[Teszt] Mafia: Definitive Edition

Mafia: Definitive Edition

mcmackoGéczy Attila2020.09.24. 17:00

A Mafia: City of Lost Heaven érinthetetlen remekmű. A maga tökéletlen mivoltában is egy óriási kult cím, amelyet játékosok milliói imádnak. A vallásos fanatizmus elvárásainak pedig a második rész óta nem is képes megfelelni a sorozatot gondozó 2K. Hiába volt a maga nemében páratlan a folytatás, és hiába próbált újítani és bővíteni a harmadik rész - a bugok, a csiszolatlan élek, a konkurenciával szemben elmaradó tartalom, az önismétlő játékmechanikai elemek miatt a sorozatot szinte el is ásta már a közönség. Azért is nehéz most a Mafia: Definitive Edition kritikájába belevágni, mert ez a feldolgozás sem hibátlan. Nem az a tökéletes, meseszerű gengszter-élmény, ami a fejünkben él az első résszel kapcsolatban. De vajon az eredeti anyag tényleg annyira jó volt, mint ahogyan emlékszünk rá?

Röviden: nem. A Mafia ereje abban rejlett, hogy a videojátékban ritkán látott korszakra tette rá véres mancsait - a cseh fejlesztőcsapat pedig a korát meghazudtoló technikai és narratív megoldásokat hozott, mindezt 2002-ben, amikor az egész sandbox műfaj épp hogy kezdte kinőni a gyerekcipőit. A csodás cseh alkotásnak megvoltak a maga nyavalyái, de a fenti pozitívumok és az újszerű élménynek köszönhetően szinte mindenki számára egy alapműként maradt meg az Illusion játéka. A szépre emlékszünk, ahogy szokták mondani.

E kissé negatív hangulatú felvezetés után felvetődik a kérdés: lehet-e nyertes meccset hozni ebből a pozícióból? Még ha kenőpénzzel, fenyegetéssel, korrupt jogászokkal jönne a 2K, akkor sem volna egyértelmű a válasz. Úgyhogy mindjárt az elején elmondom, hogy én elengedtem a közönség aktuális elvárásait. Szinte biztos, hogy lesznek, akik már csak habitusból is elégedetlenül fogadják majd a Hangar 13 által kínált újrakiadást. Ezeket a gondolatokat viszont elhessegettem, előkotortam a fejemben található élményfoszlányokat. Megpróbáltam úgy élvezni a Definitív kiadást, ahogy az emlékeim, az esti pihenőóráim és a hangulatom alapján tudtam. Jelentem, sikerült - mi több, ismét bele is szédültem Lost Heaven virtuális valóságába!

Bár a Mafia története minden fontosabb mafioso film- és könyvélményt érint, az elcsépelt gengszter-közhelyek még mindig jól esnek a játékosnak. Tommy Angelo és a Salieri banda karakterei majrés, de kedvelhető figurák, akik mellett szivesen tölti az ember a játékórákat. A definitív kiadás rengeteg apró helyen árnyal, finomítja a dialógusokat, új nézőpontokat vet fel, mindezt úgy teszi, hogy az eredeti forrásanyaghoz is megpróbál maximális hűséggel és alázattal nyúlni. Ami változás van a forgatókönyvben, az szerintem mind a jobb irányba tereli az élményt. Még mindig hatásosak a fordulatok, és tempósan sodornak minket előre a történet darabkái. A Mafia ugyanis nem folyamatos cselekményt kínál, hanem múltbéli események láncolatait tárja elénk, küldetések formájában.

Ezek a küldetések pedig bár mai szemmel nézve talán egyszerűnek és már-már alap szintűnek tűnhetnek, azért a friss dinamikai változtatások és apró modernizálások is jót tesznek a lendületnek. Az itt látott alapokat használják manapság is a sandbox játékok, és bár el lehet menni a humor, a sci-fi, a rombolás, a grandiózus méretek irányába, az itt lefektetett alapkövek legalább ügyesen illeszkednek egymásba, és még most is szórakoztatóak - a relatív linearitás ellenére is. Sőt, kifejezetten jól esett, hogy a Mafia nem akar sokkal nagyobbnak és többnek látszani, annál ami régen volt. Nekem egy ilyen személyes sztorihoz, karakterdrámához és korszakot bemutató atmoszférához jól illik ez a kisebb, vonalszerű lépték. Megkockáztatom, a 2K lehet jobban járna, ha egy esetleges Mafia 4 esetében nem az Ubisoft-féle szemléletet követné, vagy nem próbálna meg a Rockstar babérjaira törni, hanem megmaradna ilyen igényes, mesélésre fókuszáló kamaradarabnak a műfajon belül.

