Marvel's Iron Man VRTeszt

A sisak rostélyának sötétjében finoman rajzolódik ki ziháló lélegzetem. A szívem és az ark reaktor egyszerre pulzál a mellkasomban. Kellemes női hang búg a fülembe, majd a belső kivetítőn lassan feltűnnek a szokásos kijelzők és Malibu tengerpartjának égszínkék hullámai. Óvatosan leeresztem magam mellé a kezem. Izzadó tenyeremben lágyan vibrál a repulzor. A talpam alatt nyugtalanul mozognak a homokszemcsék. „Én vagyok Vasember!” - suttogom gyermeki mosollyal mielőtt beizzítom a hajtóműveket.

A Camouflaj ipari veteránokból álló fejlesztői az elmúlt évtizedet még a mobiljátékok piacán kezdték, ahol a Republique epizodikus felépítésű akció-kalandjával kívánták az AAA minőséget elhozni erre a szegmensre. A hangos siker azonban elmaradt. Az érdeklődők minden megjelent résszel egyre inkább lemorzsolódtak, a kritikai fogadtatás jobbára vegyesnek bizonyult. Az ötödik felvonással lezárt történetet viszont jó érzékkel rögtön a szárnyait bontogató virtuális valóság sekély vízébe lökték, ahol nem volt nehéz fennmaradnia. Sőt. Hirtelen a Marvel licenszekkel a zsebében tanácstalanul ácsorgó Sony tekintete is az alig 40 fős csapatra tévedt. Na és ambícióból továbbra sem volt hiány.

A játék története független a Marvel egyre bővülő filmes univerzumától és a képregényes alapokat is lazán kezeli. A végeredmény azonban így is túlságosan ismerős, kiszámítható és erőtlen. Elég csupán néhány kulcsmondatot említeni hozzá. Az afganisztáni terroristák fogságában épülő első modellt. A háború gépszörnyének hátat fordító milliárdos üzletembert. A közvetetten elkövetett bűnökért hősünket okoló antagonistát. A legnagyobb gond azonban, hogy ezek az események legtöbbször minden interakciót nélkülöző jelenetekben, kínosan esetlen párbeszédekkel és sötét képernyő alatt futó belső monológokkal bontakoznak ki. A képet árnyalja valamelyest a holografikus testet öltő két mesterséges intelligencia, F.R.I.D.A.Y. és Gunsmith karaktere, akik képesek egy kevés életet vinni a malibui villa falai közé. A múltjával küzdő Tony Stark bőrébe bújva máskülönben nem maradna semmi, csak az interaktív menüként funkcionáló garázsunk és az ezerszer látott VR gimmickek kötelező felmutatása.

Szerencse, hogy az Adi Granov által tervezett páncélt magunkra húzva erről pillanatok alatt elfeledkezünk! A kötelezően két Move kontrollelre szabott irányítás rendkívül átgondolt, meglepően pontos és kellő gyakorlással egészen ügyes manőverezésre ad lehetőséget. Az első bizonytalan felemelkedéstől az utolsó kilőtt plazmasugarunkig Vasembernek fogjuk érezni magunkat! Hihetetlen, hogy mennyire közel sikerült kerülni a gyermeki fantáziához. Szinte teljesen képesek leszünk elfeledkezni a hardver limitációiról. Az irányítók szokatlanul pontosak, a kamera még 360 fokban fordulva is ügyesen követi a mozgást, a perifériás látásunkat nagyrészt kitakaró HUD elemek pedig nem csak az autentikusságot fokozzák, de sokat segítenek a VR betegség leküzdésében is. Az egyetlen alternatíva amit hiányoltam, hogy az apró négyzet és háromszög gombok helyett képesek legyünk csupán a kéztartásunkkal a tengelyünk körül fordulni. Azon kívül? Mint egy álom.

