Capcom Fighting Collection 2Előzetes

2025 májusában érkezik a Capcom Fighting Collection 2, amely nyolc legendás árkádjátékot gyűjt össze egy látványosan modernizált csomagba. Klasszikus 2D-s verekedős játékok, stílusteremtő crossoverek és kultikus 3D-s bunyók kaptak helyet a kollekcióban – mindegyik teljes pompájában, HD-felbontásban, modern extrákkal felturbózva.

A válogatás legfényesebb csillagai kétségkívül a két legendás crossover, a Capcom vs. SNK: Millennium Fight 2000 Pro és a Capcom vs. SNK 2: Mark of the Millennium 2001. Ezek az ikonikus címek most először térnek vissza hivatalos formában modern platformokra, amit sok rajongó már hosszú évek óta várt. Ezekben a játékokban a Capcom (főként Street Fighter karakterekkel) és az SNK (Fatal Fury, King of Fighters, Samurai Shodown) harcosai mérik össze tudásukat- a második részben már 48 választható karakter szerepel, ami lenyűgöző szám.

Őszintén szólva, magam sem hittem volna, hogy valaha még modern tévén, tökéletes képminőséggel játszhatom őket. A GameCube-os dobozos verziót büszkén őrzöm a gyűjteményemben, ahogy a PS3-on digitálisan letöltött PS2-es változatot is. Ezek ma már kicsit megkopott élményt nyújtanak LED tévén – recés grafika, fakó színek –, de a gyűjtemény új kiadása végre azt az élményt hozza, amire mindig is vágytam. A grafikai szűrők, a kifogástalan emuláció és a HD-látvány egyszerűen gyönyörű.

A játékok eredetileg Sega NAOMI Arcade hardveren futottak, majd megjelentek Dreamcasten, GameCube-on, Xboxon és PlayStation 2-n is – az első résznek készült egy butított PlayStation-változata is. Az egyes számú epizód az SNK klasszikus négygombos irányítási sémáját követte, míg a folytatás már a Capcom-féle hatgombos rendszerre állt át. Mindkét játékban a King of Fighters-féle 3v3 csapatharcok vannak, ami szintén izgalmassá és élvezetesek. Ami számomra mindig is különlegessé tette ezeket a címeket, az a választható Groove rendszer – itt a játékos saját harcstílusát igazíthatja kedvére. Inkább a Street Fighter Alpha-féle szupercsíkot szereted, ami támadásokkal töltődik fel? Vagy a KoF ’94–’98 típusú sáv a kedvenced, amit töltögetni és védekezéssel is növelni lehet? Netán a Samurai Shodown stílusú, haragból építkező mérő vonz, ahol a sebzés erőt ad? A Groove-rendszer ezek mindegyikét kínálja – ami hatalmas taktikai mélységet jelent. Már ezért a két játékért önmagában is megéri beruházni a gyűjteményre.

A következő cím a Capcom Fighting Evolution, amely a kiadó különböző univerzumait hozza össze egyetlen játékban. A Street Fighter karakterek mellett a Darkstalkers és a ritkábban látott Red Earth hősei is helyet kaptak benne. A játék eredetileg a Capcom CPS3 hardverére készült, és vizuálisan valóban szép – részletgazdag hátterek, erős sprite-munka jellemzi. Ugyanakkor sok rajongó – és jómagam is – úgy érzzük, hogy ez a cím a Capcom 2D-s korszakának egyik gyengébb láncszeme. A karakterfelhozatal szűkös, a hangulat pedig valahogy nem találja meg azt az összhangot, amit a Capcom vs. SNK játékokban sikerült megteremteni. Az is visszalépésnek hat, hogy míg a korábbi crossoverek 3v3 csapatharcokat kínáltak, itt már csak 2v2 módon küzdhetünk, ami kevesebb stratégiai variációt jelent. Egy érdekes darab a gyűjteményben, de inkább kuriózumként, mint csúcspontként említhető.

