Machinae SupremacyInterjú

A chipszimfóniák és a kemény rockzene vegyítésére történtek már jobb-rosszabb kísérletek. A net lehetőségeit kihasználva, a korai munkásságát szinte teljes egészében ingyenesen megosztó svéd Machinae Supremacy a stílus úttörői közé tartozik. Muzsikájuk egészséges arányban keveri a svéd metált a 8- és 16-bit korszak muzsikáival, szövegeikben pedig előszeretettel mazsoláznak kedvenc játékaik tematikájából. A nerd kommuna teljes csodálatát a C64-NES korszaknak tiszteletet állító Sidology trilógiával zsebelték be, de milliós nagyságrendű letöltéseik is őket igazolták. Ma már a Spinefarm kiadó istállójában dolgoznak, túl vannak négy nagylemezen, együtt játszottak a stockholmi királyi filharmonikusokkal, visszatérői a Play! A Video Game Symphony koncerteknek, és a legutóbbi turnéjukon Magyarországot is célba vették. A turnén volt szerencsénk a két gitárossal, Andreas Gerdinnel és Jonas Rörlinggel beszélgetnünk. Hogyan kerül Koji Kondo és Linus Torvalds az asztalra? Az interjúnkból többek között ez is kiderül.

Gamer365: Úgy látszik kezdtek kitörni az undergroundból. Az első masszívabb európai turnétok is jól halad. Hogyan áll a szénátok? Milyen volt a fogadtatása a legutóbbi “A View From The End of The World” albumotoknak?

Andreas “Gordon” Gerdin: Az album fogadtatása abszolút pozitív lett. A mindenfelé olvasott review-k alapján a sajtó kritikái is pozitív kicsengésűek voltak, valamint a rajongók is kedvelik az új anyagot. Legalábbis a közösségi oldalakon elsütött kommentjeik és az élő beszélgetések alapján mi így látjuk a dolgot.

G365: Tíz év hosszú idő a videojátékok, filmek és muzsikák világában egyaránt. Az egyértelmű hangzásbeli változáson, haladáson túl, ti hogyan látjátok a saját fejlődéseteket?

Jonas “Gibli” Rörling: Nem tudom pontosan, hogy most épp hol tartunk, de a fejlődésünk teljesen természetesen alakul. Nem erőlködünk, nem gondolkodjuk túl a dolgokat. Egyre szenvedélyesebbek vagyunk a színpadon, a lemezeink és a dalok is egyre jobban szólnak. Minden, ami a haladásunkban megmutatkozik, az magától jön.

G365: Az biztos, hogy a chiptune effekteket egyre profibban használjátok. A C64 jellegzetes hangjáért felelős Siddel kezdtetek, ma már Plogue Chipsounds-ot is használtok, ami a színesebb stílusok felé is kaput nyit. A jövőben hogyan bővítitek tovább majd a hangzásvilágotokat?

Gordon: A 8-bit hangzásvilág mindig maradni fog, (Gibli helyesel a háttérben. - a szerk.) ugyanakkor idáig is használtunk mindenféle más kiegészítőt, ami beleillett a stílusunkba. Vannak olyan dalok, ahol nem is vettük elő a Sidet, más nótákban viszont előjön pár NES hangulatú téma...

Gibli: ... és vannak szimfonikus, nagyzenekari kíséretek is néhány számunkban. A mostani turnénk után azon se lepődjön meg senki, ha kicsit metálosabbra fogjuk a figurát. Persze a hangzásunkon, stílusjegyeken nem szeretnénk változtatni, de talán egy kicsit több lesz a dob és a gitár. (nevet)

G365: Mit szóltok egyébként ahhoz, hogy mostanában trendi lett mindenfelé alkalmazni a 8-bites hangokat?

Gibli: Jó néhány ilyen banda van, kisebbek-nagyobbak. Ott van a Powerglove, hallottunk az Anamanaguchiról is.

Gordon: De nem bánjuk, ha többeknél is előjön a chiptune. Király dolog, ha mások is rákapnak erre a hangzásvilágra.

G365: Anamanaguchiék saját maguknak modifikáltak egy NES-t és Gameboy-t. Ti hekkeltetek már magatoknak hardvert?

Gordon: Már a kezdetek óta használtuk a klasszikus SidStationt, de más szintetizátorokat is alkalmaztunk az első munkáinknál.

