MotorStorm: ApocalypseTeszt

Szomorú aktualitást adott a Japánt ért természeti csapás a Motorstorm Apocalypse-nek. A földrengés sújtotta övezetben játszódó versenyek annyira emlékeztetnek a szigetországot ért katasztrófa képeire, hogy a tragédiát követően a Sony bizonytalan időre elhalasztotta a játék megjelenését előbb Japánban, majd Európában. Felfüggesztették a megjelenést támogató marketingkampányt, és nem szállítanak többet a játékból Ausztráliába sem, ahol korábban került forgalomba az Apocalypse. Mindezt azután, hogy a megjelenést már februárban is halasztani kényszerültek, akkor Új-Zélandon, az ottani földrengés miatt.

Az Evolution Studios PS exkluzív sorozatának legújabb darabja már az alcímében is a világvégét hirdeti, és meg kell hagyni, rászolgál a nevére: roncsok hevernek szerteszét, felhőkarcolók rogynak össze, megnyílik az aszfalt, robban, lángol és pusztul a föld. Vagyis minden adott lenne egy remek játékhoz. Mégis megosztja majd a Motorstorm rajongókat (ha egyáltalán eljut hozzájuk) az Apocalypse. Jogosan moroghatunk több kisebb változás miatt: a karrier módból kimaradt a sorozatra jellemző szabad járműválasztás, valamelyest egyszerűsödött az irányítás (furcsán légiesek, súlytalanok a járművek), és megjelent egy teljesen elbaltázott történeti szál is. De mindez mellékes, mert egyvalamit nehéz elvitatni az új Motorstorm-tól: jelenleg ez az egyik, ha nem “a” leglátványosabb árkád verseny PlayStationre. Elképesztően gyors, sűrű, tömör anyag. Ráadásul 3D-s! Sovány vigasz azzal érvelni, hogy a szemüveges 3D fárasztja a szemet, ront a színeken és a felbontáson. Még a hagyományos képernyőből is szinte kimásznak a játék 3D effektjei. Lézersugarak cikáznak kifelé a kép belsejéből, törmelék szóródik a szemünkbe, lángoló busz repül a játékos felé, víz fröccsen a szélvédőre, és hatalmas ugratások fokozzák végletekig a mélységérzetet.

Jó szokás szerint a Motorstorm bajnokságot ezúttal is egy gigantikus fesztivál foglalja keretbe. Sajnos a készítők nem elégedtek meg ennyivel, és jópofának szánt, képregényszerű átvezetőkkel tarkították a játékot. A rövid rajzfilmeknek semmi közük a versenyekhez, bugyuta, unalmas poénkodások csupán. Hangulatukban annyira elütnek az egész Motorstorm világtól, hogy idővel már reflexből elnyomtam az átvezetőket. A sztori egyébként valami olyasmi, hogy az autós-motoros társaság a földrengés sújtotta területen bulizik (sic!), fiúk-lányok kavarnak egymással, miközben támadnak a földrengés túlélőiből verbuválódott, az evakuálásnak ellenálló anarchista lakosok, és feltűnik az evakuálást fegyverekkel szorgalmazó hadsereg is. Gondolom senkinek nincs több kérdése annak kapcsán, hogy miért állította le a Sony a játékot... Az anarchisták egyébként rendszeresen feltűnnek a versenyeken, és molotov-koktélokkal dobálják a járműveket (míg át nem hajtunk rajtuk). Mintha nem találná saját arcát, stílusát az új Motorstorm, folyton ugrál a műfajok között. Az intro a 70-es évek képi világát idézi (kb. mint egy Starsky és Hutch főcím), az átvezetők képregényesek, a földrengést bemutató képsorok lassúak és drámai zenei aláfestést kaptak (mintha csakugyan a természeti katasztrófa feletti gyászról szólna a játék), a futamokon pedig minden a sebességről és a dnb/dubstep ütemekről szól. Az elektronikus háttérzene nekem bejött, szerintem jól illik az intenzív városi száguldáshoz, de aki a korábbi részek metálos (Slipknot, Megadeth, Nirvana stb.) stílusát jobban kedvelte, az lehet, hogy csalódni fog.

A tesztnek még koránt sincs vége, a következő oldalon folytatjuk. A tesztpéldányt a Gamestore biztosította.

