Valkyria Chronicles RemasteredTeszt

Súlyos hiányosság, hogy korábban nem írtunk még a Valkyria Chronicles-ről, most azonban itt a nagy lehetőségünk a szépítésre. Megérkezett ugyanis az újrahangszerelt kiadás, amely a PS4-et célozza be fő platformként. Lássuk, hogy az egykori PS3 exkluzív stratégiai szerepjáték miért is lett sokunk kedvence!

Mint minden Japánból érkező szerepjáték (vagy a JRPG-k törzséről leágazó szub-zsáner képviselő), úgy a VC is nagy hangsúlyt helyez a történetre. A Második Világháború idején járunk, de nem a szokásos környezetben. A SEGA játékában egy alternatív Európa képe rajzolódik ki a szemünk előtt, ahol hőseinknek a hódító Birodalommal szemben kell ellenállást tanúsítani. A szituáció nem egyszerű, pláne ha hozzávesszük, hogy ez a Birodalom is előszeretettel foglalkozik a természetfelettivel. Nos, a Valkyria Chronicles kampányában nem lepődünk meg, ha az ősi erők is becsatlakoznak a háborúsdiba, ezzel a steampunkos WW2 hangulat még inkább mesebelivé formálódik. A forgatókönyv legnagyobb erénye mégsem a színes-szagos animékhez hasonlatos dramaturgia. A szimpatikus karakterek lesznek azok, akik miatt kialakul a kötelékünk a játék iránt - a kedvelhető hősökből összeálló Hetes Osztaggal pedig olyan küldetésekre kell vállalkoznunk, melyek esetében egy fogadóiroda sem merne túl nagy esélyt jósolni a győzelmünkre.

A VC fő erényeit a míves játékmenetben is könnyedén megtalálhatjuk. A kétdimeznziós térképnézetből dinamikusan válthatunk az akció-TPS kamerába, ahol körökre osztva, adott mozgási korlátokkal, támadási, védekezési opciókkal dirigálhatjuk héroszainkat a csatatéren. Fontos szerepe van a kasztoknak, a felszerelések típusának, a karakterek látóterének, az ellenfél gyenge pontjainak, sőt, a tankunkat is állandóan a középpontban kell tartani. A csata közben tipikus JRPG-s stílusban pörögnek a felkiáltások, beszólások, menet közben pedig dinamikusan változhat a sztori szempontjából a győzelmi feltételrendszer, vagy épp a következő objektíva mibenléte. Amikor nem a csatatéren kommandírozzuk Welkin nevű hősünk osztagát, egy képregény lapjain, amolyan animált visual noveles stílusban folytatódik a teleregény. Később az osztagmenedzsment is egyre nagyobb szerepet kap majd, ahol az RPG elemek törnek majd felszínre. Látható tehát, hogy nem egyértelmű feladat a játék beskatulyázása, hiszen kezdve a régi SNES-es japán stratégiai játékoktól a modernebb szerepjátékok történetmeséléséig mindent belezsúfoltak a készítők a VC élménycsomagjába, amit csak lehetett.

A HD restaurációval viszont nem igazán erőltették meg magukat. Körülbelül annyi okosságot csináltak SEGA-ék a játékkal, hogy a PS4 erősebb hardverén, magasabb felbontásban, fix 60 FPS-el futtatják a korábbi kódot. Sajnos a HUD elemei nem bírják mindenhol a felskálázást, és némi kása lesz a fájó következmény egyes kétdimenziós HUD elemeken. A 3D-s vonalrajzos stílus legalább tűéles minőségben és tükörsima frissítéssel jelenik meg a képernyőkön. Sőt, a vonalazás effektusán picit még erősítettek is a készítők, a távolabbi tárgyakon sokkal jobban látszódik a képregényszerű hatás. Viszont sem a zenéken, sem pedig az átvezetőkön nem történt turbózás. Az Europa Edition viszont garantáltan a legteljesebb kiadás, ugyanis minden korábbi DLC helyet kapott a lemezen. Itt van a „szuperhárdkór” Hard EX mód, nem hiányoznak a két hőshöz köthető (Edy és Selvaria) külön küldetések sem, sőt, egy A3-as posztert és egy Art Book díszkönyvet is bezsebelnek azok, akik az amúgy barátságos áron boltokba kerülő Remaster változatba beruháznak.

A port felemás képéhez hozzátartozik tehát, hogy technikai értelemben kissé kopottas látványhoz elviseltünk volna még extra 1-2 effektet, esetleg komplexebb geometriai modellt, vagy valami hasonló nyalánkságot. Így kicsit olyan érzésünk támad, hogy a legegyszerűbb módját választották a felújításnak, mintha csak a Steamre portolt PC változatot hozták át a szintén x86 architektúrájú PS4 masinériára, 1-2 config sor átírással. Félreértés ne essék, a Canvas motor segítségével (és a kissé erőteljesebb vonalazással) most is megkapó összképet tud a játék produkálni, de ez inkább a zseniális művészeti koncepciónak, sem pedig a tech csapat „remasterelésbe” fektetett fáradozásainak köszönhető.

*Ha kimaradt eddig a Valkyria Chronicles, még most sem késő pótolni. Sőt, ha szeretnél az utókornak egy gyönyörű kiadást a polcra felpakolni, már csak azért is megérheti a 7000-8000 Forint körüli befektetés. A háborús stratégiai csoda a mai napig megállja a helyét a felhozatalban, a precíz és kifinomult játékmenet ugyanis semmit sem kopott az évek során. Az árával pedig a felújítás hanyag koncepcióját kompenzálják a SEGA munkatársai, így pedig képtelenség fancsali képet vágni a Remastered változathoz.

Kár, hogy csak szökőévente találkozunk hasonló stílusban fogant játékokkal. Reméljük a HD kiadás, vagy a fejlesztés alatt álló PS4-es Valkyria: Azure Revolution mellékág jövőbeli sikerével ez a helyzet változhat. Több lenne a játékpiac, ha más fejlesztők/kiadók is bátrabbak lennének hasonló stílusú játékokba fektetni.*