PopCap HitsTeszt

Ha van az utóbbi tíz évnek videójátékos sikertörténete (és van belőlük jó pár), akkor a PopCap Games mindenképpen ebbe a kategóriába sorolható. Az ezredfordulón három ember által gründolt fejlesztő / kiadó mára négyszáz munkatársat foglalkoztat, és ott van mindenhol, ahol ott érdemes lenni - a pécétől a konzolokon át a különféle mobil eszközükig. A siker titka? Egyszerű: a PopCap jó játékokat csinál, jókor érezte meg, hogy a neté, meg letöltésé a jövő, és ügyesen mérte fel a saját piacát - az egyszerű, de nagyszerű játékokét. A PopCap Hits gyűjteményes kiadás, egy két részből álló “sorozat” első felvonása. Négy (aztán majd még egyszer négy) játékot vonultat fel, a címek közös nevezője, hogy mindegyikük elérhető az Xbox Live Arcade kínálatában. Frissek, ropogósak? Nem, nem azok, a többségük XBLA “nyitócím” volt annak idején (jó öt éve), és a kollekció legfrissebb darabja (a Peggle) sem mondható mai gyereknek.

Kezdjük az egyik nagy kedvencemmel, a Bejeweled 2-vel. Végtelen szavatosságú játék, talán a legismertebb “színpasszintgatós” játék a piacon. Színes ékkövek cserélgetésévek kell elérned, hogy legalább három kerüljön belőlük egymás mellé. A négy, vagy öt sem baj - sőt, akkor jó igazán, hiszen bónuszok (robbanókő, egy színt letakarító kő) jár értük. Kapunk négy játékmódot (az “Endless”-el lehet elleni évekig), kapunk pár nagyon jó zenét (a demoscene-legenda Skaven az elkövető), és kapunk egy igen jó játékot.

A AstroPop kevésbé legendás, de attól még szintén jó: a színpasszingatás itt egyfajta fordított Tetrisszel párosul, az űrbe helyezve, speciális blokkokkal, és egy űrhajóval, amivel (a megfelelő csík feltöltése után) alaposan belekaszálhatunk a színes blokkok közé.

A Feeding Frenzy is sokak számára lehet ismerős. A régi igazság (miszerint a nagyhal felzabálja a kishalat) játékformában: több fejezetre osztott tengeri kaland, ahol egészen pici halacskából kell felennünk magunkat méretes döggé, hogy egyre nagyobb halakat tudjunk magunkba szippantani. Az alapötlet itt is egyszerű, de a fokozatosan adagolt újdonságok (speciális halak, és tulajdonságok) miatt a játékidő az FF esetében is jó hosszúra nyújtható.

Végül pedig a korábban már emlegetett Peggle, ami a pacsinkó és a Puzzle Bobble furcsa, de roppant szórakoztató keveréke: célzottan kilőtt, korlátos számú golyókkal kell megtisztítanunk a terepet a többi (színes) golyótól, speciális tulajdonságok bevetésével. A Peggle értékállóságát jelezi, hogy a (pécés) megjelenés óta állandó vendége a mindenkori laptopomnak, félórás adagokban öltem bele olyan időt, amit jó, hogy nem tudok összeszámolni - valószínűleg pont annyira megijednék tőle, mint annak idején a World of Warcraft-be beütött “/played” parancs után megjelenő számtól.

A négy játék tehát jó, az értékeléssel mégis gondban leszek. A PopCap Hits első epizódját 20 euróért mérik, ami kevesebb, mintha darabonként vennénk meg őket, viszont valószínűleg több, mint amennyit bárki is racionálisan fizetni óhajtana értük. A ráció ugyanis azt mondja, hogy akit érdekeltek ezek a játékok, már túl van a vásárláson. A Bejeweled 2-höz pécén akár ingyen (legálisan ingyen) is hozzá lehetett jutni. A Peggle volt akciózva sok helyen, például az XBLA-n is. A Feeding Frenzy-nek kismillió klónja létezik, jó részük teljesen ingyenes. Plusz: a fenti játékoknak szinte kivétel nélkül létezik már folytatása, vagy szebb, jobb, fejlettebb bővített verziója. Vagyis: nem igazán látom a kollekció közönségét - azoknak a konzoltulajoknak szánják, akiknél nincs otthon net, soha nem is volt, és soha nem is akarnak, viszont játszanának ilyesmivel? A célközönség megtalálása legyen a PopCap gondja, az enyém meg a pontozás: a fenti értékelés így jobb híján nem feltétlenül a játékok minőségére, hanem a gyűjtemény ár / érték arányára vonatkozik.