Gibli: Mindezek ellenére soha nem gondolkodtunk hardcore modifikációkban. A SidStation adott volt, Robert szerzett egyet annak idején, mert szerette nagyon a hangzását. Akkor fedeztük fel, hogy mennyire jól illik a Sid a gitárok mellé. Onnantól szinte természetes volt, hogy használjuk a kütyüt.

G365: Kik voltak a videojáték-komponisták közül a legnagyobb hatással rátok?

Gibli: Rob Hubbard kétségtelenül az egyike a legnagyobb hatású chipzeneszerzőknek, de megmondom neked őszintén, hogy én igazán soha nem voltam beleesve a C64-be, világéletemben Nintendo-párti voltam. Így számomra Koji Kondo adta a fő inspirációt, valamint Nobuo Uematsu volt a másik nagy példaképem. A Chrono Trigger muzsikái is óriási hatással voltak rám. A Mega Man esetében nem tudok nevet mondani, de bizonyos dalok ott is bőségesen el vannak látva remek témákkal.

G365: Úgy vesszük észre, hogy a régebbi számaitok inkább az európai-amerikai chipzenék stílusát követik, míg az újabbakban (pl. a Shinigaminál) inkább a japán hatás érvényesül.

Gibli: Igyekszünk, hogy direkte ne vegyünk el másoktól témákat. Nem lopunk olyan sokat.... csak keveset. (nevet!) Persze mindig hatással van ránk egyik-másik videojáték dallam, de a dalok végül is csak tőlünk származnak.

G365: A szövegek terén is rengeteg videojátékos utalást lehet találni. A legutóbbi album szövegének jelentős részét mintha álmatlan kompetitív multiplayer éjszakák ihlették volna.

Gibli: Hát a Modern Warfare finoman, de elég egyértelműen cseng vissza az egyik nótában. (nevet!)

Gordon: Rengeteg játék (pécéről, konzolról egyaránt), sorozat, mozifilm, de akár globális politikai kérdés is előkerül valamilyen formában a dalok szövegeiben.

Gibli: A szövegeket jellemzően Robert, az énekesünk írja, így ami az ő fantáziáját megmozgatja, általában az a téma kerül feldolgozásra. Soha nem lehet tudni, hogy mivel rukkol elő.

Gordon: Általában azzal, amivel épp az utóbbi időben foglalkozott... (nevet!)

Az interjúnak koránt sincs vége! Katt az oldalválasztóra a folytatásért!

G365: Hogyan álltok a dedikált feldolgozásokkal? A nyolcvanas évek legjavát feldolgozó Sidology trilógia és a különböző sláger átiratok is jól sikerültek. Terveztek újabbakat?

Gibli: Soha nem lehet tudni, hogy mikor születik egy újabb Sid Trilógia. (nevet!)

G365: A Grin-féle Bionic Commando-hoz is csináltatok feldolgozást. Milyen volt a Capcommal a licenszelési folyamat? Terveztek valami hasonlót a jövőben?

Gibli: Szerencsére nem merült fel semmilyen probléma. Könnyű dolgunk volt, mert megkerestek minket, hogy meg tudjuk e csinálni a dalt. Mi megcsináltuk és elküldtük nekik, nem kellett sokat problémázni a dologgal. Természetesen a jövőben is szeretnénk ilyen közreműködést csinálni. Egy újabb OST-n fogunk például dolgozni nemsokára. Persze minden idő kérdése, mindenkinek megvan a polgári állása a MaSu mellett.

Gordon: Most még egyikőnk számára sem ez az első, de remélhetően a közeljövőben ez változni fog.

Gibli: Ha befejezzük a mostani turnét, remélhetően új ajtók nyílnak majd meg előttünk több téren is.

G365: A videojátékok esetében is érvényes a példa, miszerint a sikeres indie fejlesztők előtt előbb vagy utóbb új lehetőségek tűnnek fel. Ti is független tehetségként indultatok, a neten alakítottátok ki a rajongói bázisotokat, most azonban már a Bodommal turnéztatok. Milyen nehézségei vannak ennek az útnak a zeneiparban?

Gibli: Megvan a jó és a rossz oldala is annak, ha független vagy és mondjuk, az interneten kezdesz, mint mi. Jó dolog, hogy rengeteg rajongód van a világ összes pontján. Sőt, szinte mindenhol van legalább egy fan. Ez az egy rajongó viszont nem elég ahhoz, hogy odamenjünk magunkban játszani. Ha bandaként akarsz ismertséget szerezni, akkor ki kell állnod, játszanod kell azoknak is, akik nem ismernek. A többi banda is ezt csinálja. Persze ez nem kellemetlenség, ez így működik.

