Nem könnyű meló, de a hegyre néha fel kell mászni! De mi van akkor, ha úgy érezzük, soha nem jutunk fel a csúcsra? Az egyik kedvenc regényem Umberto Eco-tól A rózsa neve. Zseniális olvasmány! Dióhéjban és nagyon leegyszerűsítve a regény egy középkori kolostorban játszódik, ahol egy különös gyilkossági ügy eseményei kavarják fel a szerzetesek életét. Az első száz oldal a két főhős útját mutatja be, ahogy eljutnak a cselekmény helyszínét adó apátságba. Eco a regény utószavában elmondta, hogy barátai és szerkesztői megakarták vágni ezt a száz oldalt, mert kimerítőnek és nehéznek érezték. Eco azonban kitartott, úgy vélte az olvasónak át kell mennie a beavatáson. Mert a kalandhoz, mondanivalóhoz és magához az élményhez vezető út olyan mint a hegymászás, meg kell tanulni lélegezni, iramot tartani, mert különben kifullad az ember. Ha valakinek pedig ez nem tetszik, akkor ott marad a hegy lábánál. Gyakran felidézem magamban Eco gondolatait, amikor egy-egy nehezebben induló könyvet olvasok, vagy filmet nézek. Megéri-e a fáradság? Néha igen, néha nem. Videojátékoknál nem fordult elő túl gyakran, hogy ezzel a gondolattal kellett biztatnom magam, de most az 13 Sentinels: Aegis Rim kapcsán adta magát a gondolat. Vajon érdemes-e megmásznom a hegyet?



13 Sentinels-hez hasonló videojátékot még soha nem láttam. Egyszerre keveredik benne a sztori orientált visual novel, a J- és SRPG, és az RTS stílus. Az biztos, hogy ha bele szeretsz, akkor ez lesz számodra az év játéka! De bele lehet szeretni egyáltalán? Egy biztos, a program, és a történetvezetés nem könnyíti meg a dolgunkat. Sőt, olyan érzésem volt, hogy Vanillaware, akiknek az Odin Sphere-t is köszönhetjük, szándékosan tesztel minket, és elengedte a fejlesztői kezét: csináljátok úgy, ahogy a legjobbnak látjátok, ne foglalkozzatok a konvenciókkal, és ne kössetek kompromisszumot. És az alkotók ezt maximálisan kihasználták. Az egyszeri játékos meg csak pislog. A felütés egyszerű. Tipikus anime főhősök, mechák, anime-s inváziós sztori, kicsit elcsépelt az egész, de leírva az Evangelion sem más, aztán tudjuk mi lett belőle. Az első percek sokkolóak, a játékos belecsöppen a valami egészen lendületes, kavargó és zavaros sztoriba. És öt perc után ott marad a hegy lábánál. Aztán ha mégis csak tovább megy, meglátja a harcot, ami semmilyen módon nem kapcsolódik az elején a sztorihoz. És megint csak lent marad a hegy lábánál. Esetleg lesznek olyanok, akik átmennek a kb. 5 órás tutorial részen, tovább mennek és várják, hogy összeálljon az egész, de valahogy nem fog. És ők is ott maradnak a hegy lábánál. A sztori megértése bizony figyelmet és fegyelmet kíván. Az alkotók felrúgtak mindent, amit a lineáris történetvezetésről tudunk. Emlékeztek a SaGa sorozatra? Na azt szorozzátok meg százzal! A 13 Sentinels egy téren és időn átívelő kalandot mutat be, ráadásul 13 szereplő szemszögéből. Az első pár tíz órában az egésznek se füle, se farka. Mégis valahogy az első pillanattól vonzó volt számomra az egész. Az 1985-ben játszódó részekben a ’80-as évek japán iskolai hangulata fogott meg. Az 1945-ben játszódóaknak a II. világháborús áthallásai tetszettek. 2025 jövőképe pedig letaglózott. És persze a karakterek is nagyon érdekesek az első pillanattól kezdve. Van itt minden. Számtalan sci-fi elem és klisé, időutazás, alternatív történelmi referenciák, irodalmi és pop kulturális utalások tucatjai, J-pop mánia, érdekesebbnél érdekesebb egyéniségek és drámák. Ezek egyvelege különös mélységet és hangulatot ad a sztorinak. Higgyétek el, hogy amikor megértjük mi van, akkor zseniálisnak fogjuk tartani az egészet. Csak figyelni kell, kitartani, és legfőképpen intellektuális munkát bele rakni. Megéri!



