TyrannyTeszt

Az Obsidian fejlesztői jól láthatóan élvezik azt a kreatív szabadságot, amit a Pillars of Eternity sikeres Kickstartere kampányával szereztek vissza. Szabad kéz ide vagy oda, azért azt továbbra sem engedhették meg maguknak, hogy minden technikai jellegű munkát, amit a Pillars elkészítésekor letettek az asztalra, felhasználatlanul hagyjanak - így született meg a Tyranny, ami véletlenül sem szándékozik a PoE utódja lenni. Inkább csak egy darkosabb vonalat képviselő távoli rokon, ami egy alaposabb vizsgálat után több különbséget mutat a Pillarssal, mint hasonlóságot. Itt a játék, amiben a reményteli kezdés helyett a sötétebb vonallal nyitunk: győzött ugyanis a gonosz. Micsoda?

A reklámmal ellentétben nem a velejéig gonosz hódítót kell eljátszanod. Ahogy a Pillars of Eternityben úgy itt is eldöntheted, hogy mennyire leszel könyörtelen vagy megbocsátó, véres elnyomó vagy békére törekvő. A játék történeti kerete az, hogy jön egy hódító birodalom, ami rákényszeríti az akaratát más városokra és régiókra, ezt pedig katonai fölénnyel és erőszakkal éri el. Ezután viszont nincs önkényes emberkínzás. A meghódított területek ezentúl Kyros birodalmához tartoznak, a lakosoknak pedig kötelességük betartania Kyros szabályait. A játékban többször is elhangzik egy kifejezés: Kyros' Peace (Kyros békéje). Aki betartja a szabályokat, annak nem esik bántódása, jóformán szabadon élhet a kereteken belül - márpedig keretei minden államformának vannak. Ahogy kalandozunk a játékban beszélgetésekből azt is megtudhatjuk, hogy Kyros előtt nem a béke szigete volt ám az adott régió, az úgynevezett Younger Realms: ellentétek és belső háborúk eddig is voltak, és Kyros nélkül is folytatódtak volna. Sőt, ha figyelünk, már a prológusban elhangzik, hogy Kyros hadjárata azért lehetett sikeres, mert a régió vezetői nem bírtak megállapodni egy közös tervben, amivel megvédhették volna magukat és a népüket. Tehát nem egy idilli létformát zúztak most szét a könyörtelen hódítók: sokkal hihetőbb és realistább képet kapunk egy olyan helyzetről, amire a történelemben is akadnak példák. De nem is vártunk kevesebbet az Obsidiantól.

Kérdéseket az vet fel, hogy pontosan mit tartalmaznak ezek az új keretek (Kyros' Peace) és hogy miért kellett erőszakkal egy birodalomba szorítani addig független régiókat. A játék erre koncentrál: hogyan élik meg az emberek és Kyros saját seregei a hódítást, mi történik mikroszinten a régióban. Ezt pedig úgy tapasztalhatjuk meg szabadon, ha a kettőtől valamelyest független ember bőrébe bújtatnak minket, aki ugyanakkor úgy jár-kel ahogy neki tetszik: és így lett a Cho--- khm, Faithbinder. A Faithbinder nem más, mint egyfajta kihelyezett bíró és végrehajtó személy, akinek a jogköre elég kiterjedt, még a hadvezéreknek is tiszteletben kell tartaniuk az ő döntéseit. Mivel Kyros nem lehet ott mindenhol, ezért a helyi ügyeket jobbára a kihelyezett Faithbinderek felügyelik, intézik, és komolyabb kérdésekben is az övék az utolsó szó. Ebből kapunk némi ízelítőt még a játék kezdete előtt: a karakterkészítésnek szerves részét képezi a Conquest fázis, amelyben a hódító hadjárat legutóbbi három évének eseményeit játszhatjuk le, és dönthetünk foglyul ejtett hadvezérek sorsáról, az élelmezés módjáról vagy a seregek saját ügyeiről. A fázis célja, hogy már itt bele tudjunk helyezkedni a játék történetébe, hogy hozzászokjunk ahhoz, hogy egy hódító hadjáratban vagyunk, ahol nem egyszerűen a jó és a rossz közül kell választani. Szigorúan véve a gonoszok oldalán állunk: az esetek nagy részében meg van kötve a kezünk, mégicsak Kyros kinevezett végrehajtóját játszuk el, ám a későbbiekben egyre nagyobb döntési szabadság tárul majd elénk.

Ami hátránya a Tyrannynak, hogy a játék sokkal később indul be, például a PoE-hez képest. Az olvasok - felfedezek - harcolok ritmus helyett sokkal több olvasnivaló vár ránk a játék elején, a kötötebb történet miatt lineárisabb a játékmenet is, és csak később kezdi el felvenni a játék a ritmust. Ami kárpótól, az a játékmenet újdonságai és az ismét nagyszerűen megírt dialógusok és választási lehetőségek. A legelső újdonság amivel találkozunk (a Conquest után) az a hírnévrendszer (Reputation). A játék folyamatosan méri jófejségünket a frakciókkal, csatlósokkal és nevesebb emberekkel, és erről mindig tájékoztat is. Amivel feldobja a dolgot az az, hogy nem egy skálán mozgunk, hanem két csíkunk van: egy kedveltségi (Favor vagy Loyality) és egy gyűlöltségi (Wrath vagy Fear). Döntéseink alapján hol az egyik, hol a másik vödörbe kerül több pont, ami befolyásolja, hogy utunk során a különböző frakciókhoz tartozó emberek hogyan állnak hozzánk, vagy milyen további lehetőségek nyílnak meg előttünk a beszélgetésekben (sőt, erre még a Conqest alatt hozott döntéseink is hatással vannak, így érdemes végigzongorázni). Ezen felül még új képességekhez is hozzáférünk, ha elég magas a kedveltésgi vagy gyűlöleti szintünk. Fontos megjegyezni, hogy mindegyikért jár bónusz harci képesség, sőt, még azt is el tudja érni az ember (főleg a csatlósokkal), hogy mind a két képességet elérjük, tehát eléggé szeressen és utáljon is minket az illető. Ebből pedig megintcsak a Tyranny belső mondandója köszön vissza: a világ nem fekete-fehér.

