Bigger, better, more badass. A szlogen minden bizonnyal sokak emlékezetében ott lapul: Cliff Bleszinski vezetõ dizájner anno ezekkel a szavakkal jellemezte a Gears of War második részét. És bár hazugság nem volt benne, a hangzatos kijelentés alaposat mélyített azon a skatulyán, amelyben az Epic Games sorozata amúgyis jócskán benne volt már: õ volt A Játék, Amiben A Benga Páncélos Katonák Lemennek A Föld Alá És Megb@sszák A Sáskákat. És akkor jött a Gears of War 3...
...az a Gears of War 3, amely teljesen váratlan módon egy szép játék. Persze csak a maga módján: nincs benne szivárvány, de csókjelenet és könnyek sem. Láncfûrészes szeletelés és vér már annál inkább. És mégis: van mélysége, van benne érzelmi töltet, rendelkezik azzal az esszenciával, amely képes megragadni a játékost, és amely képes többezer elhullajtott töltényhüvelyt és egy tíz órás történetet maradandó élménnyé formálni. A Gears of War 3 egy szerethetõ játék. Szerethetõ, mert végre rájött arra, hogy miként vegye komolyan saját magát, és hogy a karakterek többek figuráknál, amelyek pusztán a ravasz meghúzására hivatottak. Jóízû, sõt, már-már szívmelengetõ kiteljesedése ez egy trilógiának.
A játékosban megbúvó érzések kibontakoztatásához egy nevetségesen egyszerû, mégis zseniálisan hatékony katalizátort használ a Gears of War 3: színeket. Az Epic Games mesterien ismerte fel az Unreal Engine és a sorozat köré felhúzott sztereotípiát - nevezetesen hogy minden a szürke és a barna sokféle, ámde unalmas árnyalatában pompázik -, és ahol lehet, megpróbál szembemenni azzal - persze csak ízlésesen, a túlzó megoldásokat nélkülözve. Így kapunk tündöklõ kék égboltot, csillogóan zöldellõ növényzetet és szemet gyönyörködtetõ, ámulatba ejtõ látképeket egy olyan játékban, ahol a legkevésbé sem számítunk efféle dolgokra.
Maga a kampány felépítése remekül szolgálja az elõzõ bekezdésben felvázolt koncepciót: változatosságát és méretét tekintve a Gears of War 3 öt fejezete a legsokrétûbb, legügyesebben kigondolt kaland a sorozat történetében, rengeteg emlékezetes helyszínnel. A legkomolyabb hangulatbeli tüskék a második részhez hasonlóan most is a speciális szekvenciákhoz köthetõk: számomra az egyszerre gyönyörû és hátborzongató atmoszférájú vízalatti pályarész maradt a legkedvesebb emlék. Mást engedelmetekkel nem is lõnék le - már csak azért sem, mert az Epic Games most is ügyesen figyelt arra, hogy ne nagyon hasznosítsa újra az egyedi ötleteket.
A játékmenet oldaláról nem véletlenül nem érintettem még a Gears of War 3-at: a sorozat eddig is a legmagasabb szintet képviselte ilyen téren, így nem meglepõ, hogy a harmadik rész is csúcsminõségû TPS-élményt szolgáltat. Nagyon ne is keressünk újdonságokat: akad néhány új fegyver, amelyek jól kiegészítik az eddigi arzenált, és néha egy-egy mechába is bepattanhatunk, ám összességében továbbra is a szuper fedezékrendszer és a jó idõzítésünket apró bónuszokkal jutalmazó aktív újratöltés viszi el a hátán a játékmenetet.
A tesztnek még nincs vége, katt az oldalválasztóra a folytatásért!
A kommentet moderáltuk, mert... basszus, spoiler.
KATT!
167 | 