Még akkor is, ha ez a közel tökéletesre csiszolt rendszer csupán egy kissé ügyetlenül a narratívába erőltetett „wave shooter”-t szolgál ki. Az akció szinte minden esetben egy külön pályán, jól körülhatárolt arénában zajlik, ahol az ellenfelek hullámokban törnek az életünkre. A készítők ennek tudatában viszont számos dizájndöntést hoztak és könnyen tolták ki a játékidőt kiegészítő tartalmakkal és extra kihívásokkal. Minden küldetés végén kapunk például egy részletes értékelőtáblát, majd a teljesítményünknek megfelelően különböző opciókat oldhatunk fel a páncélzatunkon. Fontos, hogy ezek egyenértékűek és a kezdetektől bármelyiket elérhetjük. A maximális sebességet vagy az agresszívebb gyorsulást preferálod? A pontos hőkövető rakéták vagy a nagyobb területre hatékony bombák a hasznosabbak? A lényeg, hogy a páncélzatot a saját igényeidnek megfelelően alakítad abból a maréknyi választási lehetőségből amit a játék felkínál.

Bár ellenfélből szintén mindössze hat - igen, six, sechs, shest - különböző modellel nézünk majd szembe, a fejlesztők mindent megtettek, hogy eltérő szituációkat hozzanak létre ezek kombinálásával. Van köztük olyan, amit csak a támadást követő néhány másodpercben vagyunk képesek sebezni. Van amelyik önmagában szinte ártalmatlan, de áthatolhatatlan védőpajzsot képes húzni társaira. Na és akad egy tank szerű földi egység, ami leginkább a pálya ezen területének kidolgozatlanságával fogja megkeseríteni az életünket. Érthetetlen számomra, hogy miért nem limitálták a maximális magassághoz hasonlóan ezt is. Sanghaj sötét kartondobozokból álló felhőkarcolói egyébként is illúziórombolóak, amit feleslegesen rontanak tovább az utcaszint kétdimenziós fái és félig a földbe süllyedt, low-poly, mozdulatlan járművei.

Mert míg az irányítással és a mozgásérzékeléssel a határokat feszegették a készítők, technikai és tervezési szempontból gyakran látványosan átestek a korláton. A helyszínek kidolgozottsága meglehetősen felemás, ráadásul a legtöbbet már a fő történetszál 6-8 órájában újrahasznosítják - néha változtatás nélkül. Az ajánlott álló pozícióból olykor kizökkentenek ülő, földön fekvő vagy hason kúszó jelenetekkel, ami bennem mindig erős diszkomfort-érzést kelt. Egyes szituációkban pedig még enyhe képkockaesést is érzékeltem, ami kimondottan kellemetlen érzés VR-ban. Akárcsak a másfél percig is elhúzódó, minden küldetés előtt és után, de gyakran kulcsjelenetek közben is feltűnő töltőképernyők, sötétben mormolt monológok. Ez az, amit egy immerzióra építő médium soha nem engedhet meg magának! Elzárva a külvilágtól minden üresjáratot megérzünk, amit csak az első két-három alkalommal leszünk képesek elütni a thriller és a macarena koreográfiájával.

Mindezek ellenére a Marvel's Iron Man VR nem egy rossz játék, ha képesek vagyunk helyén kezelni az értékeit és hiányosságait. Nem a Sony újabb Spider-Man szintű momentuma. Nem a virtuális valóság tripla A kategóriás debütálása. De még csak nem is a platform megkerülhetetlen húzócíme. Csupán egy gyerekkori álom közel tökéletes megvalósítása, amit önismétlő tartalommal és botladozó körítéssel csomagoltak egybe. Furcsa helyzet. A legjobb pillanatokkal csábító ingyenes próbarepülést mindenki számára kötelezővé tenném, de a teljes útra szerintem csak a legnagyobb rajongóknak éri meg jegyet váltani.[ 6 ]

***Marvel's Iron Man VR | Platform: PlayStation VR |

Kiadó: Sony Interactive Entertainment | Fejlesztő: Camouflaj

Megjelenés: 2020. július 3. | Ár: 11.990 Ft***