Lego The Lord of the RingsTeszt

A Lego játékok, meg persze azok hatalmas sikere végigkísértek bennünket az egész generáción, ami után jogosan merülhet fel a kérdés sokakban: tudnak-e még újat mutatni? Ezzel azonban általában nem volt baj: amikor nagyon kellett, akkor a Traveller's Tales csapata mindig elő tudott húzni egy-egy új ötletet, vagy éppen egy teljesen új alapanyagot, rendre bizonyítva a franchise létjogosultságát. A Lego The Lord of the Rings most mindkettőt megteszi egyszerre, a végeredmény pedig nem más, mint az idei esztendő egyik legszórakoztatóbb játéka.

Napjaink egyik legfőbb trendje, az open-world megvalósítás a Lego játékokat is elérte: a legutóbbiban, a nyáron megjelent Lego Batman 2-ben immáron egy teljesen nyitott Gotham Cityben eredhettünk a kalandok, a gyűjtögetnivalók, na meg persze a bűn nyomába. A Lego LOTR tükrében azonban az egész nem volt több óvatos előjátéknál és a koncepció próbálgatásánál: az építőkockákból összerakott Középfölde minden előzetes várakozást felülmúl.

A játék a filmtrilógiában látott összes lényeges helyszínt felvonultatja: a Minas Tirith-től Mordorig, Mória bányáitól a Holtlápig az egész térképet bejárhatjuk, esőben, hóban, napsütésben és éjszakában. A megvalósítás pedig autentikus és hihetetlenül hangulatos, köszönhető annak, hogy a filmek stílusát és látványát kiválóan sikerült reprodukálni Lego-formában, az egészre pedig Howard Shore felülmúlhatatlan dallamai teszik fel a pontot: járjunk a Megyében vagy éppen Edorasban, mindenhol a jól ismert zenei témák fognak visszaköszönni.

Skyrim-méreteket persze ne várjon senki: a Lego LOTR világa épp olyan, mint maga a Lego, egyszerű és lényegretörő. A szomszédos helyszínek alig egy perc sétára vannak egymástól, és ahogy elhaladunk az egyik mellett, már látjuk is a következőt feltűnni a horizonton, de az egész pont ezért működőképes: a városok közötti üresség kiszéletésével csak a kohézió veszne el a világból.

A nyitott világnak hála a Lego LOTR nem is fogja a kezedet: a következő sztori-küldetés felé vezető utat ugyan mindig megmutatja, de sosem kényszerít rá, hogy arra induljál - Középfölde a kezdetektől fogva nyitott előtted. A filmenkénti hat-hat küldetés persze már a megszokott lineáris pályadizájnt hozza: a játékmenet továbbra is egy rendkívül könnyed platformer-akció-logikai keverék, ahol elsősorban a megfelelő karakterek, képességek és tárgyak használata kapja a hangsúlyt - ezek segítségével juthatunk túl a filmekből merítő ötletes, és nem ritkán vicces akadályokon.

Apropó, ha már merítés a filmekből: a Lego LOTR ilyen téren is szakít a hagyományokkal, a küldetések alatt és között használt átvezetők ugyanis egy-az-egyben a filmtrilógia alapján lettek reprodukálva. Az egész persze kapott egy jóféle Lego-csavart: a Traveller's Tales még a legkomolyabb jeleneteket is képes elviccelni egy-egy váratlan húzással vagy oda nem illő dologgal, megtartva a kellő egyensúlyt a két stílus között. A dolog összességében jól sült el: sokat dob az élvezeti értéken, hogy ismerős beállításokat és gondosan újrakreált jeleneteket láthatunk viszont Lego-formában, és az egy-az-egyben felhasznált hangsávok - ideértve a karakterek szövegét - sem lógnak ki a koncepcióból.

Még nincs vége: lapozz egyet a folytatásért!

