Pokémon Sword & ShieldTeszt

Mennyi idő is telt el? Az első zsebszörnyikés játék óta több mint húsz év (a Pokémon Red 1996-os eredeti japán megjelenése után két évvel érkezett - mit érkezett, robbant! - be a nyugati társadalom Gameboy masináira). A legutóbbi Switch játék (Pokémon Let's Go) óta viszont szűk egy év pörgött le. Mire elég ennyi idő? Egészen sok mindenre, bár a Game Freak előző Switch alapvetéséhez képest a Sword & Shield inkább a régebbi handheld címeket vette kiindulópontnak. És ehhez kevert pár (jópár!) újítást, még áramvonalasabbá és élvezhetőbbé téve a fura állatkákkal töltött órákat. Mármint a cél tisztán látszik, a megvalósítás pedig... Lássuk hát!

A Sword & Shield az újdonságok sorát Galar régiójával nyitja: csatangolásaink helyszíne ezúttal egy meglehetősen idealizált, brit-szigeteket idéző terület. Egyszerre utópisztikus és archaikus környezetbe pakolt történetünk egy kisvárosban kezdődik, tömve a tipikus ánglius vidéki élet ismertetőjegyeivel. Teázgatásokkal, birkákkal és kompetitív állatviadalokat bonyolító lakókkal meghintett mesevilág ez, de a foci helyett itt pokémonokért őrülnek meg az emberek. Az új iteráció ezen a ponton felemás képet festő, nyolcsávos sztrádából leszűkülő elágazásba torkollik, lévén cirka négyszáz különböző szörnyikét tudunk befogni, s ezek jó része vadiúj darab, sőt, az újak többnyire kitűnő addendumok mind koncepcionális, mind pedig vizuális szinten. Viszont mindez feleannyi csak, mint amit eddig megszokhattunk, ráadásul rengeteg állatkától és variációjuktól búcsút veszünk, mivel az eddigiekkel ellentétben semmilyen formában nem tudjuk a régebbi játékokból magunkkal hozni összes kedvencünket (lásd keretes írásunkat). Cserébe viszont sokkal jobb és feszesebb egyensúlyt tudtak az alkotók elérni, valamint lássuk be, az a négyszáz is tetemes mennyiség!

Egyik szemem sír, másik pedig pokélabda.

A világ Pokémon veteránjainak felhördülése hangos és nem is alaptalan. Rengetegen kritizálták a Game Freak / Nintendo azon döntését, amely a Sword & Shield-re alaposan megnyirbálta a Pokédex-et (azaz a Pokémonokat összesítő gigantikus adatbázist).

Sokan visszásnak látják azt, hogy az eddigiekben egyre csak gyarapodó számú Pokémon fajták nagy része nincsen benne az új játékban, a fejlesztő kvázi lustaságának tulajdonítva. Kérdés, hogy ez az újdonsült játékosokat mennyire zavarja, és hogy ezt a későbbiekben pl. patchek formájában tudják/akarják-e orvosolni a dolgot. Az is érdekes, hogy a mobilos Pokémon Go felhasználók mennyit éreznek ebből, az ökoszisztéma (pokészisztéma :)) hogyan alakul majd, lesz-e kihatása a jövőbeli játékokra?

A világ felépítése is változott kicsit, a megszokott felülnézeti irányítás és kameranézet mellett a térkép közepén egy hatalmas szeletet kiharapva a Game Freak létrehozta a vadont, ahol (majdnem) teljes háromdimenziós irányítást kapunk, változó időjárással, szabadon kóricáló állatkákkal, új játékelemekkel. A vertikális betekintési szögünk ugyan limitált, az immerziót pedig (számomra legalábbis) olykor-olykor megtöri a látványos pop-up és a távoli objektumok, sőt, háttérelemek mosottas, alacsony felbontású kontrasztja a közvetlen környezetünkkel. A kompromisszum megkötését én a rendelkezésre álló időmennyiségnek tulajdonítom. Tény, hogy a kis Switch képes ennél jobb, folyamatosabb látványt is kipréselni, láttunk már erre példákat (BotW, Xenoblade stb.). Meglepő, bár annyira nem észrevehető, hogy ugyanezek a gyengeségek a klasszikusabb helyszíneken is jelen vannak. Na de ne kanyarodjak el a vadontól, ami szerintem a legnagyobb előrelépés az utóbbi idők pokéjátékai viszonylatában. Egy még csiszolatlan gyémántról beszélünk, de pozitív startja egy jövőbeli iránynak. Lehetséges és érdemes is itt elbíbelődni, gyűjtögetni az állatkákat, fejlesztgeni a meglévőket. Mivel random harcok nincsenek a játékban (szerencsére!), simán ki is lehet a rágósabb falatokat kerülni. Érdekesség, hogy ezen a területen aztán mindenféle Pokémon előfordulhat, akár magasabb szintűek is! Piros pont jár a kényelmi megoldások implementálásáért is, amilyen például a bevezető szakaszban megkapott pokébox (ahonnan bármikor cserélhetjük aktív - hatfős - csapatunk tagjait, nem kell külön specializált gép után kajtatnunk a városokban). A külön minijátékként felfogható táborozás kiváltja a szimpla kiskedvenc simogató képernyőt; itt nemcsak játszhatunk pokémonjainkkal, de főzhetünk is nekik a kalandjaink során összeszedett alapanyagokból (Teszem azt, Psyduck-ból. Várjunk csak, nincs is Psyduck...).