A tutorial rész teljesítése után, amikor a sztori és a harc egymást felváltva követi egymást, kapunk szabad kezet. A játék alapvetően három részből áll. A Remembrance-t választva csak a sztorira koncentrálhatunk. Gyönyörű, oldalnézetes, 2D-s hátterek előtt görgethetjük tovább az események sorát. Ezzel szemben a Destruction epizódoknál a játék átmegy egy SRPG elemekkel tele rakott RTS-be, ahol óriási mechákal vehetjük fel a harcot az idegen invázió ellen. Ez a rész sem lett túlzottan játékos barát, hisz a harci tér stilizált formában tárul elénk, ami sokakat elriaszthat. Maga a harc az elején talán egy kicsit könnyű, de mindenképpen izgalmas epizódok ezek is. A két rész között szinte teljesen szabadon válthatunk, és nem szabad elfelednünk, hogy a két rész hatással van egymásra. Lesznek ugyan megkötések is, amikor egy-egy szereplő csak akkor nyitható meg, ha a Destruction részben vagy a Remembracne-ban haladtunk, de nagyjából szabadon választhatunk. A harmadik epizód az Analysis, ami egy óriási információs oázis, feladata, hogy a két részt és a sztori egészét átfogja. Vissza lehet itt nézni jelenteket, eseményeket, méghozzá időrendben, ami nagy szó! Az legyen a játék titka, hogy a Remembrance és a Destruction rész hogyan viszonyul egymáshoz, de az tény, hogy nem lesz könnyű követni az eseményeket. A kronológiai rendet felejtsétek is el. Nekem a sztori rész jobban tetszett, mert izgatott mi lesz, de azért jól esett néha a stratégai fejezetekben is elmerülni. A teljes történetet úgyis csak a két rész teljesítésével lehet megérteni. A körítéssel nincs baj. A 2D-s grafika egészen kiváló, a harci részek mondjuk lehetnének egy kicsit kevésbé stilizáltak. A szinkron jó (vagy japán és angol is) és a zenék is kellemesek.



Ha már Umberto Eco-val kezdtük, fejezzük be vele. A rózsa neve utószavában van egy másik figyelemre méltó gondolat. Eco azt mondja, hogy a jó író nem a közönségnek ír, tehát nem kiszolgálja a trendeket, hanem maga teremti meg az olvasóját. Videojátékoknál manapság ritka az ilyesmi. A legnagyobb kérdés számomra ez maradt az 13 Sentinels kapcsán, hogy vajon sikerül-e létrehoznia saját nagyobb közönségét vagy marad egy szűk kör által felmagasztalt kult játék? Az utóbbira valószínűleg több az esély, de ezt csak az idő fogja megmondani. Magunk közt szólva lehet a készítők helyében hajlottam volna a kompromisszumokra, és egy kicsit befogadhatóbbra csináltam volna legalább az elejét, ami ügyesebben behúzza a szélesebb közönséget is. Annyit mondanék zárszóként, hogy adjatok neki egy esélyt, legyetek türelmesek, nyitottak, mert ilyen különös és fantasztikus élményben ritkán lesz részetek. Szóval kalandra fel. Ne maradjatok a hegy lábánál!

9/10

13 Sentinels: Aegis Rim | Platform: PS4 | Kiadó: Atlus | Fejlesztő: Vanillaware