Mielőtt belevágunk: a Warhammer 40.000: Inquisitor - Martyr a hazai játékfejlesztés egyik kiemelkedő címe a közelmúltból. Szeretne többet tudni? Itt lehet keresgélni: KATT! A Prophecy DLC a történet fonalát ott veszi fel, ahol a Martyr letette. Vagyis majdnem. Az új kaszt ugyanis, a Tech-Adept egy exkluzív, bevezető fejezetet is kapott, amivel megindokolják a Martyr nevű hajóra való keveredését. Ezt követően viszont mind a négy karakter végigverekedheti magát az Alpha Pariah sorsát feldolgozó sztorin, amibe a Sötét Eldákon és Káoszon túl már az Eldák és a Tiranidák is becsatlakoztak, mint purgálásra szánt ellenfelek. A nagyjából 15 órás kampány új helyszíneken ad választ néhány kérdésre, az alapjátéktól már megszokott, kissé esetlen narrációval. Ami ennél izgalmasabb, az a Tech-Adept, aki a korábbi három kaszthoz képest egészen más módszerekkel képzeli el az igazságszolgáltatást.
Az Adeptus Mechanicus hívei ugyanis - nem meglepő módon - a legfejlettebb birodalmi technológia gyakorlói, akik bár vallásos megszállottsággal adóznak a Machine God-nak, ez nem zárja ki, hogy egyidejűleg a Birodalmat is szolgálják. Ami a Prophecy esetében egy idéző-varázsló karakter formájában manifesztálódik. Pókszerű Psiloi, és a bizarr, lánctalpas Kataphron gépezetekből mind közelharci, mind távolsági változat rendelkezésre áll. A költséges, de méretben és tűzerőben kiemelkedő Kastelan robot sem maradt ki, ezek mellé pedig még két fix pozícióval operáló építmény, az emblematikus Tarantula, valamint masinákat erősítő Voltagheist tornyok is a repertoárba kerültek. Ami ARPG fajtársaitól a Prophecyt megkülönbözteti, hogy a mozgó gépszolgák fegyverzetei is szabadon variálhatóak egy egész szép felhozatalból. Például a Psiloi Combustor a szimpla kinetikus fegyveren túl használhat Lasgunt, vagy akár Meltagunt is. Vagy egy Kastelan robotot fel lehet szerelni közelharcra, vagy távolsági szerepkörre egyaránt. Ez mind vizuálisan, mind funkciójában egyedi ízt tud adni egy-egy mechanikus csatlósnak, amire manapság nem igen láttam példát. Szintúgy dicséretes, hogy kezelhetőségük egy egyszerű, de nagyszerű ötletből fakadóan szinte tökéletes: a megidézett gépek mindenhova odasietnek, ahova a karakterünknek is parancsot adunk egérrel, illetve akkor is, ha force attack paranccsal bárhova klikkelünk. Ha viszont billentyűzettel haladunk, akkor pár lépés távolságban követnek. Ezt fontosnak tartom kiemelni, ugyanis a játék műfajtársaiban rendre problémás, amikor egy minion fókuszú karakterrel például frontvonalat akarunk építeni, vagy épp ellenkezőleg egy csapdát szándékozunk állítani a direkt hátrahagyott magánhadsereggel. Egyetlen kifogásom ilyen téren az, hogy a harc elkezdtével már nincs mód a fókusz felülírására, ekkor már önkényesen megy a célpontok priorizálása. Mégis, ha össze kellene vetnem például a Diablo vagy a Grim Dawn csatlós rendszerével, a Prophecy egyértelműen okosabban oldotta meg a problémát.
Üröm az örömben, hogy a küldetésekre vihető képességek száma relatíve korlátozott. A szisztéma nem változott az alapjátékhoz képest, ami azt jelenti, hogy a megfelelő felszereléssel is csak maximum öt választható skillünk lehet. Ez talán elsőre nem tűnik kevésnek, de érdemes tudni, hogy a gépek többsége ugyan egynél több aktív képességgel bír, ezeket teljesen maguktól használják (miután a passzív skill fában megszereztük őket, persze). Vagyis egy ilyen felállásban a tényleges harc kimerül a pozicionálásban, a fegyverünk alaptámadásában, valamint az esetleges torony minionok telepítésében. Persze nem kötelező így játszani vele, de aki egy kisebb gépsereget szeretne (és miért is ne szeretne), az készüljön fel arra, hogy a harc mechanikai értelemben monotonabb lesz a többi kaszthoz képest. És bár remek, hogy követőink mind fegyverzetben, mind passzív értékek tekintetében jól finomíthatóak, egy pl. Diablo 3-ból is ismert armory, azaz elmenthető és betölthető buildek lehetőségének hiánya még inkább fájó a Tech-Adept színre lépésével. Ez visszaveti a kísérletezésre való kedvet, ami nagy kár. De idővel talán megkapjuk ezt a funkciót is.
Már szigorúan nem a Prophecy, sokkal inkább a 2.0-ás verzió érdeme, de említésre méltó, hogy a fejlődési ív finomabb lett. A kampányt tudatos karakterfejlesztéssel, Extreme és Impossible fokozaton, egy egészséges kihívás / gördülékeny játékmenet hányadosával végig tudtam játszani, valamint a szintlépések is jóval gyorsabban bekövetkeztek. Összehasonlításképp: egy 50-es karakter már egész jó képet ad egy karakter potenciáljáról. Míg az alapjátékkal ez sok-sok tucat órába került, addig a Prophecy és a Tech-Adept esetében szűk 20 óra alatt sikerült (igaz, korábban elraktározott, XP-t duplázó meme vírust is belőttem párszor a karakter vénájába). És erre nagy szükség volt, hiszen számos érdemi képesség sok-sok, kevésbé izgalmas passzív skill mögé van zárva, ami a szintlépésekhez kötött pontokkal érhetőek csak el. Az új szinthatár 100 lett, az igazán értékes tárgyak pedig még ritkábban esnek, mint korábban, de személy szerint ezt nem bántam. Néha egy-egy kevésbé minőségi, de a crafting rendszerrel jól megbütykölt drop ütősebb tud lenni, mint egy csilli-villi ritkaság.
A játék maga kardinálisan nem változott, még ha sok kisebb aspektusában fejlődött is. Vannak hibái, amiket mára sem tudott kinőni (pl. tereptárgyakban való elakadás, grafikai anomáliák), vagyis akinek a Martyr a mai, 2.0 feletti állapotában sem tetszik, annak a Prophecy sem fog. Vannak kérdéses fejlesztői döntések mögötte, mint pl. a PC-n standalone, konzolon pedig DLC formátum, vagy a kicsit borsos ár (PC-n 25 euró, igaz, megjelenéskor a Martyr tulajok kaptak 30% engedményt). A verdikt mégis adja magát, már-már sablonosan kiegészítő lemezes: ha az alapjátékkal jól szórakoztál, és a Tech-Adept felkeltette az érdeklődésedet, akkor könnyű lesz a döntés.