Killzone 3Teszt

Call of Duty, Halo, Battlefield. Egytől-egyig kiváló játékok, napjaink felhozatalának meghatározó belső nézetű lövöldéi. Van azonban még egy közös bennük: a Killzone után mindannyian vízipisztolyos bohóckodásnak tűnnek a kertben felállított felfújható medencében.

Elismerem, hogy van túlzás a fenti kijelentésben, és az említett címek érdemeit sem vitatom. Univerzumát, atmoszféráját és hangulatát tekintve azonban a Killzone továbbra is egy egyedülálló jelenség: immáron harmadjára nyújt utolérhetetlen kóstolót abból, hogy milyen egy háború kellős közepébe csöppenni. Egy sötét, csúnya és kegyetlen háború közepébe.

A Killzone 3 legalább annyira élmény, mint amennyire FPS: a videojátékos immerzió felsőfoka, mely során a televízión kívüli világ elhomályosodik, összemegy, végül pedig teljes egészében eltűnik. Pedig elsőre nem tűnik többnek egy repetánál a második részből, annak poros, romos utcáival és borongós színpalettájával. Aztán hirtelen megnyílik, és kiderül, hogy tud ő ennél többet is: alaposat merülünk a Helghan flórájában és faunájában, vacogós kitérőt teszünk a bolygó hó és jég által uralt tájain, végül pedig visszatérünk az eredeti receptúrához, és megismerkedünk annak csúcsra pörgetett, grandiózus körítésű formájával. Csak ismételni tudom magam: a Killzone 3 a videojátékos háborúábrázolás felsőfoka, minden idők egyik leghihetőbb fiktív világa, amely végre változatosságában is képes felnőni a 2004-es eredetihez.

Ha egy történetként tekintünk a Killzone 3-ra, akkor már kevésbé tudjuk halmozni a dícséreteket: a harmadik rész még jóindulattal sem több egy felejthető, fájóan összecsapott sztorinál. Pedig történtek itt okos kezdeményezések: több szinten is alapos betekintést nyerünk a Helghast társadalom működésébe. Az ötletes felütés - nem spoilerezünk - csak a kezdet, a fő hangsúlyt a diktátor, Visari halálát követő hatalmi harcok kapták: a Helghast vezetők feszült marakodását bemutató átvezetők kétség kívül a Killzone 3 történetének csúcspontjai, köszönhető mindez Stahl és Orlock karaktereinek, valamint a mögöttük álló kíváló színészi teljesítményeknek. Hőseink, Sev és Rico is egy fokkal közelebb állnak ezúttal ahhoz, hogy ne bábúként, hanem szereplőként tekintsünk rájuk (ez a második rész esetében nem feltétlenül volt így), a cselekmények láncolata azonban így sem tud akkora hatást gyakorolni a játékosra, mint maga az atmoszféra. Közel sem.

Még szerencse, hogy a gyenge sztori mögött nem csak egy erőteljes élmény, hanem egy remek shooter is megbújt. Na nem mintha ez komolyabb meglepetés volna: már az előd is remekül funkcionált, mint FPS, a Killzone 3 pedig ügyesen épít a második részre, valamint annak apróbb hiányosságaira. Az erőteljes háborús hangulat és a kiszolgáltatottság érzésének egyik fő okozója, a fedezékrendszer például most is kiemelt szerepet kapott: a túlerő pillanatok alatt szétkapja a naív hősi lerohanásokban gondolkodó játékost, a biztosnak hitt pozícióban piknikező gyávákat pedig könyörtelenül oldalba támadja. A Killzone 3-ban mozogni kell, sokat és folyamatosan, különben az intelligensen helyezkedő és nehezen kiszámítható Helghastok érvényesíteni fogjak állandó emberfölényüket.

A harcokat nem csak az AI teszi élvezetessé, hanem a pályatervezés is: a Killzone 3 legalább egy erős kategóriával több szabadságot nyújt, mint az előzmény. Ez nem jelenti azt, hogy a linearitás a múlté: ha az újdonságnak számító, de sajnos csak offline elérhető kooperatív módban vágunk neki a kalandnak, akkor bizony lesznek bőven olyan szakaszok, ahol hiába keressük majd az egymás hatékony támogatását biztosító alternatív útvonalakat. A korábbinál sokkal nagyobb gyakorisággal felbukkanó nyílt terepek azonban mindenért kárpótolnak: az ezen helyszínek által biztosított taktikai szabadság egyértelműen a sorozat legjobbjává emeli a harmadik részt a tűzharcok szempontjából.

