Creature in the WellTeszt

Általában veszélyes vállalkozás az alapból egymástól nagyon különböző stílusok összekeverése, mivel a végeredmény enyhén szólva is egy kockázatos játék lehet. Ha valami félresiklik, könnyű a végtermékkel mindkét tábor rajongóit elidegeníteni. A Creature in the Well is csalt ezzel egy kicsit, hiszen az általuk olyan jól csengő hack ‘n slash vs. Pinball “mixtape” azért nem teljesen arra utal, mint ami a végeredmény lett.

A story röviden annyi, hogy a sivatag közepén csücsül egy Mirage névre keresztelt város. Minden csudálatosan is alakult egészen addig, amíg kezdték elveszíteni a harcot az időjárás ősi erejével, ami végeláthatatlanul küldte rájuk a durvábbnál durvább homokviharokat. Ezek aztán, ahogy kell, szépen lassan lakhatatlanná is tették a várost. Azzal a szó szerint életmentő ötlettel álltak elő a lakosok, hogy a város közepén álló hegyben megépítik a saját időjárás irányító gépüket, amivel végre uralni tudják a természet erejét. Minden rendben is ment egészen addig, amíg fel nem felfedezték a sötétben a játék címadó szörnyét, aki a több száz (ezer?) éves magánynak köszönhetően kicsit megkattant és egészen nehezen tolerálta az otthona tetején történő építkezést. Nem tetszésének jeleként, a gépeket működtető Bot-C androidokat és azok állomásait a földdel tette egyenlővé, aminek köszönhetően az egész állomás működése leállt. Az évek során megpróbálták visszafoglalni tőle de sajnos erőfeszítéseik minduntalan sikertelennek bizonyultak és csendben halkan minden meghalt a hegy körül. Ez akkor változott meg amikor az utolsó élő, illetve inkább fogalmazzunk úgy, hogy mozgó Bot-c (mi) talált egy méretes fémdarabot és elindult egy elkeseredett utolsó csatára a szörnnyel, hogy megmentse, ami még megmaradt a városból.

A CITW nem egy akciójáték. Nem fogunk benne szörnyeket és ellenfeleket halomra zúzni vagy, hogy stílusos maradjak, kigolyózni. A CITW egy brutál puzzle játék, egy még annál is brutálisabb látványvilággal és hangulattal. A flipperhez annyi köze van, hogy minden megoldandó feladat valahogy kötődni fog ahhoz, hogy egy vagy több golyóval életre keltsünk, vagy esetleg elpusztítsunk dolgokat, hogy a különbözű részei a gépezetnek magukhoz térjenek és mi tovább, azaz egyre mélyebre juthassunk. Az alap mechanika a játék legvégéig nem fog változni, “fegyvereinkkel” (igen, több is van) amik különböző célt szolgálnak, általában begyűjtjük az energia golyókat és egy jól irányzott suhintással visszaküldjük a feladónak, egészen addig amíg “kipucolva” a szobát elég energiához nem jutunk, hogy kinyithassuk a következő továbbjutáshoz szükséges ajtót. Pár teljesített terem után, feltűnik hű társunk és árnyékunk, “a szörny”, aki egy kicsit heccel minket, hogy tudjuk hol a helyünk, majd azzal a lendülettel ránk is támad. Ezek az összecsapások elég intenzívek és talán a játék legnehezebb kihívásait jelentik, mivel nagyon gyorsan le kell reagálni az egymás után változó puzzle sémákat.

Maga az energiagömbök csapkodása borzasztó jó érzés és a végletekig csiszolt mechanikával rendelkezik, azaz ha hibázunk csak magunkat okolhatjuk. Ettől függően az alapvető kihívások nem fogják az átlag játékost sem megizzasztani túlzottan, valamint a stílusból kifolyólag azért felismerhetőek némi ismétlődések. De nincs ezzel baj, hiszen a flipper maga is adott felépítéssel és eszköztárral rendelkezik, a bumberek meg a slingshotok mechanikája és elhelyezkedése sem változott drasztikusan soha. Attól függetlenül a boss harcok alatti nehézség el tudja érni a frusztráló kategóriát, amin nem segít, hogy bár a halálnak sok retorziója nincsen, lévén, hogy a játék checkpoint rendszert használ, néha jó pár szobával arrébb érkezünk vissza a világba. Ez mondjuk a sokadik próbálkozásra már a legnyugodtabb “szanaksz vérű” játékosoknál is kicsaphatja a biztosítékot.

Ami viszont ezekért a frusztrálóbb szakaszokért kárpótol az az abszolút lenyűgöző látvány és a remek zenék és hangeffektek összecsiszolt szimfóniájának a mélysége, amivel pont annyira el tudunk veszni a világban, amennyire a szörny abban a bizonyos kútban. A CITW egy újabb indie mestermű, ami bár nagyjából 5-6 óra alatt teljesíthető, baráti árazása miatt így is erősen ajánlott mindenkinek aki szereti az ilyen kicsit elvontabb világokat.