Bigger, better, more badass. A szlogen minden bizonnyal sokak emlékezetében ott lapul: Cliff Bleszinski vezető dizájner anno ezekkel a szavakkal jellemezte a Gears of War második részét. És bár hazugság nem volt benne, a hangzatos kijelentés alaposat mélyített azon a skatulyán, amelyben az Epic Games sorozata amúgyis jócskán benne volt már: ő volt A Játék, Amiben A Benga Páncélos Katonák Lemennek A Föld Alá És Megb@sszák A Sáskákat. És akkor jött a Gears of War 3...



...az a Gears of War 3, amely teljesen váratlan módon egy szép játék. Persze csak a maga módján: nincs benne szivárvány, de csókjelenet és könnyek sem. Láncfűrészes szeletelés és vér már annál inkább. És mégis: van mélysége, van benne érzelmi töltet, rendelkezik azzal az esszenciával, amely képes megragadni a játékost, és amely képes többezer elhullajtott töltényhüvelyt és egy tíz órás történetet maradandó élménnyé formálni. A Gears of War 3 egy szerethető játék. Szerethető, mert végre rájött arra, hogy miként vegye komolyan saját magát, és hogy a karakterek többek figuráknál, amelyek pusztán a ravasz meghúzására hivatottak. Jóízű, sőt, már-már szívmelengető kiteljesedése ez egy trilógiának.



A játékosban megbúvó érzések kibontakoztatásához egy nevetségesen egyszerű, mégis zseniálisan hatékony katalizátort használ a Gears of War 3: színeket. Az Epic Games mesterien ismerte fel az Unreal Engine és a sorozat köré felhúzott sztereotípiát - nevezetesen hogy minden a szürke és a barna sokféle, ámde unalmas árnyalatában pompázik -, és ahol lehet, megpróbál szembemenni azzal - persze csak ízlésesen, a túlzó megoldásokat nélkülözve. Így kapunk tündöklő kék égboltot, csillogóan zöldellő növényzetet és szemet gyönyörködtető, ámulatba ejtő látképeket egy olyan játékban, ahol a legkevésbé sem számítunk efféle dolgokra.



Maga a kampány felépítése remekül szolgálja az előző bekezdésben felvázolt koncepciót: változatosságát és méretét tekintve a Gears of War 3 öt fejezete a legsokrétűbb, legügyesebben kigondolt kaland a sorozat történetében, rengeteg emlékezetes helyszínnel. A legkomolyabb hangulatbeli tüskék a második részhez hasonlóan most is a speciális szekvenciákhoz köthetők: számomra az egyszerre gyönyörű és hátborzongató atmoszférájú vízalatti pályarész maradt a legkedvesebb emlék. Mást engedelmetekkel nem is lőnék le - már csak azért sem, mert az Epic Games most is ügyesen figyelt arra, hogy ne nagyon hasznosítsa újra az egyedi ötleteket.



A játékmenet oldaláról nem véletlenül nem érintettem még a Gears of War 3-at: a sorozat eddig is a legmagasabb szintet képviselte ilyen téren, így nem meglepő, hogy a harmadik rész is csúcsminőségű TPS-élményt szolgáltat. Nagyon ne is keressünk újdonságokat: akad néhány új fegyver, amelyek jól kiegészítik az eddigi arzenált, és néha egy-egy mechába is bepattanhatunk, ám összességében továbbra is a szuper fedezékrendszer és a jó időzítésünket apró bónuszokkal jutalmazó aktív újratöltés viszi el a hátán a játékmenetet.

A tesztnek még nincs vége, katt az oldalválasztóra a folytatásért!