Joggal merül fel a kérdés ezután, hogy ez mennyire befolyásolja az ember szerepjátszási kedvét, hiszen innentől kezdve előfordulhat, hogy csak azért szólók be valakinek, vagy teszek a kedvére valaki másnak, mert akkor elérhetővé válik egy harci képesség. Amit javasolni tudok: a Tyrannyt nem érdemes úgy játszani (legalább elsőre semmikép), hogy az ember magára kényszeríti az ilyen döntéseket a játékmechanikai jutalmak miatt. Sajnos tagadhatatlan, hogy ez keresztbe tud tenni, meg tudja akasztani a dumálós szerepjáték részét a játéknak. Könnyű és normál fokozaton nem lesz gondunk, nehéz fokozaton már talán, ám a tapasztalat, hogy nagyon könnyű egy pár ilyen plusz képességre szert tenni, ami elég lesz a boldoguláshoz. Az ennél még nehezebb és szigorúbb fokozatokon már nem biztos. Főleg azért nem, mert sajnos AI tekintetben sikerült visszalépni a PoE-hoz képest: nem egyszer előfordul, hogy a karakterek fennakadnak valamin, hogy az ellenfél egy szűk helyen nem képes megkerülni a helyet, hanem csak fel-alá rohangál, ami elsőre vicces, de amikor a mi embereinkkel történik hasonló, akkor már nem annyira.

A Tyranny harcrendszere más a PoE-hoz képest, igyekeztek a fejlesztők új mechanikákat behozni a játékba, más dolgokon pedig változtattak. Először is a csapatunk 6-ról 4 főre csökkent, ami ugyan az átláthatóságot hivatott szolgálni, a lehetőségeinket viszont korlátozza. Talán nem véletlen, hogy tárgyak használata sokkal gyorsabbá vált (kvázi azonnali), így ha egy karakter életereje lecsökken, akkor gyógyítás helyett sokszor célszerűbb csak elnyomni egy healing potit - ez pedig ellentétes azzal a saját PoE-s stratégiámmal, hogy folyamatosan buffolom és szinten tartom az egész csapatomat, de a 4 fős limit miatt még azt is meg kell fontolnom, hogy van-e hely dedikált healerre a csapatomban. De a helyzet nem ennyire borús, vannak érdekes új képességeket kínáló talentfák, Combo Abilityk és Spell Creation (varázslatkészítő) felület is. A Combo Ability olyan képességeket jelent, amit két karakter együtt hajt végre. Ezek általában erősebb képességek és jobbára valamilyen szintű szeretethet vagy gyűlölethez kötődik. A probléma ezekkel az, hogy a 4 fős limit miatt néha egész egyszerűen nem láttam célszerűnek két embert is passzívba tenni amíg elnyomják a képességet, mert addig a többiek (vagy ők maguk) majdnem meghaltak az ütésekben.

A Spell Creation felület lényege, hogy saját magunk készíthetünk varázslatokat. Két feltételnek kell teljesülnie. Egyrészt meg kell tanulnuk a varázslatok fő komponenseit (pl. gyógyítás vagy sorvasztás alapjait) és más részeit (pl. milyen erősségű vagy hogyan tartson tovább egy buff). Ezeket a játékban felvett papírokból, könyvekből vagy mágusokkal való beszélgetésekből tanulhatjuk meg. Másrészt képesnek kell lennie az adott karakternek azt használni, ezt pedig a Lore tulajdonságunk dötni el: minél komplexebb az a varázslat, amit összeraktunk, annál nagyobb lesz hozzá tartozó Lore követelmény is. Izgalmas felület ez, ami arra is lehetőséget ad, hogy saját stratégiánkhoz és stílusunkhoz igazítsuk a varázslatokat.

Visszaköszön a Stronghold (erőd) és az Artficatok (ereklyék) is, ami a PoE: White March-ból már ismerős lehet sokak számára. Az erődünk most több részre oszlik. A Tyranny világában léteznek olyan ősi falak (Old Walls), melyeknek eredetét és célját homály fedi. A falak mellett helyenként iszonyú magas oszlopok emelkednek, melyek körül érezhető egyfajta mágikus erő is. Ezek az oszlopok (Spires) nem tartoznak senkihez, egészen addig, amíg mi ki nem sajátítjuk őket magunknak: innentől kezdve ezek egy erőd különálló részeiként funkcionálnak majd, embereket bérelhetünk fel, hogy minket tovább edzenek, tanítsanak, vagy éppen értékes ereklyéket, varázstárgyakat fedezzenek fel nekünk. Az Artifactok kiemelkedő tárgyak, melyekhez tartozik majd egy-egy extra képesség is, megnyitásukghoz pedig a hírnevünkhöz hasonló módón "jóban kell lenni" az adott tárggyal. A Tyrannyban így a fonódik egymásba több szál: a felfedezés, a küldetések, a történet és a harcrendszer.

Összességében azt érzem, hogy lett volna még mit tökéletesíteni a játékmeneten. Ennek ellenére a stílus kedvelői ismét egy remek kalandban részesülhetnek - csak nem olyanban, amit egyértelműen a Pillars of Eternity fölé tudnék helyezni. Hogy mellé vagy alá, az pedig már egyéni ízlés dolga.

Szerző: Nami