. Az Ocelot Unit esetében ez természetesen maga Ocelot, aki amellett, hogy egyedüliként használhatja a pattogó lövedékekkel operáló hatlövetűt, csak másodszori próbálkozással intézhető el fejlövéssel. A GRU-nál Major Raikov a kiemelt karakter, aki egy instant kiütést eredményező mogyorózással rendelkezik, és az elé rakott magazinok sem hatnak rá. Sokolov a KGB csapatát erősíti, és ő az egyetlen Snake mellett, aki képes az álcázó berendezést használni, ráadásul őt nem a legjobb, hanem a legrosszabb játékos kapja meg. Végezetül itt vannak az extraként behozható Rumble Roses-csajok, akik egy rendkívül hatásos CQC mozdulattal (Sunrise Suplex) képes hatástalanítani az ellenfelet.

De beállíthatjuk például azt is, hogy csak fejlövéssel lehessen megölni egymást, és a speciális karaktereket is engedélyezhetjük, melyek plusz képességeit az éppen legjobban teljesítő játékosok élvezhetik - a felsorolás ez esetben is hosszan tartana. Szép nagy piros pont jár Konamiéknak azért is, hogy lehetővé tették több egymás utáni játék indítását is, így nem kell mindig új szobát, és új játékostársakat keresni, hanem folyamatosan játszhatunk, akár menet közben módosítva. Természetesen a játékosok rangsorolása sem hiányozhat: az MGS játékokból már jól ismert állat-besorolás itt is jelen van, amiből akár az adott játékos stílusára is tudunk következtetni. Ezek megszerzése persze nem kesz könnyű, de a rendkívül részletes online összesítést, és a játékosok erősorrendjét gyakran böngészve figyelmesen nyomon követetjük saját fejlődésünket.

A lehetőségek hosszas sorolása néhányatokat gondolom már most meggyőzött, arról, hogy nem csak egy egyszerű próbálkozással állunk szemben az MGO esetében, ám én azt mondom, nem is ez számít igazán - a játék ugyanolyan zseniális lenne, ha mindösszesen csak egy Team Deathmatch opció szerepelne benne. A varázst ugyanis nem az adja, hogy néha belebújhatsz Snake bőrébe, vagy hogy egy szál késsel hadakozhatsz a barátaid ellen, a lényeg továbbra is ugyanaz: oldd meg a helyzetet úgy, ahogy neked tetszik! Tárazz, és lőjj, akit csak látsz. Lapulj meg egy fa mögött, és egy-egy pontos lövéssel szedd le az ellenfeleidet. Zavard meg őket villanógránáttal, hogy csapattársaid hátbatámadhassák őket - vagy épp fordítva, lődd ki a rádiójukat, hogy ne legyen lehetőségük taktikázni. Szivasd meg őket: rakj aknát, vagy pornóújságot a pálya legforgalmasabb részére, és két méterrel arrébb, a dobozok között, vagy épp a magas fűben kuporogva nézd végig nevetve, ahogy a saját vesztükbe rohannak. Élvezd ki minden percét, és kockáztass - vagy épp menj biztosra! A biztosabb automata célzással szedjem le, vagy megpróbálkozzak a fejlövéssel a manuális módszerrel? Guggoljak be távcsövessel az autóroncs mögé, és esélyt nem adva intézzem el őket, vagy készüljek a váratlan meglepetésekre, és közelharcban is hatásos fegyvert válasszak? Vajon felökleljem - megkockáztatva azt, hogy néhány másodpercig védtelen leszek az esetleges támadások ellen - vagy bújjak gyorsan fedezékbe, és mérjem fel a további lehetőségeket? Dönts, és válaszd a legszimpatikusabbat! A nyertes taktika mindig más, csak a leleményességeden múlik, hogy ki tudod-e használni a játék adta tonnányi lehetőséget.

Kojima és csapata megcsinálta: olyan megunhatatlan élménnyel ajándékoztak meg minket, amit kár lenne kihagyni bárkinek is. Hogy milyen lett a Metal Gear Online? A legjobb netes PlayStation 2 játék. Az lett.