Crysis: Remastered (Xbox One X)Teszt

Videojátékos élményekből akad pár meghatározó az ember életében, és tetszik vagy sem, a Crysis sok PC játékos számára volt örök emlék. Emlékszem, hogy pályafutásom során talán a Quake 3 Arena első indítása volt ehhez fogható élmény. A Quake esetében örültem, hogy a 266 MHz-es Celeronom egy talán Voodoo 2 Banshee kártyával képes volt futtatni elfogadható sebességgel a játékot. Aztán évekre rá, egy egyetemi képzésem vége fele, az első gyakornoki félévem apanázsának összekaparásával (és némi szülői segítséggel) megvettem az életem első igazán odavágós konfigját. Q6600-as négymagos proci, HD4780-as VGA, 16 giga ram… A Crysis pedig futott, mi több, vállalhatóan jól futott a masinán. Ez a játék akkor, 2008 nyarán maga volt a csoda. Nem is lehetett józan ésszel átlátni a látvány és a terepszervezés előremutató mivoltát. A jelenségre a konzolos iparág szinte csak nemrégiben tudott reagálni - a konzolra optimalizált, hetedik generációs folytatások ellenére is. A Crysis durván magasra tette a lécet, és bár játékmechanizmusai tekintetében mindig is bele lehetett kötni, az élmény felejthetetlen maradt. Az interaktív környezet, a méretes tájak, a baromi nagy terepek valahol a Delta Force - Far Cry Classic tengelyen mozogtak, de a következő évtizedbe mutattak. Olyannyira, hogy máig beszédtéma a játék, a grafikai változtatások, konzolos félszemű portok, és a „Tudja-e futtatni a Crysis-t?” memék most is a felszínen tartják a 2007 óta benchmark játékot. Döbbenetes, nem?

Nos a Remastered kiadás elég nyűgösen jött napvilágra. A Switch verzió, vagy a 2022-ben elérhető PC-s hardverre készült kiadás helyett a konzolos tesóra voltunk kíváncsiak - mégiscsak szoftveres sugárkövetésről és konzolon nem látott minőségről regélt a fáma. A Switch verziót amúgy eléggé dicsérte a sajtó, az Xbox One X kiadás viszont majdnem hadirokkantként került a digitális polcokra. Az első verzióban a Ray Tracing opció alatt szét volt esve a játék képe, ráadásul következetlen képfrissítést produkált a minőségi és a performansz mód is… A Ray Tracing lehetősége közben megjavult, és érkezett egy nagyobb patch is, ami során komolyabban belenyúltak a kódba. Sajnos ennek a quality opció látta a legnagyobb kárát - jelenleg (4K közeli felbontás ide vagy oda) ez a verzió szinte játszhatatlan. Olyan mintha valami beragadó VHS anyagot néznénk, hol gyorsabb, hol lassabb a kép, bosszantó ringatózásban. A teljesen elrontott frame pacing mellé mondjuk eléggé ütős látvány társul, ám ilyen hullámvasút helyett inkább választottam a performance üzemmódot, ahol 30+ FPS-el nyomultam, és cserébe a vizualitással sem volt semmi komolyabb problémám. A Crysis ugyanis ebben a beállításban is jól néz ki, legfeljebb a fákat nem rajzolja olyan messze a gép, és a felbontás is alacsonyabb. (1080p-re van ilyenkor belőve a felbontás).

És ott az RT mód, ami, hááát, hogy is mondjam, nem szól akkorát, mint amire számítottam - a játék fő szekcióiban, azaz a dzsungeles-szigetvilágos környezetben nem annyira szembetűnő a dolog, talán a vízen látszik a másfajta tükröződés. Annyi pozitívum van a dologban, hogy az RT opciót kiválasztva relatíve stabilan fut a játék. A belső részeken, alien-szerkezetek közelében, esős anyahajó fedélzeten persze nyilvánvalóvá válik az effektus, de izé, nem ettől lesz jó vagy jobb a Crysis, és annyira nem meghatározó az effektus szerepe, mint a HDR hatásnak vagy a SVOGI bevilágításnak, ami tényleg átrajzolja a látképet. A SVOGI (Sparse Voxel Octree Global Illumination) eléggé rányomja a bélyegét MIDNENRE, a színes fényhatásoktól, egész más, mondhatni color grade-jellegű lesz a Crysis összképe. Állítom a kékes derengés is a SVOGI miatt van a kültéri jeleneteknél. Van, akinek ez bejön, van, akinek kevésbé - én az első táborban vagyok, a Kingdom Come összhatásában is szerettem az effektust. Szóval Quality mód ide vagy oda, a Performance nekem teljesen megfelelt általánosságban (a textúrák például itt is parádésak), néha pedig rá-ránéztem az RT lehetőségeire, és végül ezzel sem volt komolyabban felmerülő gondom, az effekt langyos mivoltát leszámítva.

