A Modus Games igyekszik felzárkózni a Devolver Digitalhoz, már ami a kicsit egyedi, különleges vagy éppen csak AAA-nak egyáltalán nem nevezhetõ játékok felkarolását illeti, hogy aztán azok között néha igazi gyöngyszemekre akadjon az ember. Az Ary and the Secret of Seasons a fentiek közül leginkább az utolsó csoportba illeszthetõ be, az azonban hamar világossá válik, hogy gyöngyszemrõl aligha beszélhetünk.
A történet elején Ary egy egyszerû mesével szórakoztatja saját magát, melyrõl aztán hamar kiderül, hogy nagyon is valóságos. A világ leigázásra készülõ gonosz mágus valóban eljõ, akit csak az évszakok erejét birtokló legendás hõs képes legyõzni. Könnyen kitalálható módon az általunk irányított lánynak kell majd ezt a szerepet magára vállalni. Ami kezdetben csak eltûnt bátyjának helyettesítésének indul, az hamar válik sokkal komolyabb horderejûvé, mikor is az otthonukat támadás éri.
A Secret of Seasons az elején még logikai platformernek tûnõ felállást sajnos hamar eltolja az akció irányába, amivel csak az a legnagyobb probléma, hogy a harcrendszer fájóan egysíkú, amit csak tetéz, hogy az irányítás is meglehetõsen elnagyolt. Ary repertoárja néhány alapmozdulatban kimerül, a blokkolással egybekötött parry pedig olyan megengedõ, hogy ahhoz kell koncentrálni, hogy esetleg elvétsük. Ezzel önmagában nem lenne gond, hiszen a játék nem hack n' slash akar lenni, ennek ellenére sokszor olyan gyorsan érik egymást az ellenfelek, hogy kétségek fogtak el, hogy mi is volt a készítõk szándéka ezzel.
A túlzott akcióra való fókuszálás már csak azért is fájó, mert azzal ellentétben a puzzle feladványok legalább ideig-óráig élvezetesek tudnak lenni, köszönhetõen az évszakok erejének, amiket a megoldásaikhoz kell használni. Sajnálatos módon azonban még ezeket is rendre megtörik az alkalmi harcok, a készítõk szemmel láthatóan nem tudtak egy egészséges egyensúlyt belõni.
Ha pedig már az egyensúlyt szóba hoztam, a játék technológiai oldalról is több sebbõl vérzik. Az csak a jéghegy csúcsa, hogy a szemmel láthatóan nem éppen pofaszaggató grafika (ez önmagában nyilván nem bûn) mellett sem képes stabil képfrissítést tartani, de mellette rendszeresen találkozhatunk be nem töltõdõ vagy épp eltûnõ textúrákkal és egyéb nyalánkságokkal. Ha ennyi nem lenne elég, akkor pedig bugok is sújtják a játékot, ráadásul akad köztük néhány komolyabb is. Nekem például sikerült belefutni egy game breakingbe, amit csak hetekkel késõbb tudtak a fejlesztõk javítani. Ilyen tapasztalatok mellett a Secret of Seasons kiérdemelte a félkész játék jelzõt.
Megkísérelhetném összegyûjteni a Secret of Seasons pozitívumait, azonban nem csak hogy kevés belõlük, de a negatív oldalon legalább annyi található, ráadásul azok rendre képesek elnyomni az érdemeket. Az eddigiek fényében úgy gondolom mindenki számára egyértelmûvé válik, hogy az eXiin munkáját nem kimondottan lehet nyugodt szívvel ajánlani senkinek.
Az Ary and the Secret of Seasons egy kedves mesével próbálta eltakarni a hiányosságait és gyengeségeit, azonban ezeket a hibákat még egy Andersen, vagy távol-keleti klasszikus fabula sem tudna ellensúlyozni. Az eltöltött órák tapasztalatai alapján Ary jobban járt volna, ha története csak mese maradt volna, úgy akár élvezetes is lehetne. Mert játékként sajnos nem az.
5/10
Ary and the Secret of Seasons | Platform: PC, PS4 (tesztelt), One, Switch | Kiadó: Modus Games | Fejlesztõ: eXiin, Fishing Cactus
Az a "legszebb" az egészben, hogy semmi extrát nem kellett hozzá csinálni, csak a játék egy adott pontján menteni és kilépni. A következõ belépés után meg ott voltam és nem tudtam semmit csinálni. Elsõre azt hittem, hogy az egyébként szintén problémás quest tracker hülyült meg, aztán 1 órányi bolyongás után feladtam, hogy megtaláljam a megoldást. I am such a B.A.
Én a game breakinget megúsztam szerencsére (csak fél órám ment kb a levesbe egyszer), de kész katasztrófa. Túlzás nélkül tanulmányt lehetne írni belõle "így NE csinálj videojátékot" címmel, akkora tévedések vannak benne a nyilvánvaló tech problémákon túl. Én is vártam pedig. Found.
110 | 
I am such a B.A.