Persze ez a kifejezés csak a mostani videojátékos kontextusban áll helyt, annak idején ez mégiscsak egy méretes sandbox játéknak számított. Ma az alacsonyabb ár is jelzi, hogy az a 10-15 óra, amit Lost Heavenben eltöltünk majd, az nem ér fel egy Odüsszeiához, vagy egy GTA V szinthez. De - még egyszer mondom - ez így pont jó, ennek így kell lennie. Az alacsonyabb árhoz viszont patinás látvány és kidolgozottság dukál, még ha olykor nem is makulátlan a vizualitás összképe. Gyönyörű a város, csodaszép a vidéki táj, és az esős éjszaka is már-már next-genre hangolja az embert. Ezek mellett azért vannak furcsaságok is. Például ilyenek a darabos tükröződések, vagy a fejeken olykor fura szem és szájanimációk. Ide sorolom kicsit túlzásba vitt HDR és csillanás effektusokat is, amelyek műtermékekkel szórják meg az összképet. És talán a város néhány utcája is... Hát, hogy is mondjam, néhány nyomvonalon lehet elfért volna még némi szemét, törmelék, falevél, vagy bármi, hogy ne legyen annyira patyolatszerű a járda és az aszfalt.

Ráncfelvarrást kapott az autókázás és a TPS akció intézménye is. A járgányok vezetése a fizikai korlátok (khm, alacsony pacipóver™) mellett is sokkal élvezetesebb lett, a lüktető pulzust pedig a filmszerű kamerakezelés is fokozza. Csak úgy dől az operatőr velünk, amikor a kanyarban beveretjük a vajszínű Schubert farát! A lassabb vezetési modellhez hozzá tartozik az is, hogy Lost Heaven utcáin nem papírból van a betonkorlát és a lámpaoszlop - sokszor tűnhet furcsának, hogy könnyen felakadunk a verdákkal az utolsó parkoló autómobilban is, de ez is a rendszer része. Pár küldetés alatt megszoktam és az élmény részévé vált a pontos kanyarodás igénye. A rendőrös üldözések azért tudnak durva jeleneteket hozni, és normálon is kicsit agresszívek a zsaruk - ezt segíti a térkép néhány pontján elhelyezett útjavítás, melyeken ha ügyesen suhanunk át, akkor szépen fennakadnak a minket követő sofőrök. A GPS-t pedig egy érdekes rendszer helyettesíti. Az utcasarkokon szellemtáblák mutatják, hogy merre kell mennünk, ha az optimális úton szeretnénk a célba eljutni. Sajnos a linearitás és a kézenfogva vezetett missziók magával hozzák azt is, hogy a mellékküldetések kicsit elsikkadnak. Valamikor a játék felénél jutott eszembe, hogy ott van például Bertone garázsa, ahol az eredeti játékban is jó kis mellékes feladatokat szedhettünk fel.

A gyalogos szekciók is kaptak egy kis extra súlyt, bár talán az a leggyengébb része a játéknak, amikor két lábon, nagy túlerő ellen kell nyomulnunk. Ugyanis Tommy gyorsan, pár lövéstől megadja magát amikor beszaladunk a tűzvonalba, az ellenfelek viszont meglepően sokat bírnak, és a fegyverjáték, valamint a célzás is kicsit lomha, kicsit nyúlós. Ezt is meg lehet szokni, de tény, hogy itt talán lett volna még mit finomítani a fejlesztőknek - néhány harci részen inkább át is szaladtam, ami önmagában sokat elmond a lövöldözős jelenetekről. A közelharc sem nagy szám - elég monoton és a finisherek szempontjából repetitív az a pár jelenet, ahol ököllel kell móresre tanítani az utca népét. Persze más szempontból is vannak apró pontatlanságok, de nem is tudom, hogy ebben a műfajban létezhet-e ennél sokkal precízebb, polírozottabb játékmenet. Persze itt-ott találni jobb példákat, külön-külön, egyes megoldásokat kiemelve (pl. lopakodásban az AC sorozatot, vagy urbánus lövöldözésben a Crackdownt), de én nem éreztem kirívónak a Mafia: Definitive Edition csiszolatlan éleit a többi, örök tízpontos nagyágyúhoz képest sem. Az emlékekben kísértő nyűgös küldetések is sokat finomodtak - a versenypályát elsőre lehoztam, és a platós teherautón menekített szesz sem volt annyira gázos, mint régen. A kihívás ezzel együtt is feszes ívet jár be - csak-csak előkerült a retry-gomb néhány missziónál. Bár töredelmesen bevallom, nem értem a sztori legvégére, azért a játék nagyját láttam - ez alatt az idő alatt sem játékot törő buggal, sem röhelyes jelenetekkel, meme-kompatibilis böszmeséggel nem futottam össze. Pedig megjelenés előtti kóddal nyomultam. A játék teljesítménye XOX-en kielégítő volt - ha lassulgatott is a játék, a komótos, filmszerű tempóban nem igazán vettem észre. Az effektekből beszivárgó műtermékek sokkal jobban zavartak.

