Mindenki kedves szomszédja, a Csodálatos Pókember, a mozivásznak után a HDTV-k képernyőjére is behálóhintázott. Nagyobb, szebb és talán jobb is lett a pompásan sikerült második résznél. Dőlj hátra, light kóla és popcorn a kézbe, 3,2,1...

Nem hiszem, hogy van olyan ember a földön, aki ne ismerné a Csodálatos Pókember, még csodálatosabb kalandjait. A képregények fellegvárában, az USA-ban körülbelül 10-15 magazin szól rendszeresen hősünkről. Csodálkozik ezután bárki is a filmek sikerén? Apropó filmek. Antaru írt pár sort a harmadik részről (a második oldal végén találjátok), amihez én csak annyit tennék hozzá, hogy a két főszereplőn kívül (gülüszemű, hiperbéna, gigalúzer Toby, és nagyon jellegtelen, annál is rondább K. DunsztomSincs kisasszony) teljesen rendben vannak. Kicsit soknak érzem a hype-ot körülöttük, de tény, hogy ekkora költségvetésbe, ekkora mennyiségű marketingnek kellett beleférnie, hogy megtérüljön a mozi. Ennek a marketing tevékenységnek a velejárója, a kiegészítő termékek megjelenése, mondhatni árukapcsolása. Menjünk el moziba, vegyünk Pókember menüt a büfében, hozzá egy Pókember sapit, egy Pókember pólóval. Mozi után, kislányunknak megvesszük a Mary Jane és Pókember együtt hálóhintázik mesekönyvet az ehhez tartozó, My Little MJ kifestővel. Leemeljük a polcról, a direkt a filmhez gyártott akció figurák egyikét, (akció figura, mert a kölyök lenyeli valamelyik kis alkatrészét és akció van a kórházig) mellécsapjuk az életnagyságú, pokolian drága “igazi” hálóvetőt, kiengeszteljük Anyut, hogy majd mi leszedjük a ragacsos cuccot a lakás dísztárgyairól és mehetünk is haza. Pontosabban csak mehetnénk, ha kifelé menet nem csapna le mindkét lurkó a Pókember 3 videojátékra, “hú de klafa” felkiáltással. Mire is kíváncsi ebből az egészből egy vérbeli gamer? Csupán csak arra, hogy kiszúrják a szemünket, egy sebtében összehányt szutyokkal, vagy olyan minőségi játékot kapunk, mint amilyen a 2 volt?

Peter Parkert egyetemista korában megmarta egy radioaktív pók. Ennek köszönhetően, emberfeletti képességekre tett szert, amelyeket egy kis botlás után a jó szolgálatába állított és rájött arra, hogy nagy erőkkel nagy felelősség is jár. Pókember talán a legemberibb szuperhős mind közül. Annyira esetlen, annyira emberi, ugyanazokkal a gondokkal küzd, mint minden fiatalember, aki a nehéz iskolai évek után belecsöppen a nagy betűs életbe. Még akkor is, ha mindezt legtöbbször felülről szemléli. Szerelem, munka, betegségek, tragédiák, drámák, és rengeteg humor. Ez Pókember világa. Pontosabban, ez a képregények és a mi fantáziánk világa. A filmeknek sikerült áthozni a hangulatot, köszönhetően a tényleg briliáns akció jeleneteknek, és a remekül vászonra vitt fő gonoszoknak, de véleményem szerint az egész túl lelketlen és elnagyolt. Na de lássuk, hogy milyen is lett az új filmet feldolgozó elektronikus játék.

Remek!! Ha egy szóval kellene jellemeznem. Amikor már jó pár órát beleöltem a játékba és tudtam, hogy most már lassan el kellene kezdenem írni a tesztet róla, megfogadtam, hogy megpróbálok a lehető leg objektívebb maradni. Tudni illik, nagyon jól tudtam, hogy muszáj lesz visszafognom magamat és énem habzó szájú giga Póki fan oldalát, mivel nem szerettem volna, ha egy sima halandó az alapján venné meg ezt a játékot súlyos ezrekért, hogy én milyen jókat írtam róla, holott azokat a pozitívumokat csak egy hozzáértő tudná értékelni. Szóval nem ragozom tovább, lényeg, hogy nem csöpögök annyit, mint amennyit szerettem volna, és a számomra irreleváns, de másoknak talán a világ fájdalmát jelentő kisebb-nagyobb hibákra is kitérek majd. A játék egy kellemes kis intróval nyit, ami ha nem is képvisel csúcsminőséget, az alaphangot szépen megadja. Általában nem nézem ezeket elsőre végig, csak nyomkodom a startot veszettül, hogy végre hálóhintázhassak egy kicsikét. Itt most elfordult tőlem Fortuna kisasszony, mivel egy relatíve hosszú (na jó, ha az ember már hálóhintázna, de nagyon, akkor hosszú...) tutorial részt kell végig ugra-bugrálnunk, ami szépen fokozatosan bevezet minket a póki lét rejtelmeibe. X-el ütünk, Y-al rúgunk és néha ütünk, de lassabban, mint a kék kistestvérrel, viszont erősebbet. B- a mindenféle hálóval kapcsolatos tevékenységek kiváltója, az A pedig elég meglepő módón az ugrás felelőse. Bal ravasszal gyorsíthatunk, mind a földön mind pedig a levegőben, a jobb ravasz pedig maga a HÁLÓHINTÁZÁS, csak így nagybetűvel!

Mert hát kérem szépen tisztelettel, ez valami elképesztően nagyon nagy királyság! Nem is tudom nagyon szavakkal leírni, olyan, mint a filmben csak te irányítod. Aki játszott a film második részének játék adaptációjával az tudja, miről beszélek. Ahogy pedig egyre fejlődünk, egyre gyorsabban tudjuk majd művelni ezt a csodát. Sőt! Most már kombinálhatjuk is a levegőben való mozgást, mivel ha a jobb ravaszt nyomva tartjuk, hősünk szépen felugrik a levegőbe, jobb kezével kilő egy hálót és tovalibben. Viszont ha csak megnyomjuk, és nem tartjuk úgy a ravaszt, akkor előre lő ki egy fonalat, és e folyamat gyors ismételgetésével, elég decens sebességgel lehet átszelni Manhattant. A falon mászásra és futásra, valamint a különböző ugrálós trükkökre nem térnék ki, elég szájbarágós és segítőkész a rendszer. Viszont a harc rendszer megér egy misét. Az egész rendszer a pókösztönre és a kombózásra épül. Ami mondjuk nem is túl meglepő, egy pókösztönnel és egy pók atlétikai képességeivel megáldott ember esetében. Az alap kombinációk, az X és az Y egymás utáni nyomkodásával, a bonyolultabbak már a B gomb hozzáadásával érhetőek el. Viszont az egésznek a lényege a pók reflex gomb, amit szépen meg kell nyomnunk, vagy nyomva kell tartanunk, ha egy ránk támadó gonosz feje fölött megjelenik egy veszélyt jelző ikon. Ilyenkor kikerüljük a támadást, és egy védhetetlen csapást indíthatunk az X-el. Van még egy szuper támadás is, ami a jobb felső gomb és egy másik támadás gomb együttes lenyomásával hozható be.

Nagyon nincs vége, katt az oldalválasztóra a folytatásért...