A tesztnek még koránt sincs vége, a következő oldalon folytatjuk. A tesztpéldányt a Gamestore biztosította.

A nyitott helyszínek nem csak a játékmenet szempontjából számítanak a Killzone 3 csúcsának: a látványt tekintve is itt adja ki magából a legtöbbet a harmadik rész. A néha már-már könnyfakasztóan gyönyörű panorámákat, az erőteljes, stílusos vizuális dizájnt, a fantasztikus animációkat és a pazar effektparádét az előd ismeretében kötelezőként hozza a Killzone 3, így jelen esetben nem ezeket, hanem a csatatér kidolgozottságát szeretném dícsérni, amik nagyban hozzájárulnak az élvezetes harcokhoz. Az egyes pályarészek és tereptárgyak részletessége példaértékű, ami a kisebb-nagyobb rombolhatósággal párban nagyon komoly változatosságot biztosít - nincs még egy játék, ahol ennyire jól ki lehet használni az apró réseket és zeg-zugokat. Leleményes játékosok előnyben.

Nem véletlenül került szóba már többször is a változatosság: egy olyan tényezőről van szó, melynek hiánya miatt sokan bírálták a második részt, és amelynek biztosítása érdekében remek lépéseket tett a Killzone 3. Az említetteken kívül ott van például a harceszközök arzenálja, amely összetételét tekintve ugyan keveset változott, de most végre jobban kihasználhatjuk a benne rejlő lehetőségeket, pisztolyunk és elsődleges fegyverünk mellett ugyanis most már a nehézharci daraboknak is külön slot jár. Örömteli előrelépés az előzmény kissé érthetetlen megoldása után - már csak az első rész másodlagos tüzeléseit kellene visszahozni a totális boldogsághoz. Jóval közvetlenebb módon járulnak hozzá a kampány sokrétűségéhez a járműves szekvenciák: a Killzone 3-ban meglepően sok van belőlük, ráadásul nincs is köztük két ugyanolyan. Nagy részük ugyan rail-shooter, de akad olyan is, amikor szabad mozgásterünk van - mind közül a legjobb, a jetpackes móka az utóbbi kategóriát gazdagítja.

Egyetlen gond van csupán a Killzone 3 kampányával: éhes marad utána az ember. Hiába ugyanis a változatosság, és hiába érzett rá a Guerrilla a járműves, vagy éppen lopakodós szekvenciák használatával a tökéletes tempóra, mégsem lehetünk maradéktalanul elégedettek. A játékidő csak részben okolható ezért - a végigjátszás napjaink nem túl népszerű trendjének megfelelően közelebb van az öt órához, mint a tízhez -, a kampány korábban említett első harmada talán nagyobb ludas, amely túlságosan sokat időzik az előd által lefektetett alapokon, és kicsit későn kezdi el adagolni számunkra az új élményeket. Végeredményben a Killzone 3 második fele minden szempontból sokkal emlékezetesebb, mint az első.

Csalódás? Közel sem az. A Killzone 3 nem korszakalkotó, de még csak nem is minden ízében kiemelkedő FPS, így az ezen kritériumoknak megfelelő címeknek járó pontszámokért nem szállhat versenybe. Súlyos és egyedi stílusjegyei azonban továbbra is minden dícséretet megérdemelnek: a Helghast társadalom ábrázolása, az erőteljes fegyveranimációk és a háborús hangulat utánozhatatlanul erőteljes megteremtése a harmadik rész esetében is olyan dolgok, amelyek iskolapéldaként állíthatóak fel a többi stílusbeli cím számára. Tegyük oda ezek mellé a művészeti dizájn és a technológia csúcsminőségű kombinációját, a remek multit (bővebben a következő oldalon), az élvezetes játékmenetet és minden idők egyik legmonumentálisabb főellenfélharcát, és máris látható, hogy egy fantasztikus címmel állunk szemben.

Ahány ember, annyi hozzáállás: bizonyára mindenki valami mást keres egy játékban. Ha te az élmény miatt játszol, akkor legyints a Killzone 3 hiányosságaira, és vásárolj azonnal: az ezt meghatározó tényezők tekintetében első osztályú alapanyaggal állunk szemben, amely jó néhány emlékezetes momentummal fogja bővíteni videojátékos pályafutásod virtuális képeskönyvét.

A Killzone 3 nem tudta maradéktalanul kihasználni az előd megjelenése óta eltelt két évet, a minőségi szempontból nem egyenletes, rövidke kampány, valamint a gyenge sztori megfosztotta attól, hogy bekerüljön az FPS-legendák közé. Tévedés ne essék: a Guerrilla FPS-e ezzel együtt is kötelező tananyag minden, az akciójátékokat kicsit is kedvelő PlayStation 3 tulaj számára.

