Warhammer 40,000: Space MarineTeszt

Ha a játékiparban létezne a hála fogalma, a Games Workshop - a Warhammer 40,000 univerzum megálmodója - minden karácsonykor tucatnyi hálálkodó levelet kéne, hogy kapjon. Miért? Azért, mert a WH40K-t minden különösebb szégyenérzet nélkül nyúlta le mindenki, aki csak tudta. A nagyipari másolás legfőbb oka, hogy a Warhammer 40K roppant csábító világ egy olyan iparág számára, amely a tesztoszterontól feltüzelt ifjúságban látja a legfőbb közönségét. Példákat lehetne sorolni bőven, de mivel a cikk nem erről (talán majd máskor), legyen elég annyi, hogy ha nincs Warhammer 40K, akkor nincs Doom, és nincs Gears of War sem. Még akkor sincs, ha a kopizás szinte soha nem volt teljes értékű, Márkuszék például minden keménységük ellenére szende, az első hangosabb szóra elpityeredő lánykák a WH40K Űrgárdistáihoz képest.

A Warhammer 40,000 univerzum ugyanis acélosan kemény, az ókori Spárta keveredik benne egy meglehetősen cudar jövőbéli vallási diktatúrával - és most a humán oldalról, azaz a jófiúkról beszélünk. A rossz oldalon mindenféle idegen fajok, mutánsok, pogányok, és a nagybetűs Káosz állnak. A háború örök, kompromisszumok nincsenek, a más dimenziókból áttörő Káoszt meg kell állítani, a cél pedig minden esetben szentesíti az eszközt.

Az eszközökből remek ízelítőt ad a Space Marine vérpezsdítően minimalista intrója: az orkok által lerohant Forge World (bolygónyi gyárként funkcionáló planéta) kiemelt stratégiai jelentőséggel bír, lévén, hogy ott pihen rajta egy Titán - egy iszonytatóan nagy, brutális tűzerejű mecha. A megoldási javaslatok között felmerül az exterminatus (a bolygó komplett kiirtása az amőbákig bezárólag), a flotta bevetése, és végül leggyorsabb reakció is - az Adeptus Astartes Ultra , azaz mennek az Űrgárdisták, és beletapossák az orkokat az anyaföldbe.

A beletaposás részleteit és mikéntjét a Relic nyolcórás akciójátékban dolgozza fel, egy háromfős űrgárdista-csapat szemén keresztül. A képek megtévesztőek: a Space Marine nem Gears of Warhammer, a műfaj és a nézőpont közös ugyan, de a játékmenet nagyon eltérő. A Gears fedezékes lövölde, a Space Marine durr-bele-bumm, faltól-falig akciójáték fedezékek, és hasonló úri huncutságok nélkül, ahol a lövöldözésen kívül igen nagy szerepet kap a közelharc is. Távolsági fegyverarzenálunk jó része kifejezetten azt a célt szolgálja, hogy kellően megritkítsuk vele az felénk tucatjával rohamozó orkokat - ha közel kerültek, elő a lánckardot (vagy a baltát, vagy később a gyönyörűségesen hatalmasat csapó kétkezes kalapácsot), és hajrá, a kétféle közelharci támadásunkat egyszerű kombókba fűzve véres rendet vágunk azok között, akik zöldek, lilák, vagy úgy általában nem hasonlítanak az emberre.

A „véres rendet” tessék komolyan venni, a WH40K univerzumban hétköznapinak számító, korlátokat nem nagyon ismerő brutalitást az utolsó vércseppig a képernyőre küldi a Relic. Nem csak küldi, hanem a konkrét játékmenetbe is bevonja: a Space Marine-ban nincsenek mentőcsomagok, életerőnk újratöltésének módja a bénító mozdulattal / kombóval kóválygósra ütött ellenfelek (nagyon) kegyetlen kivégzése. A rendszer jól működik, és némi taktikázásnak is teret nyit: az ellenséges csapatból érdemes mindig kéznél tartani egy könnyebben kivégezhető figurát, vagy kellő időben leszámolni a (több életerőt adó) nagyobb ellenfelekkel. Az ügyes tömegirtás másik jutalma a tölthető Fury csík, ezt kisütve a megszokott bónuszokat kapjuk - durvább sebzést / regenerálódást rövid ideig.

Nincs vége, kattints a folytatásért!

A Space Marine vérgőzös akciójátékként egész jól funkcionál, az ellenfeleket is jól válogatja össze - kár, hogy a linearitása és az orkos történetszál elnyújtása miatt a második harmadára a fentiek ellenére is leül, többször unalmassá válik. A pályadizájn néha nem is próbálja leplezni a szűkös egyirányúságot, akár fél órákra is sötét folyosókra, csatornákba tereli a játékost - nincs annyi belezős kivégzés a világon, ami ezeket a szakaszokat igazán élvezetessé tenné. A Relic saját fejlesztésű motorja is ezeken a szűk tereken teljesít a legkevésbé látványosan, a Space Marine ilyenkor abszolút nélkülözi a játékot egyébként több helyen jellemző grandiózus vizuális bájt.

A standard harcokat néha jetpackes akció töri meg, véleményem szerint a kelleténél egy fokkal ritkábban, talán három-négy pályaszakaszon használhatjuk a repkedős szerszámot. A kampány utolsó harmadáért viszont jár a piros pont, a sztori kanyarodik egyet, és új típusú ellenfelek is belépnek - a fordulatokat értelemszerűen nem fogom lelőni, a Warhammer rajongók bizonyára sejtik, hogy egy jobbfajta WH40K történetben milyen magas labdákat szokás leütni.

A multiplayer csalódás. Két darab csapatos játékmódot, és manapság szinte kötelezőnek mondható karakterfejlődést tesz le az asztalra, és itt meg is áll. A single kampányban jól funkcionáló, a közelharcot gyakran a távolsági lövöldözés fölé helyező harcrendszer multiban csak ímmel-ámmal működik, jóval kevésbé élvezetes. Kezdőként a magasabb szintűek ellen alig van esélyed, te alap automata fegyverrel és tőrrel indulsz, ők pár másodperc alatt a nyakadban vannak a jetpackkel, és újabb pár másodperc alatt szétütnek a kalapáccsal. A Relic talán éppen ezért tette (elhalálozás után) lemásolhatóvá az ellenfél felszerelését - a megoldás egyszeri bosszúra alkalmas, hosszú távon viszont nem kielégítő, és egyáltalán nem elegáns. Remek viszont az űrgárdistánk egyedivé alakításának lehetősége, az itt rendelkezésre álló opciók az eredeti, táblás WH40K játék egyik nagy vonzerejének számító karakterfestést idézik. Koop még nincs, az ingyenes DLC októberben jön, külön kooperatív missziókkal.

Ha a Space Marine nem Warhammer játék lenne, most azt írnám róla, hogy korrekt, a maga módján szórakoztató, de leginkább az erős középszert képviselő akciójáték. Ami igaz is. De: a Space Marine emellett baromi jó WH40K játék. A Relic nagy tapasztalattal rendelkezik a témában (Dawn of War sorozat), a világgal, a karakterekkel, és főként a hangulattal ismét beletaláltak a céltálba közepébe. Ha szereted a Warhammer 40000 univerzumot (pláne úgy, ha konzoltulajként eddig el voltál zárva a DoW sorozattól), bátran ajánlom a Space Marine-t, mert a remek körítés még a gyengébb pillanataiban is elviszi a hátán a játékot. Ha nem vagy Warhammer 40K rajongó... de várjunk csak, miért is nem vagy Warhammer 40K rajongó?