Gordon: Ez lassú terjeszkedési folyamat. Ha maroknyi rajongód van, ők is terjesztik a zenét, megmutatják másoknak, csak ez is lassan megy. Ugyanakkor, ha egy országban ismert leszel, már az is megkönnyítheti a dolgodat. Zenénk híre egyébként jellemzően az internetet és számítógépet aktívan használók körében, egyetemeken, iskolákban terjedt el.

Gibli: Vicces hallani, hogy kikhez, milyen formában voltunk képesek eljutni. Emlékszem annak idején kaptunk egy emailt Linus Torvalds-tól, aki azt üzente, hogy remekül lehet kódolni a zenénkre. Ezért bizonyára jár néhány nerd-pont a csapatunknak! (nevet)

Gordon: Nagyon nagy megtiszteltetés volt a Stockholm Royal Philharmonic nagyzenekarral játszani Gianna Sisterst és a többi a videojáték feldolgozást. Ugyanígy Norvégiában is tiszteletünket tettük, ahol az osloi rádió szimfonikus zenekarával játszottunk videojáték dalokat. Ezek fantasztikus élmények voltak, mégis úgy érezzük, hogy a mostani turné során érhetjük el legkisebb idő alatt a legnagyobb ráhatást.

Gibli: Egy nagyon speciális, niche stílust játszunk. A videojáték feldolgozások miatt volt lehetőségünk mégis olyan fantasztikus nagyzenekarokkal játszani, mint a Stockholmi Filharmonikusok. Más rockbandáknak nem is feltétlenül lesz ilyen lehetőségük.

G365: Említettétek, hogy mindenkinek van tisztes polgári állása is. Hogyan egyeztetitek össze a munkát, a videojátékot és a zenélést?

Gordon: Svédországban én banki menedzserként dolgozom, két másik tagunk pedig mérnök. Nehéz, mert mindent magunknak csinálunk. Régebben ez könnyebben ment, ma ez már nem ilyen egyértelmű.

Gibli: De a videojátékokra mindig jut idő! (nevet!)

Gordon: Ez természetes, de mindig jó volna, ha egy picivel több idő jutna az embernek a hobbikra.

G365: Ezek szerint mérnökök is vannak a csapatban. A dalok szisztematikus tervezés során születnek?

Gibli: Mindig másképpen. A legjobb dalok akkor jönnek, ha Roberttel összeülünk egy szobába és megőrülünk. Az első album előtti időkben leültünk és egész nap zenéltünk. Számítógépen szórakoztunk, és megnéztük mi jött ki a dologból. Ha nem fejeztük be, akkor továbbléptünk és folytattuk az új témákat. Aztán azt vettük észre, hogy van egy nagy zsákunk kétszáz befejezetlen dallal. Ezeket ott hagytuk és sok esetben évek múltán ugrottak be az ötletek a befejezéshez.

A legutóbbi lemezen megpróbáltunk újra összeülni egy szobába, és éjszakákon keresztül tevékenykedtünk. Minden alkalommal született valami, ami aztán felkerült a lemezre. A masterelés kivételével mindent magunknak csináltunk ismét. A Fredman stúdióban sokat tanultunk a korábbi felvételek során, most úgy láttuk, hogy mindezt magunknak is meg tudnánk csinálni.

Gordon: A keverés és felvételek terén így szabad kezünk volt mindenben.

G365: A videojátékokhoz hasonlóan a muzsika is egyfajta menekülés a világ elől. Melyik részét szeretitek a legjobban a zenélésnek?

Gibli: Mindegyik rész egyaránt élvezetes és egyaránt fontos.

Gordon: Akár egy kindertojás esetében. (nevet)

Gibli: Amikor olyan zenét csinálsz, komponálsz, amit szeretsz, az fantasztikus érzés. Ugyanilyen jó, amikor az elkészült számot hallgatod meg, és amikor ezt játszod olyanoknak, akik szeretik a muzsikádat.

G365: A sikeretek és a szimfonikus fellépések is azt bizonyítják, hogy a nerd-kultúra bővül, tágul folyamatosan.

Gibli: Pontosan. Egyre inkább elfogadott dolog nerd-nek lenni. A mainstream része ma már ez is.

Gordon: Manapság már azok is nerd-nek számítanak, akik nem is gondolják így a dolgot. Szinte minden digitális manapság, digitális eszközöket mindenki használ, és akkor a Facebookról, a stream szolgáltatásokról, melyekkel akár zenét is könnyedén lehet közvetítenünk, még nem is beszéltünk.