A játék gerincét képező Festival módban három partizóval kell lenyomni a többnapos bulit. Rendkívül ötletesen Rookie, Pro és Veteran névre keresztelték a karaktereket. Rookie szintjén még nevetségesen könnyű a játék, szinte osztogatja az első helyeket, később azonban a dobogóért is meg kell küzdeni, főleg az ellenfelek egyre kegyetlenebb lökdösődése miatt. Árkád játékról beszélünk, szóval nem sokat jelent, ha az utolsó kör közepén még tizedik vagy, mert egy jól sikerült ugratással vagy kanyarlevágással (néha még ütközéssel is) az utolsó pillanatban is simán az élre törhetsz. A karrier mód meglehetősen rövid, néhány óra alatt kipörgethető. Akinek ez kevés, az talál magának egy Hardcore Festival módot, amivel a világ végéig elidőzhet, annyira nehéz. Mint említettem, a karrier módban már nincsen szabad járműválasztás, minden futamot olyan géptípussal kell lenyomni, amilyet a program felkínál. Ha motort kapsz, hiába mennél inkább ATV-vel, nincs reklamálás. Ebből pedig az következik, hogy a pályákon már nem számít, milyen útvonalat választasz. Korábban (az első résszel játszottam sokat, ott biztosan így volt) a könnyebb járművekkel a magasabban fekvő, keskeny peremeken volt érdemes haladni, míg a lomhább gépekkel (terepjáróval és kamionnal) csak a lenti, göröngyös utakon hajtva volt esély a győzelemre. Na ez eltűnt, most más felépítésűek a pályák. Nem rosszabbak, csak az alternatív útvonalak háttérbe szorultak a körről körre változó terepviszonyok mellett.

A korábbi részek természeti tájai helyett most alaposan meggyötört városi környezetre számíthatunk, így a tavalyi Split/Seconddel való összehasonlítás is teljesen megalapozott. Néhol kísértetiesen emlékeztet egymásra a két játék, és szerintem összhatás tekintetében sincs köztük nagy különbség. Aki látványbombára vágyik, válassza inkább a Motorstorm-ot, aki menet közben taktikázni szeret, talán jobban jár a Split/Seconddel. Fontos különbség a két cím között, hogy míg a Black Rock játékában mi robbantjuk az ellenfelekre a pályát, addig az Apocalypse-ben teljesen ki vagyunk szolgáltatva a természet erőinek, ezért az objektumok maguktól (a földrengés hatására) omlanak az úttestre. A Split/Secondből eléggé hiányoltam a nitrót - szerencsére az Apocalypse-ben ezt megőrizték, a győzelemhez még mindig elengedhetetlen az X gomb gyakori nyomkodása. Persze csak okosan, mert könnyen túlhevül a motor, és felrobban a jármű (újdonság egyébként, hogy már nem csak vízzel, de ugratással is hűthető a motor). Legalább ekkora veszélyt hordoznak magukban az úttestet elborító akadályok. Sokkal de sokkal gyakrabban ütköztem falba, autóroncsba, korlátba, oszlopba, táblába és ellenfélbe, mint tettem azt a korábbi részekben. A tartalom mennyiségét tekintve az Apocalypse hozza a kötelezőt. A rövid karriermód mellett egyéni futamok, többféle versenytípus (Race, Eliminator, Chase, Duel), testre szabható járművek, gyűjthető kártyák, perk rendszer és osztott képernyős multi (4 főig) igyekeznek fenntartani a játékosok hosszú távú érdeklődését. Az online multi 16 főt engedne, de ezt már nem volt lehetőségem kipróbálni, mert a fent részletezett okok miatt a Sony leállította a multi szervereit is.

A Motorstorm: Apocalypse a káprázatos vizuális effektjei mellett a japán földrengéssel való szerencsétlen egybeesése, és az elhalasztott megjelenések miatt marad emlékezetes. Érdemes figyelni a további sorsát, forgalmazzák-e még valaha, vagy az eddig eladott kópiákból válnak értékes gyűjtői darabok. Mindenképpen kár érte, mert őrületes tempót diktáló, nagyon intenzív játékról van szó. Az értékelő pontszáma lehetett volna magasabb is, ha nincsenek az említett hibák, de ez a nyolcas így is kicsit erősebb, mint amit a Split/Second kapott.

A tesztpéldányt a Gamestore biztosította, köszönjük!