Eljön a nagy nap: kalandra indulsz három szörny egyikével, hogy edzőket, ellenségeket és végül az Elit Négyest legyőzve mesterré válj, barátokat és hű társakat szerezve. A Pokémon játékok alapkoncepciója immáron tizenöt éve változatlan és működőképes: a Game Freak csapata a sokadik szoftverduót húzza már rá sikeresen ugyanarra a formulára, a legújabb Zsebszörny-adag, a Black & White páros ráadásul a leginkább újszerű élmény a Nintendo megasikerének első felbukkanása óta.
A Black & White bátran odébbsöpri az évek során felgyűlt masszív palettát: az új epizódok több, mint 150 vadonatúj szörnyet tartalmaznak, mindez pedig épp elegendő ahhoz, hogy a cselekmény változatlan alappillérjeit friss élmények kössék össze. El lehet felejteni a korai Rattata- és Pidgey-özönt, mint ahogy a barlangok sem Zubatekkel fognak minket terrorizálni ezúttal: tudatlanságunk, kíváncsiságunk és az ismeretlen világ rég nem látott lendülettel fognak végighajtani bennünket a szokás szerint soktízórás kalandon, melynek végén a többszáz régi kedvenc is megnyílik előttünk. Ez utóbbinak duplán fogunk örülni: tény, hogy az új szörnyek alaposan felfrissítik a játékot, ám nagy részük messze nincs annyira szerethető, emlékezetes és jól kinéző, mint a már jól ismert Pokémonok. Valamit valamiért.
A kinézetet ne a tényleges grafikai részletességre tessék érteni: a Black & White a legkomolyabb grafikai előrelépés a sorozat történetében. Az ilyen szempontból már csúnyán megöregedett elődök miatt az új Pokémon még így sem rakható oda a látvány tekintetében a DS kínálat elitjébe, de tény, hogy a néhol alkalmazott újszerű kameraállások, a több 3D elem, valamint a jobban és részletesebben animált harcok következtében az új duó határozottan kellemesebb a szemnek, mint a korábbi epizódok. Az audiovizuális szféra másik féltekéjéről nagyjából ugyanez mondható el: az elődök sokszor már idegesítően elavult hangjai szerencsére előreléptek egy kategóriával, mint ahogy a szokás szerint fülbeszámó dallamok is kellemesebben szólnak, de itt is jócskán volt honnan előrelépni.
A váz alatt megbúvó, és itt-ott már kellemetlenül csikorgó szerkezet is kellemes modernizáláson esett túl: a Black & White ügyesen áramvonalasított kaland, amiért méretes ováció jár a játék tartalmát szem előtt tartva. Gyorsabbá vált például a harc, eltűnt néhány sokadlagos apróság (például a bogyóültetgetés), és egy épületbe került a Pokémon Center és a Poké Mart is, ahova ráadásul most már ritkábban kell visszamászkálnunk, az összekötőutakon ugyanis gyakran találunk egy-egy olyan karaktert, amely meggyógyítja sebesült pajtásainkat. Külön öröm, hogy a kényelmi funkciók azok számára is bővültek, akik az egyjátékos élmény mellett a közösségi szórakozást sem vetik meg: az alsó képernyőre helyezett C-Gear funckiónak köszönhetően immáron bárhonnan harcolhatunk és cserélgethetünk.
Mint szerepjáték mindig is remekül szuperált a Pokémon - nem véletlen, hogy a gyermekded történet ellenére az idősebb korosztályt is könyörtelenül a képernyőhöz láncolja. A világjárásunk felett átívelő szál ráadásul a megszokottnál komolyabb lett ezúttal, az új ellenséges csapat, a Team Plasma ugyanis morális kérdéseket feszeget - az előadásmód persze még mindig inkább a fiatalabb korosztálynak szól, de örömteli, hogy ezúttal az idősebbekre is gondolt valamelyest a Game Freak. A fejlesztési rendszert tekintve is javultak a játék RPG-erényei: szörnyeink ugyan továbbra is négy slotból gazdálkodhatnak a képességeket tekintve, ám a bárhányszor felhasználható Technical Machine-eknek köszönhetően jobban ösztönözve vagyunk a kísérletezésre. A harcok balanszírozása is javult: ha alacsonyabb színtű szörnnyel győzedelmeskedünk, akkor több EXP a jutalmunk, ellenkező esetben pedig kevesebb tapasztalattal gazdagodik Pokémonunk, amivel remek gátat szabtak a fejlesztők a túltápolásnak.
Hiába hat még mindig túlságosan is ismerősnek a Black & White alapformulája, és hiába nőnek nehezebben a szívünkhöz a vadonatúj szörnyek, az új Pokémon így is fantasztikus játék: több tucat, több száz órás definitív handheld játékélmény, amely szebb, kényelmesebb és áramvonalasabb, mint eddig bármikor.