A Gyűrűk Ura cselekménye - főleg a Szövetség felbomlását követően - szinte végig párhuzamos események láncolata, a játék pedig ezt is szem előtt tartja, így lényegében semmilyen fontos eseményt nem hagy ki. Mindezt első sorban ügyes megoldásainak köszönheti: nem egy olyan küldetés van a játékban, ahol valós időben is párhuzamosan folynak a dolgok. Ez ketten játszva különösen nagyot dob az élményen: az alapvetően a kooperációra építő multiplayer teljesen más oldaláról mutatkozik meg, amikor az egyik játékos éppen Boromir elől menekül Frodóval, a Gyűrűvel az ujján, míg a másik Aragorn, Legolas és Gimli hármasát irányítja. De önmagában is van annyi újdonságértéke a megoldásnak, hogy egyedül is értékeljük az ötletet.

Maguk a küldetések a rengeteg különböző képességű karakternek köszönhetően természetesen most is legalább két nekifutást igényelnek, ha mindent össze szeretnénk gyűjteni bennük: a teljesítésért járó arany építőkockák itteni megfelelői, a mithrildarabkák ügyesen összerántják az egyes játékelemeket. Nem csak statisztikailag mutatnak ugyanis szépen, hanem tényleges hasznuk is van: Bríben a kovácsműhelyben különféle fegyvereket és tárgyakat készíthetünk belőlük. Ezeknek két funkciója lehet: vagy valamilyen extra képességgel látják el a hordozójukat, vagy a mellékküldetések során használhatjuk fel őket.

Mellékküldetések? Bizony, olyanok is vannak, nem is kevés. Ne tessék semmi komolyra gondolni: lényegében arról van szó, hogy tárgyakat kell megszereznünk a térképen szétszórt karakterek számára. Ötletes, és nem mellesleg határozottan mulatságos kitolása ez a szavatosságnak: akár szakácsálmokat szövögető orkokkal is találkozhatunk Középföldét járva.

Látható tehát, hogy a Lego játékok koncepciója szinte minden szempontból a következő szintre lépett. A különböző játékelemek egységesebbek, mint eddig bármikor, az eszköztár megjelenésével a karakterek komplexebbé váltak, és a képességeik közötti különbségek is könnyebben áthidalhatók. A világ nagyobb, a küldetések pedig változatosabbak lettek. Nem szabad elmenni azonban szó nélkül a látvány mellett sem, hiszen ebből a szempontból is az eddigi csúcsot jelenti a Lego LOTR: a játék szerencsére bőségesen merít a filmek monumentális jeleneteiből is, melyek legósított változatai az ezzel járó elnagyolt megvalósítás ellenére is élvezetes csúcspontjai a kalandnak.

Az eddigi legjobb Lego játék? Egyértelműen: a legjobb alapanyag mellett a legjobban összerakott szoftvert is a végére tartogatták a Traveller's Tales szorgos legényei. Tökéletes? Azt azért még nem mondanánk: az itt-ott előbújó kisebb bugok és a szokás szerint némileg elnagyolt platformer-fizika elődeihez hasonlóan a Lego LOTR esetében is jelen vannak. Öröm az ürömben azonban, hogy sokkal kisebb mértékben: a különféle hibák felbukkanása jóval ritkább, mint eddig, ami a nagy nyitott világ mellett különösen örvendetes, a nem túl precíz ugrándozás pedig az ügyes pályatervezésnek hála csak épp olyan mértékben jön elő, ahol még nem válik zavaróvá. Egyre inkább kinövi tehát gyermekbetegségeit a franchise, és látható, hogy ha mindez ilyen alapanyaggal és megvalósítással párosul, akkor nem mindennapi végeredménnyel jár a dolog.

A Lego, mint játék mindig is a fantáziáról szólt, és szomorú lett volna, ha a fantasy legnagyobb alapvetése, a Gyűrűk Ura kimaradt volna az építőkockák segítségével feldolgozott világok sorából. Szerencsére nem így történt, végeredményül pedig minden idők legjobb Lego játékát kaptuk, amely az alapjául szolgáló mű rajongóinak olyan hangulatot nyújt, amire a LOTR címek túlnyomó többsége bizony irigykedve tekinthet. Mindez a hatalmas világgal, a rengeteg gyűjtögetnivalóval, az új ötletekkel és a szokásos Lego-humorral párosítva - talán most először - feljogosítják a Traveller's Tales alkotását arra, hogy néhány hét múlva az év legjobbjai között emlékezzünk meg róla.