Mint a nagy elődnél, így a definitív kiadásnál is sikerült az atmoszférát mívesen belőni a fejlesztőcsapatnak. Lost Heaven gyönyörű Chicago-kópia, ahol az égbolt városképe mellett az utcaszint is árasztja magából a füstös, lőporszagú hangulatot. Nem tudom, hogy hányan veszik majd észre, de mind az átvezetőkben, mind a gyalogos szakaszoknál olyan kamerabeállításokkal operál a játék, és olyan nézőpontokat, bevilágításokat alkalmaz, amelyek értik és jól is használják a filmes nyelvezetet. Tele van a város szerel… izé, apró, kidolgozott részlettel. Kártyákat, képregényeket, képeslapokat gyűjtögethetünk. Az újságcikkek, kivágások, dokumentumok misszióról-misszióra változnak, követik az események múlását. Az eredeti szimfonikus zenék mellett új témák és rengeteg friss licenszelt zene is felcsendül a háttérben. Nem a régi szinkronszínészekkel dolgozott a Hangar, de az új fazonok is hozzák a karakterek jellegzetességeit - emlékeimben pedig hasonló jellemek éltek, mint akikkel az újrakiadásban találkoztam. Frank és a Don kapcsolata, Sarah, Paulie, Sam… A szép, emberi pillanatok, a tragikus, olykor vérfürdőbe és értelmetlen erőszakba torkolló jelenetek 2020-ban is nyomot hagynak az emberben. Van súlyuk, és tökéletesen illeszkednek a videojátékok által feldolgozott, olykor akár elcsépeltnek is tűnő maffiás történetek sorába. Emiatt volt izgalmas a Mafia 2002-ben, és ettől emlékezetes ma is a játék által kínált élmény.

Mafia Mafia Definitive Edition GIF from Mafia GIFs

Képtelenség a régi emlékek nyomába eredni - azokat ugyanolyan mélységben úgysem tudjuk újra át- és megélni. A Mafia: Definitive Edition viszont nekifeszül a nehéz feladatnak, és bár nem tud az eszményi kép nyomába érni, 2020-ban is színvonalasan és szórakoztató módon tálalja az eredeti koncepciót. Ára és ehhez mért tartalmi, prezentációs színvonala is az elfogadható optimumot célozza be, mi több, fölé is lő annak. Bízom a sikerében, mert jó lenne egy új, sorszámozott folytatást is látni. És bízom a közönség pozitív hozzáállásában is. Úgy érzem a fejlesztők oldaláról megvolt az erőfeszítés egy méltó újrakiadás megalkotására. Kérdés, hogy mi hogyan fogadjuk majd.

Ha tetszett a cikk, és megteheted, akkor támogass minket patreonon!

eyJodG1sIjoiPGlmcmFtZSBmcmFtZUJvcmRlcj0wIHNyYz1cImh0dHBzOlwvXC94Ym94MzY1Lmh1XC9iYW5uZXJcIiB3aWR0aD1cIjMwMFwiIGhlaWdodD1cIjIwMFwiPjxcL2lmcmFtZT5cbiIsImltYWdlcyI6W10sInVybCI6IiIsInBhdGgiOiJcL35mc1wvYmFubmVyXC8wMFwvMDBcLzB5XC8iLCJpZCI6MzR9

Új kosárlabdás játék az EA Sportstól, 30 éves az Ace Combat – ez történt hétfőn

Továbbá: Fruitimo, Supervive.

18 órája
9

Ruffy and the RIverside - Kócos kis mackóördög

A 3D platformerek reneszánszát az indie fejlesztők bátorsága és tenni akarása indította be. Most itt a következő cím, ami egy chaotic-good beállítottságú, izgő-mozgó mackóval próbál a szívünkbe zuhanni. Teszt!

1 napja
4

Heti megjelenések

1 napja
1

Still Wakes the Deep: Siren’s Rest – Mélymerülés

A Still Wakes the Deep remekül fogta meg a tengeri terror atmoszféráját, most pedig itt a folytatás egy DLC formájában. Lássuk, merre pihennek a szirének!

