Wii Fit PlusTeszt

A Wii Fit Plus-t lehet sokféleképpen elemezni. A játék nem más, mint a Wii Fit bővített kiadása, mintegy expanziója. Aki már találkozott a Wii Fittel, annak nem sok újdonságot fog mutatni (elsőre) a játék. De ne menjünk ennyire messzire, hiszen bizonyára akadnak olyanok is, akik az előző résszel nem találkoztak. Röviden foglaljuk össze tehát a WF lényegét.

Adott a Balance Board nevezetű fitneszpad, amely négy csomóponti szenzor segítségével érzékeli a súlyunkat és a súlypontunkat. Ezt az érzékelést kombináljuk a wiimote és a nunchuk gyorsulásmérőivel, és máris egy összetett szenzorrendszerről beszélünk. Erre a szisztémára építettek Myamotoék egy edzőprogramot, egy változatos gyakorlatokkal felvértezett szobatrénert.

Mi az, ami mind a két játékban azonos? Például az alapfeladatok. Négy fő egységre oszthatjuk a Wii Fit (és a Plus) által kínált gyakorlatokat. Az első csoportban jógával találkozunk, mely az egyensúlyra, relaxációra, lazításra helyezi a hangsúlyt. Ezután izomfejlesztő gyakorlatok között böngészhetünk. Nyilvánvaló, hogy itt izmokat direkte megmozgató mutatványokat kell szó szerint kiizzadnunk magunkból. Az aerobik pályák kicsit játékosabbak már, általában valamilyen minijátékban (pl. helybenfutás, sztep, hullahopp) produkálnunk magunkat. Végül maradtak a “balance” kihívások, melyek szintén jópofa aljátékokon (pl. sí, fókuszálás... stb.) keresztül fejlesztik az egyensúlyunkat.

A Wii Fit a Balance Board segítségével figyeli a súlypontunkat, és gyakran eszerint pontoz. Máskor a ritmusra kell koncentrálunk, vagy a Wiimote segítségével kell mozgást imitálnunk. A Balance Board a súlyunkat is méri, ennek megfelelően (és magasság megadásával) a testtömeg-indexünket is meghatározza a program. Naptár segítségével követhetjük a napi ágendát, hosszútávon pedig elérendő célokat fixálhatunk.

Most, hogy már nagyjából képben van mindenki az alapokkal, rátérek a Plus újításaira. A Wii Fit Plus egyik nagy erénye a családbarát megközelítés. A lobbi még barátságosabb, és ha a família úgy gondolja, akár a kisbabát, vagy éppen házikedvencet is regisztrálni lehet a Mii családban. A program természetesen importálja a már elmentett WF eredményeket, így nem kell újrakezdenünk a naptár pecsétekkel való feltöltését.

A másik hatalmas újítás a konkrét edzéstervek megjelenése. A My Wii Fit Plus menüpontban úgynevezett mozgási “Rutinokat” találhatunk. Fenékre szeretnél gyúrni? Semmi sem áll a terveid útjába - a játék egy pár perces, előre meghatározott feladatkombót láncol neked össze, hogy a végén sajgó alféllel ülhess le pihenni. Vesszen a pocak! Vagy inkább a hajlékonyságra szeretnél edzeni? A WFP ezekre az igényekre is okos dolgokat húz elő a kalapból. És aki jobbnak gondolja magát a gyakorlatsorok fejlesztésben részt vevő szakembereknél, az saját Rutinokat is összedobhat.

Aki már vett valaha komolyan edzést - vagy éppenséggel diétát - az tudja, hogy a bevitt kalóriamennyiségre precízen, óramű pontossággal kell figyelni. A Wii Fit Plus a súlyunk segítségével (és a végzett mozgás intenzitásától függően) képes az elégetett kalóriát számolni. Bevallom férfiasan, nekem ez az újítás tetszett a leginkább - így sokkal jobban megérzi az ember egy bűnös pizzázás súlyát. A WFP megmutatja azt is, hogy mennyit kellene mozognom például egy zamatos tábla csoki ledolgozása érdekében.

A grafika, bár kis túlzással néhol még mindig nem képes átlépni az N64 által jó tíz éve felállított lécet, minimális bővítésen ment keresztül. A menüben (évszak szerint) változik a kép - most például a leveleket fújja a szél - valamint az új játékok is pofásak a maguk módján. Szinte ugyanaz maradt egyébként a főképernyő, a design, a grafika és a hangulat. Tipikusan letisztult, Nintendós, egyszerű, de nagyszerű.

A plusz játékok száma talán annyira nem taglózza le az embert. Három-három jóga- és erősítőgyakorlat, valamint tizenöt új minijáték került a korongra. (Ezek közül szintén három kvázi tupírozása pár régi feladatnak.) A nagyobb felhozatal legfőbb előnye, hogy az edzéseinket változatosabban tudjuk összeállítani. A Wii Fit és a Wii Fit Plus szavatossága ugyanis attól függ, hogy mennyi idő után unjuk meg a feladatokat. Az elején nagyon-nagyon élvezünk minden új aljátékot - tényleg szinte vidáman peregnek a percek és a kalóriák. Aztán egyszer csak megszűnik a varázs és már csak a személyes motivációtól függ, hogy milyen elánnal ugrunk ismét fejest a napi rutinokba.

Egy tény mellett azért ne menjünk el szó nélkül: a Wii Fit Plus még így is kategóriákkal izgalmasabb és interaktívabb, mint bármilyen más edzésre kitalált szobagép.

Lássuk még azokat a pontokat, ahol fejlődhetne még a szoftver. Bizonyos gyakorlatok olyan pozitúrákat igényelnek, amelyeknél nem látjuk jól a TV-t. Ez néha frusztrációkhoz vezethet, ugyanis ha nincs kontroll és nem látjuk a trénert - avagy a súlypontmutatót - belezavarodhatunk a gyakorlatba. A játék során szerzett tapasztalatunk ezen persze javít idővel, de mivel mindig a képernyőről várjuk a vizuális instrukciókat, ezért később is ösztönszerűen arra akarjuk majd a fejünket fordítani.

A másik probléma a szinkron hiánya. Jóval nagyobb piaca lehetne itthon a játéknak, ha mondjuk az angolból annyira nem képzett 50-es korosztályt is bekalkulálják a vásárlók közé. Így hazánkban feltehetően a fiatalabbak játéka marad a Wii Fit Plus.

Mindezek ellenére sem lehet haragudni a kibővített verzióra. Bár nem kaptunk túl sok újdonságot, a finomhangolásnak köszönhetően még teljesebb az szobaedzés élménye. Aki még nem találkozott az első koronggal, annak mindenképp a Plus beszerzését javasoljuk. Ha valaki pedig már szétizzadta magát a sima WF-el, annak a kalóriamérő és a változatosságon igen nagyot csavaró új játékok miatt lesz megfontolandó a Plus megvásárlása. Én meg rohanok is vissza a Balance Boardhoz - a kis dög szerint nem lett volna szabad ebéd után megennem azt a hatalmas krémest...