A kollekció egyik nagy dobása a Street Fighter Alpha 3 Upper árkádverziójának újrakiadása. Számomra ez különösen örömteli, mivel eddig csak a Game Boy Advance-es verzióval tudtam játszani – ami ugyan szerethető, de jelentősen butított változat. Most végre az eredeti élményt kapjuk, kompromisszumok nélkül. Az Upper kiadás a klasszikus Alpha 3-hoz képest hat új karaktert hozott be, valamint több játékmeneti finomítást is tartalmazott. Különösen fontos újítás volt a hírhedt V-ISM végtelen kombó bug javítása. Sajnos a GBA-s és a PSP-s (Double Upper) extra karakterei nem kerültek be a gyűjteménybe, amit azért sajnáltam. Vigasztalt viszont, hogy a játékban választható ISM-rendszer továbbra is hatalmas szabadságot kínál: az A-ISM (Alpha stílus), V-ISM (Variable kombók) vagy X-ISM (egyszerűsített SF2-hangulat) lehetőségei eltérő stratégiát és tempót nyújtanak – igazi csemege a stílus iránt rajongók számára.

A Capcom Fighting Collection 2 nem csupán a 2D-s klasszikusokat ünnepli. Három, kevésbé ismert, de rendkívül izgalmas 3D-s verekedős játék is helyet kapott benne – mindegyik egyedi hangulattal, formabontó játékmenettel.

A Power Stone sorozat egy színes, teljes 3D-s arénákban zajló, szabad mozgású bunyó, ahol a harc nem csak ütésekről és rúgásokról szól – a tárgyak, fegyverek és pályaelemek is fontos szerepet játszanak. A játék központi eleme a gyűjthető "Power Stone", amely három darab begyűjtése után lehetővé teszi, hogy karakterünk szuperformába váltson, és pusztító speciális támadásokat zúdítson az ellenfélre. (Gyakorlatilag a Smash Bros alternatívája volt a Power Stone. Ott figyel a vitrinemben, kiemelt helyen. – mcmacko)

A második rész jelentős újításokat hozott: az 1v1 harcok helyett itt már 2v2 csaták zajlanak, a pályák pedig dinamikusan változnak, miközben történetmesélő elemek és bossharcok is színesítik a játékmenetet. Ez a játék olyan lendülettel és ötletességgel rendelkezik, hogy könnyű ráfüggni – még ma is frissnek hat.

A Plasma Sword (a Star Gladiator folytatása) a Capcom egyik első komolyabb próbálkozása volt a fegyveralapú, 3D-s harcok világában. Az egész játék egyfajta sci-fi, anime és Star Wars ihlette világban játszódik, ahol minden karakter egyedi plazmafegyverrel harcol. A látványvilág a maga idejében különösen kiemelkedő volt – gyors tempó, látványos effektek, és karakteres dizájn jellemezte. Ugyanakkor a játék – bár kultklasszikusnak számít a stílus rajongói körében – mára kissé megkopott. A PS1-es látványvilág elavultnak tűnhet, és a játékmenet sem öregedett túl jól. Ennek ellenére a hangulata még mindig erős, és nosztalgikus élményként így is működik.

A Project Justice a Rival Schools folytatása – egy olyan játék, amely egyedülálló módon ötvözi a japán középiskolai drámát a harcművészeti összecsapásokkal. Minden karakter egy-egy iskolát képvisel, saját stílussal, háttértörténettel és motivációval. A harcokat háromfős csapatokkal vívjuk, ahol csapatspecifikus kombók és látványos csapattámadások is helyet kaptak. A látvány színes, stílusos, a karakterek pedig szerethetőek és humorosak. A történetmód különösen kiemelkedő: karakterközpontú, meglepően érzelmes pillanatokkal, sokféle befejezéssel és újrajátszási lehetőséggel.