2 napja
3

PS5-re költözik a Rennsport, konzolos verziókat kap a Delta Force – ez történt pénteken

Továbbá: Bubble Bobble: Sugar Dungeons, Super Mario Strikers, Turok Trilogy Bundle.

3 napja
9

System Shock 2: 25th Anniversary Remaster

Sokak szerint a modern FPS műfaj többet köszönhet a System Shocknak, mint a többi nagy öregnek együttvéve. Ezen persze lehet vitatkozni, de az tuti, hogy az első két Shock-játék tényleg őrületes innovációkat tartogatott.

4 napja
5

Fókuszban a Capcom Spotlight – ez történt csütörtökön

Továbbá: Death Stranding 2: On the Beach, Spy Drops, Anger Foot, Two Point Museum.

4 napja
4

Stellar Blade x Goddess of Victory: Nikke

A külsős együttműködés után ezúttal hazai pályáról kollaborál a Shift Up, és bővíti a Stellar Blade-et olyan módon, amit talál kevesen gondoltak volna.

5 napja
3

Apróságok a hét közepére - ez történt szerdán

Benne: Senua’s Saga: Hellblade II Enhanced, Neverness to Everness, Everybody’s Golf: Hot Shots, Fatal Run 2089.

5 napja
5

RoadCraft - szurkoljunk együtt!

A SnowRunner és MudRunner játékok neve sokak számára ismerős lehet; most itt a képzeletbeli folytatás, a RoadCraft. Lássuk, mire jutunk, ha aszfaltra megy a játék!

6 napja
9

PlayStation Plus: a júliusi hármas

Egy legendás akció-szerepjáték sorozat legújabb része. Felejthetetlen hegymászás. Féktelen bunyók. Ez várja az előfizetőket a következő hónapban.

6 napja
14

Little Nightmares bejelentések - ez történt kedden

Benne: Little Nightmares III, Little Nightmares Enhanced Edition, Little Nightmares VR: Altered Echoes, System Shock 2: 25th Anniversary Remaster, Pera Coda, Dreams of Another, Painkiller, Rematch, Meta Quest 3S Xbox Edition.

6 napja
9

Cronos: The New Dawn napló, Hytale kasza - ez történt hétfőn

Továbbá: Arc System Works, Dune: Awakening, THQ Nordic, Build a Rocket Boy.

7 napja
3

Lies of P: Overture

Némi megvárakoztatás után a Round8 a semmiből bedobta a Lies of P kiegészítőjét, mi pedig felkerekedtünk hogy megnézzük, mit is kínál az Overture.

8 napja
13

Demónéző 2025 június: Nioh 3, Dispatch, Hell is Us és a Morbid Metal

A demók intézménye végérvényesen visszatért, és nem csak a Steam felületén, de konzolon is betekintést kaphattunk jó néhány várt tételbe. Ismét merítettünk egyet az aktuális Steam Next Fest végtelennek tűnő kínálatából, és mellécsaptuk a Nioh 3-at is. Nézzünk meg néhány címet, amire mindenképpen érdemes lesz odafigyelni a következő hónapokban!

8 napja
2

Heti megjelenések

8 napja
13

Date Everything

Szeretem a szokatlanul nagy marhaságnak hangzó elképzeléseket, pláne szellemes írással és igényes szinkronnal megtámogatva, így a Date Everything igazi nekem való őrületnek tűnt, de vajon tényleg érdemes közelebbi kapcsolatba kerülni egy háztartási eszközzel?

9 napja
7

Stellar Blade - a PC változat

Bayonetta és 2B után újra nedves az otaku álma, és végre nem csak Playstation-ön, hanem immár pécén is nyomul az új üdvöske. A Stellar Blade jött, és lenyűgöző portjával minket is elvarázsolt.

2025.06.21.
11

Blood Message bejelentés, aranylemezen a Mafia: The Old Country - ez történt pénteken

Benne: Blood Message, Lies of P, Mafia: The Old Country és Powerwash Simulator 2.

2025.06.21.
8

Bravely Default: Flying Fairy HD Remaster

A Bravely Default egy nagyon korrekt kis JRPG volt a maga idejében. 2012-ben jelent meg 3DS-re, egy olyan platformra, ami bőven túlmutatott a korábbi handheldek prezentációs képességein, és emellett vakította a nagyérdeműt olyan speciális dolgokkal, mint például az azóta is páratlan szemüveg nélküli 3D látvány. Lássuk, mit tud a Switch 2-re készült átirat.

2025.06.20.
9