A Guitar Hero sikerei után az Activision számára nem lehetett kétséges, hogy a szériát továbbvigye kiaknázatlan közönségek felé. Bár az eddigi programok igen jó pozícionálással fedték le a pop-rock stílusban lavírozó emberkék ízlésvilágát, az elektronikus zene elkötelezett fanatikusainak a lemezjátszó kontroller megjelenéséig kellett várniuk a virtuális clubber életérzésre.
Még mielőtt instant távoznának az elektronikától akár kicsit is ódzkodó játékostársaim, gyorsan elárulom a műfajokon átívelő titok nyitját: a DJ Hero nem a keményvonalas elektronikát erőlteti. A fejlesztőbrigád nem esett abba a hibába, hogy túlságosan underground soundtracket préseljen a korongra. A zenei összeállítás gerincét jól ismert slágerek, rádióbarát nóták, a pop, jazz, hip-hop, rock (bizony!) és electro műfajok kínálatából válogatták össze a művészeti direktorok. A dalokat nem egyesével, hanem úgy nevezett mash-upok formájában kell előadnunk - ezt úgy képzeljétek el, hogy két nótát indítunk el, és a megfelelő zenei témáknál egymásra keverjük őket. Általában igen szórakoztatóak tudnak lenni különféle hivatalos, avagy éppen bootleg mash-up felvételek, az Activision rezidens diszkókirályai pedig tudják, hogyan lehet minőségi listával megbirizgálni a nagyérdemű figyelmét.



A második kritikus faktor a játékmenet és a kontroller megvalósítása lehet egy ilyen jellegű vállalkozásnál. A gitárhős franchise esetében viszonylag egyértelmű volt a valóság virtuális formába történő leképezése. A DJ Hero esetében a “turntable” - azaz a lemezjátszó- lett a transzformáció eredménye. A kontroller masszívnak mondható, bár az első impressziónkat valószínűleg a műanyag alap fogja keserédessé varázsolni. Aztán ahogy a részleteket végigmérjük, a kontroller felfedi a finom bájait. A lemeztányér enyhén bordázott, a gombok is recések a jobb tapadás érdekében. Bár a potméter és a tolópoti kicsit bazári benyomást kelt, a deck szétszerelhetősége ezt a jelleget bőven ellenpontozza. A konfigurációs lehetőség révén a balkezesek sincsenek kirekesztve kényelmes játékból, e figyelmes gesztus pedig még akkor is értékelendő, ha a periféria ára azért megkívánja a minőségi hozzáállást. Ha úgy tartja kedvünk, a menüből tovább állítható a felállás - adott helyzetben a lemez bal vagy jobb oldalára állíthatjuk az akciógombokat, a játék pedig a tényleges lemezpozícióhoz igazítja az in-game interfészt.



Az első játékban töltött perceket érdemes a tutoriallal tölteni. Oktatónk (Grandmaster Flash - a scratchtechnika pionírja) mutatja be a játékmechanika minden csínját-bínját. Három sávot láthatunk a képernyőn, hasonlóan a GH ötsoros note highway megoldásához. A három akciógomb - Guitar Hero mintára - a hangok/effektek bejátszását idézi elő. A két szélső szín (kék-zöld) a mash-up két nótájához tartozik, míg a középső piros bogyó a hangmintákhoz lett rendelve. A tolópotméter, azaz a crossfader segítségével mozgatjuk a sávokat. Középállásban mindkét téma szól egyszerre, a potit adott irányba csúsztatva pedig az oldalhoz rendelt dal fog a hangfalból bömbölni. A sávváltást hosszabb szakaszokon kell bevetnünk, keményebb fokozatokon akár pillanatnyi ugrásokat, tüske jellegű csúsztatást is megkíván tőlünk a mix. A tekerő a hangszín módosításában játszik szerepet, a játékban pedig a szorzónk ideiglenes duplázásáért felel. Bizonyos szekvenciák hibátlan teljesítményéért eufória‑egységeket kapunk, melyeket a Star Power mintájára lehet később egy gombbal aktiválni - szintén a szorzó kétszerezésének reményében.



A legfeelingesebb funkcióról azonban még szót sem ejtettünk. Annak idején kölyökkoromban leesett állal figyeltem az MTV-n, ahogyan a színes pulcsis fekete varázslók nyúzzák a bakelitet. A DJ Hero nagyon ügyesen implementálja a lemez scratchelés lendületességét. Ha a bogyósztrádán hosszabb sáv tűnik fel valamelyik oldalon, akkor ott a gombot lenyomva random fel-le mozdulatokkal kell a lemez csúsztatását imitálnunk. Keményebb fokozatokon ezt még megfejelték azzal, hogy az irányt és az ütemet is megszabják a játékosnak. Ha hallgattok rám, nagyon figyeltek a scratch-sáv hosszára, ugyanis ha a gombot előbb engedjük fel, akkor a szorzónkat buktuk. A játék ezt hibának érzékeli, és erre már a gyakorlásban is nyomatékosan felhívja a figyelmünket.