Mint minden Pokémon játéknak, a gyűjtögetés mellett, a harc adja meg a Sword & Shield sava-borsát. Bevallottan kézikonzolként tekintve a Switchet, így készült a program, ezért inkább a (3)DS-es verziók örökségét érhetjük tetten, azok következő lépcsőfokának szánták. A harcrendszer ennek megfelelően működik, négyféle (később cserélhető) támadás / védekezés közül választhatunk saját és ellenfelünk típusának, erősségeinek és gyengeségeinek figyelembe vételével. Illetve használhatunk a táskánkban felhalmozott tárgyak közül - különböző tulajdonságokat növelő bogyók, gyógyító cuccok felhalmozása javallott. Amint legyengítettük ellenfelünket, akár el is kaphatjuk őket a labdákkal (ezekből is több variáció létezik, érdemes kísérletezni, ha a normál pokéball sikertelen). A végére hagytam a különlegességet: a későbbiekben tudjuk ún. Dynamaxolással HATALMASRA növeszteni állatkánkat, ha lehet, még különlegesebb és hatékonyabb támadást bevinni opponensünknek. Ennek ritkább verziója pedig a Gigantamaxolás! Hatalmas, stadiont megtöltő szörnyikére gondoljatok! Őszintén szólva a harcok taktikai részét túlságosan nem variálja meg a dolog - látványos, olykor brutálisan erős, de az első pár alkalom után elveszti a varázsát. A játék - pár sztorihoz kötött pillanatán felül - simán végigtolható nélküle. A rendszer maga amúgy élvezetes, kiforrott (húsz év után még szép), a taktikus megközelítést preferálja, sőt, néha meg is követeli! Ha egy adott ellenfél legyőz minket, érdemes átgondolni, melyik zsebszörnyet, milyen támadásokkal, kombókkal vetjük be következő alkalommal. A Game Freak majdnem tökéletes mechanikákat csiszol egyre jobbra és jobbra.

Említettem, hogy a helyszín új, a történet viszont ismerős, a bevett formulákat alkalmazza. Főhősünk (akit ezúttal bizonyos keretek között ugyan, de az eddigieknél sokkal szabadabban testre is szabhatunk, később pedig öltöztethetünk) ifjú, feltörekvő tehetség, édesanyjával egy kis faluban éldegél. Egy nap, szomszéd pajtásával (Hop, aki természetesen a riválisa) annak bátyja (Leon, a régió bajnoka) látogatása alkalmából megkapják első Pokémonjukat: ekkor választhatunk a három alapszörnyike közül (tűznyúl/vízkaméleon/fűmajom). Friss kedvencükkel aztán egy elkóborolt birka után eredve belefutnak egy (verzió-specifikus) farkasba - (egy kardos, egy pajzsos). Rajtuk kívül cirka harminc-harminc olyan pokémon van, amit a másik verzió tulajaival cserélgetve lehet csak megszerezni. Elájulnak, s otthonukban eszmélnek, majd Leon unszolására felkerekednek a nagy kalandra, legyűrni a nyolc pokémon-gym vezetőjét, később pedig elnyerni a bajnoki címet. Útközben még a környék furcsa eseményeire is fényt derítenek! Nos, igen, sablonos, tulajdonképpen a szokott szerepeket osztották ki új karaktereknek (a Rocket team helyett team Yell, prof Oak helyett prof Magnolia pl.). Egy Pokémon játéknak soha nem a sztori volt a legfőbb vonzereje, pusztán egy kellemes hátteret szolgáltatni hivatott, ennek pedig eleget is tesz.

Online téren a program hozza az elvárhatót, lehet Pokémonokat cserélgetni, mások táborában vendégeskedni, erősebb szörnyeket a vadonban négyfős csapatban lenyomni - bár ehhez lehet gépi társakat is toborozni - és természetesen párbajozni. Ezeket a funkciókat játékon belül az ún. Y-comm menüben érheted el, Nintendo online előfizetés szükséges hozzájuk.

Összességében tehát a Sword & Shield képében egy ízig-vérig Pokémon játékot kapunk, annak minden bájával, vadonatúj, hangulatos környezetbe helyezve. Mivel a célközönség ugyanúgy a fiatalabb korosztály, különösebben nem is nehéz. Rajzfilmes látványvilága rabulejtő, dacára az apróbb technikai malőröknek (pop-up, blur) tökéletesen áramvonalas játszhatósággal. Utóbbit erősíti a jól átgondolt felhasználói felület, a menürendszer barátságos, szépen átlátható mivolta, a kényelmi finomhangolás. Mindazonáltal érezhető, hogy maradt még hely a bővülésnek, a fejlesztő jó irányba mozdult, s remélem, ezen az úton halad tovább. És azt is, hogy a következő játékra több időt kapnak, mi pedig még több, még jobb Pokémon-t!

dracoo