Még nincs vége: a következő oldalon a Killzone 3 multiplayerével és a Move támogatással foglalkozunk.

A kampány ismertetésénél nem tértem ki rá, a multiplayer bemutatásánál azonban már megkerülhetetlen infó: az irányítást tekintve történt egy kisebb változtatás a Killzone 3 esetében. Nem valamiféle variálásról vagy új funkcióról van szó, hanem egy olyan dologról, aminek első sorban az online csatározások alatt lesz jelentősége: nevezetesen az input lag csökkentéséről van szó. Ezt azt jelenti, hogy a gombnyomás, valamint a képernyőn történő tényleges akció között kevesebb idő telik el, a Guerrilla pedig szerencsére ügyesen rálelt arra az arany középútra, ahol valóban gyorsabbnak és reszponzívabbnak hat a játék, de a jellegzetes, "nehéz" animációk sem veszítenek sokat a súlyukból.

A kompetitív multi felépítése valamelyest változott a második részhez képest: három részből áll. Ami mindenki számára ismerős lesz, az a Warzone: dinamikus, több felvonásos összecsapásokról van szó, ahol egy pályán egymás után több különböző játékmód is lebonyolításra kerül. Csak a rend kedvéért zongorázzunk végig rajtuk: a Bodycount egy hagyományos team deathmatch, a Search & Retrieve egy capture the flag variáns, a Search & Destroy célja két robbanófej felhelyezése, illetve ennek megakadályozása, a Capture & Hold területfoglalós móka, az Assassination pedig a csapategységet teszteli, itt ugyanis egy kijelölt játékos védelme, illetve támadása a feladat. A kettes számú multi menüpont, a Guerrilla Warfare nem igényel sok magyarázatot: ha gyors team deathmatch jellegű összecsapásra vágysz, erre kell böknöd.

A fő újdonság a harmadik opció, az Operations, amely rövid átvezetőkkel dobja fel a multiplayer meccseket. Az egyes összecsapások több felvonásból állnak, melyek minden esetben a pályához kötődnek: alapvetően hasonlóan zajlik minden, mint a Warfare esetében, hiszen itt is az a csapat lesz a végső győztes, amely több szekvenciát nyer meg. Az egész Operations érdekessége az, hogy az ISA és a Helghast csapatok összecsapásának egyes fázisait összekötő rövidke videókban maguk a játékosok szerepelnek, a győztes csapat legjobbjai pedig még egy kis reflektorfényt is kapnak a meccsek végén. Tizenöt (másod)perc hírnév.

MOVE - VÖRÖS FÉNYEK A HÁBORÚBAN

A mozgásérzékelés szerelmesei a Killzone 3-ban is hódolhatnak kedvenc szórakozásuknak: a harmadik rész a Move-val is játszható. Megfelelő kalibrálás esetén kiváló precizitással ajándékoz meg bennünket a vörösen világító irányító, így erre érdemes kellő időt, és akár több próbát is rászánni - a végeredmény mindenképpen kárpótol. Az egyes funkciók jól, könnyen elérhetően lettek szétosztva a két kontrolleren, a mozgásérzékelés-alapú közelharci támadások és újratöltések pedig szinten hamar megszokhatóak. Második végigjátszásra kellemes szórakozás.

A játékosok öt kaszt közül választhatnak a Killzone 3-ban: Engineer, Field Medic, Infiltrator, Marksman, Tactician. Mindegyikük rendelkezik egy speciális elsődleges és másodlagos képességgel, melyeket a szintlépéssel gyűjthető Unlock Pointok segítségével lehet fejleszteni, két-két ízben. Megnyitásra vár még emellett minden karakterosztály esetében négy további fegyver, illetve kaszttól független bónuszokkal is felturbózhatjuk karakterünket.

Mint az eddigi összes epizódban, a Killzone 3 esetében is van lehetőség offline gyakorlásra: a Botzone, vagyis a botos multi most is egy olyan dolog, amivel nyugodt szívvel dicsekedhet a Guerrilla csapata, hiszen továbbra is egy konzolokon ritkának számító funkcióról van szó.

A Killzone 3 multijánál a hozzáférhetőség növelése volt az elsődleges cél, ám az új játékmódok, az újragondolt fejlődési struktúra és a visszajelzések alapján eszközölt módosítások (spawn rendszer javítása) személyében a veteránok számára is tartogat újdonságokat az online szekció.