Among the SleepTeszt

Örök visszatérő kérdés, hogy milyen értéket tud képviselni egy videojáték. Érték-e az, ami tanít, nevel, erkölcsileg jobbá tesz, vagy a kategória keretein belül kell keresnünk a pozitívumokat, és minden, ami ezeken a határokon túl esik, csak pozőrség, hipsterség, indie-szemét? Ebből a felvezetésből már nyilván sejteni is lehet, hogy mit tud felmutatni az Among the Sleep, és valóban: nem lesz csavar a cikkben, ez egy rossz játék, amiben ugyanakkor több mondani- és tanítanivaló tartalom van, mint egy teljes konzolgeneráció top 50-es Metacritic listáján összesen. És mivel szemét leszek, ezt nagyrészt le is fogom írni, hiszen ha nincs játék, muszáj a történetről írni. Vagy fogjuk fel fordítva, mivel rendes leszek, elmondok mindent, ezért nem kell néhány ezrest leszurkolnod egy szűk két órás - gyakorlatilag csak egyszer élvezhető - leckéért, amit lehet, nem is értesz meg, ha nem vagy szülő.

Az Among the Sleep babahorror, legalábbis így került be a köztudatba, ez a besorolás pedig pont annyira félrevezető, mint amennyire találó. A babahorror, az ugyebár a Chucky, nem pedig ez. De persze maga a kifejezés egészen mást jelenthet egészen kicsi korban, mint egy felnőttnek. Az Among the Sleep pontosan arra tesz kísérletet, hogy bemutassa, mitől retteg egy pici gyermek - kicsit elmaszatolja az életkort, néha azt hisszük, egy tíz hónapost irányítunk, máskor inkább egy két évest, de nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy felvonul előttünk minden, ami egy gyermeki lelket rettegésben tarthat. Kezdésnek itt van mindjárt a sötét, de hamar követi ezt az anya meg nem találása miatt érzett aggodalom, a képzelt szörnyek megjelenése, az ijesztő hangok, a bezártság vagy éppen a nélkülözöttség érzete. Mivel a gyermek még nem tud beszélni, ezért alternatív narrációt kapunk. A mackója szövegesen magyarázza a történéseket, a képi világ pedig önmagában mutatja be azt a furcsa univerzumot, amire a pici elméje fordítja át a valóságot.

Ennek a világábrázolásnak van alárendelve a mechanika is. Kúszni gyorsabban tudunk, mint lépkedni, a környezetet ennek köszönhetően mindig alacsony nézőpontból látjuk, folyamatosan fölénk tornyosul minden, mintha ránk nehezedne a külvilág. Hogy még jobban eltorzítsák a valóságot, a fov (field of view - maga a látószög) irreálisan magasra van állítva alapból, mintha valamilyen halszemen keresztül szemlélnénk mindent. A menüben egy kicsit lejjebb lehet venni, de nekem még így is belefájdult a fejem néhány perc után, annyira fura az élmény. De ugyanez a szokatlan hangulat jellemzi a játékmenetet is, természetesen nem tudunk harcolni, futni vagy fejlődni, így nem marad más, mint a székek odahúzása az ajtók elé, hogy elérjük a kilincset, illetve a gyakorlatilag elronthatatlan puzzle-elemek, amelyek inkább csak kötelességből vannak jelen, valójában az interakció szintje alig képes a Dear Esther fölé nőni.

Az Among the Sleep mindent egy lapra tesz fel, mivel játékmenetével képtelen bármilyen minőséget felmutatni, ezért a gyermeki félelmek képi ábrázolására megy rá. Az első negyedórája elsöprő erejű, végig az járt a fejemben, hogy így lehetett volna jól megcsinálni az évezred legtúlértékeltebb játékát, a Gone Home-ot, de aztán teljesen elfogy a puskapor, és érthetetlen módon előtérbe helyeződnek a fantáziátlan helyszínek és feladványok. Én valahogy a legelső jelenetnél megsejtettem, hogy mi lesz a végső csattanó, de a végén még így is mellbevágott, amit láttam. Pontosabban nem is az, amit láttam, mert az igazából nem sok különlegességet rejt magában - a kisfiú találkozik végre anyukájával. Sokkal inkább az, ami ennek a két órának az üzenete volt. Az, hogy ha egy szülő nem figyel a gyerekére, akkor olyan rémálmokkal teheti tönkre az első néhány évét, ami később is meghatározó lesz az életében. Az, hogy ha anya inkább magával foglalkozik, akkor az apró gyermekben előbb-utóbb átalakul a róla alkotott kép, és angyalból könnyen szörnyeteggé válhat. Könnyen lehet, hogy most megvonod a válladat, hogy ennyi? Ezt még a szappanoperákból is meg lehet tanulni. A válasz az, hogy igen, ennyi, vagy betalál a téma, vagy tíz év múlva majd visszatérhetsz rá újra, érettebben. Értékelésként ugyanazt a mondatot tudom csak leírni, amit az elmúlt évek során oly sokszor: az Among the Sleep játékként értékelhetetlen, ha azonban hibrid élményekre vágysz, célba érhet nálad. Utazásnak egészen biztosan nem nevezném, gondolatébresztőnek annál inkább.

6 / 10

Among The Sleep | Platform: PC, PS4 | Fejlesztő: Krillbite Studio