Derült égből fasírtTeszt

Az animációs filmek játékadaptációi a videojátékok mostohagyermekei: a film premierjével azonos hétre időzített megjelenés, és az (általában) szűkös fejlesztési idő miatt sokan eleve kemény előítéletekkel közelít feléjük. A képletre páran sikeresen rácáfoltak - tessék kipróbálni a tavalyi év Titkos Szerkesztőségi Favoritját, a Kung-Fu Pandát - az adaptációk általános színvonala növekedett az elmúlt években, de a filmből kikevert videójáték továbbra sem a minőség szinonimája.

Szomorúan jelentem: a Cloudy with a Chance of Meatballs, vagy hogy a kivételesen jól eltalált magyar címén szólítsuk, a Derült égből fasírt semmit nem tesz azért, hogy megcáfolja a fenti előítéleteket. Sőt: jelentősen mélyít rajtuk. A főmenü a tizenhat bites korszakot idéző, kifejezetten bájos retro-stílusa még reményt ébreszt az egyszeri játékosban, de csak azért, hogy utána még nagyobb legyen a csalódás. A játék ugyanis egyszerű, mint az ásóbot. Az első néhány pályához komoly lelkierő szükségeltetik, a magam részéről jó adag kötelességtudattal, és három (nagy adag!) gin-tonikkal jutottam túl rajtuk. Miért? Mert nem vagyok négyéves, és nincs már szükségem a teljesen alapvető kombinációs késségre alapozó feladatokra egy videójátékban.

A játék a filmre épít - nem a hetvenes évek végén megjelent könyvre. Ez azért fontos, mert a könyv és a film alapötlete hasonló ugyan, de a sztori más. A filmben (és így a játékban is) Flint Lockwood, az ifjú feltaláló a hős. Flint elhatározza, hogy jobbá teszi az emberiség (vagy legalább az otthonának mondott sziget) életét, és megalkot egy olyan masinát, ami - tessék megkapaszkodni - különféle étkeket szór a felhőkből eső helyett. Az elején van nagy öröm, aztán az ifjúságnak célzott történetek kötelező fordulata után kiderül, hogy ami papíron jól hangzik, a gyakorlatba átültetve már nem feltétlenül működik fényesen. A kialakuló kalamajkából Flintnek kéne kirángatnia a szigetet. Ezt teszi a filmben, és a játékban is.

A Derült égből fasírt rendkívül szimpla akció / platformer. Egész végig Flintet irányítod benne, aki két dolgot tud: ugrani, és eszközöket használni. Eszközből ötféle van: a rugós kesztyű arrébb löki a megfelelő tárgyakat; a lézerpenge szeletel; a hőfegyver a jeges dolgokat olvasztja; a villával tárgyakat emelhetünk; a locsoló pedig különféle korábban felszívott folyadékokat locsol - ragadós méz, csúszós olvasztott vaj, és egy barna izé, ami leginkább ürülékhez hasonlít. A feladat, mindig és mindenhol: eljutni a pálya végére / teljesíteni a rád kiszabott feladatot a fenti eszközök segítségével. Az első fejezet maga az agyhalál. Egyrészt: nincs oktató pálya, vagy az irányítás bármi nemű oktatása. Zéró. Oké, nem bonyolult, könnyű rájönni, de akkor is - ez egy gyerekjáték, valami minimális felvezetés nem hogy nem ártott volna, hanem egyenesen kötelező lenne. Az első öt pályán az eszközökből egy pályán egyszerre egyet használsz. A dolog így néz ki: bandukolsz, ugrasz egy kicsit, elolvasztasz egy jégtömböt, megint ugrasz kettőt, és elolvasztasz két jégtömböt. Ennyi, sokszor ugyanez, csak nem olvasztással, hanem villával, vagy a kesztyűvel. Egy órán keresztül.

A későbbi fejezetek (öt van belőlük) szerencsére fokozatosan több (maximum három) eszközt engednek használni, így itt belép az alapszintű kombináció, egy-egy akadály leküzdéséhez egyszerre több tárgyat kell használnod. Példa: a hőfegyverrel megolvasztod a korábban a villával a megfelelő helyre cipelt vajtömböt, a kesztyűvel pedig végigpofozod a Nagy Hamburgert a csúszós vajon az adott pontig, hogy aztán rámászva feljuss egy addig elérhetetlen platformra. És ez a maximum, “fejtörők” tekintetében ennyit tud a játék. Nem túl bonyolult, igaz? Az eszközök a tárgyak szétverése után hulló kék bigyókból fejleszthetők - az ápgréd majdnem teljesen automatizált, a választás illúzióját nyújtja csak, a szerepe, jelentősége minimális.

A Derült égből fasírt ráadásul csúnyácska játék. A látványvilág az előző generáció korai szakaszát idézi, a rögzített kamera miatt pedig sokszor nem látod, hogy éppen mit csinálsz - Flint bemászik egy tereptárgy mögé, a körvonalait ugyan látod, de harcolni már nagyon nehéz így. Apropó, harc: a megfelelő eszközökkel (lézerpenge és a pisztoly, leginkább) gyűrheted le a pályákon kis számban kóricáló ellenfeleket. Nekivadult brokkolikkal, lila ködöt eregető hagymákkal, és bepipázott gumimacikkal fogsz szembe kerülni - villámgyorsan elintézhető mindegyik. Van kétjátékos (offline) lehetőség is, de mivel a Derült égből fasírt még minimális szinten sem kívánja meg a kettes számú játékossal való interakciót, megmarad létező, de haszontalan bónusznak. A hangszekció gyenge, Flint tíz beszólást ismételget egész végig. A zene viszont jó, gyanúm szerint a filmből lett átemelve - kár, hogy az esetek többségében abszolút nem passzol a képernyőn látható eseményekhez.

Gyerkőcöknek szánt játékok esetében ilyenkor, a végén szoktuk leírni, hogy: “...a játék gyengécske, de a film rajongóinak azért...”. NEM. Még nekik sem. A Derült égből fasírt harmatosan gyenge játékadaptáció, a rajongók menjenek el még egyszer moziba, és tegyék félre a pénzt a díszdobozos DVD / BR kiadásra. A játékverziót gondozó Ubisoft pedig pironkodjon, legalább egy kicsit: a DS-en az ifjúságnak ipari mennyiségben gyártott hulladék (Imagine széria) ne jelentse már a minőségi plafont náluk...

Tesztünk tárgya így gyakorlatilag senkinek sem ajánlható jó szívvel, kivéve talán a mániákus achievement és trófea vadászokat (1000 pont kirántható egy végigjátszással 360-on), bár valószínűleg még őket is zavarni fogja, hogy a játék élvezetéhez olyan tudatállapot szükséges, melynek előidézését a Magyar Köztársaság hatályos törvényei büntetni rendelik.