A játékmenetet illetően azonban nem vagyok ennyire elnéző, mint a technikai gondokkal. A Crysis nem öregedett olyan rosszul ugyan, mint elsőre hittem, de ez a konverzió egy óriási gonddal bír - jelesül nem lehet akármikor menteni, csak és kizárólag a fix checkpointoknál. Nem tudom, hogy ezzel a nagy terep állapotváltozóin spórolnak, vagy miért volt így egyszerűbb így kiadni a játékot, de gameplay tekintetében ezzel visszarepülünk a PS2 korszakba. A Crysis nem is könnyű, simán negyed óra-fél óra kommandírozás is eltelik, mire a következő ellenőrzőpontig eljutunk - azzal pedig, hogy 15-20 perc módszeres tisztogatásnak hirtelen vége szakad egy benézett shotgunos ellenfél miatt, az nagy érvágás tud lenni. És még csak azt sem mondanám, hogy el vagyunk kényeztetve, hiszen már a kilencvenes években is volt quicksave/quickload a PC-s lövöldék között. A checkpointok ráadásul jó kis beakasztós töltögetésekkel is járnak - szóval halmozottan problémás a játék ilyen téren. Apropó, a Remastered sajnos a korábbi konzolos portokat húzza felfelé az ötös CryEngine szintjére (nem tértek vissza az eredeti, első CryEngine változathoz), és a repkedős Ascension pálya a mostani felhozatalból is kimaradt.

Ha a fentieket levonom a képletből, akkor azért tudunk pozitívumokról is beszélni bőven. A táj még mindig varázslatos - a Crysis tudta, hogy mit akar kihozni a saját lehetőségeiből, a vidék és annak berendezése pedig most is káprázatba tereli az érzékeinket. Ha kicsit felülkerekedsz a checkpoint rendszeren, úgy a gameplay is képes pozitív meglepetéseket okozni. Tudom, eléggé retro és eléggé PC-játék feeling árad az akciózásból, de a Crysis jól mondja fel a terepen lassan előrehaladós, módszeresen tisztogatós kommandós játék alaptételeket. Tudjátok, aki a Delta Force, IGI, Spec Ops játékokon nőtt fel, az érzi, hogy miről beszélek. Ezt a feelinget pedig kereshetjük égen-földön, már a Crysis két folytatása sem ebben a szellemben lett megalkotva. És amikor ráérzünk a nanoruha, valamint a fegyverek lehetőségeire, akkor kíméletlen vadászként, mintegy földi Yautjaként irtjuk az ellent! Ez nem változik később sem, amire a játékot (újra) megtanuljuk igazi profiként játszani. És bár emlékeztem a fő fordulatokra, és a pályák is megmaradtak az emlékezetemben, azért nem rossz újra látni Prófétát, Nomádot és a többieket akcióban. Bárcsak a Warhead is a csomag része lett volna, méltatlanul el lett feledve a parciálisan itthon fejlesztett fél-folytatás…

Sajnos még mindig nem az igazi - de nem is reménytelen ez a majdnem hogy befejezetlen állapotban leledző újrakiadás. A nagykonzolos Crysis Remastered talán nem is a jelennek készült, hanem a következő generációs masinákon találja majd meg igazi táptalaját, addig a Crytek toldozgathatja-foltozgathatja, finomhangolhatja a csillogó felszín alatti paramétereket. Hibái ellenére megtalálható benne az a szikra, ami az eredetit is klasszikussá tette. Viszont így jelenlegi formájában nem igazán méltó repetája a máig emlegetett úttörőnek- inkább a Crytek puhatolózása a franchise életképességére, vagy egy modernizált nosztalgiajárat azoknak, akik számára régen volt már 2007.