A nyári uborkában (még akkor is, ha kovászos) azért mindig szánok arra egy kis időt, hogy előkotorjam a régi kacatjaimat egy kis cider-mámoros fiatalkori elrévedés erejéig. Nem történt ez másképp most sem leszámítva, hogy idén a Dreamcast újdonsült felhozatalából mazsoláztam a legtöbbet, így az Amiga competition joy is csak búskomoran pislogott le a dicsfényét hirdető polcról az íróasztalomra, ahol a quickshot-sereg és az évek alatt okkersárgára pirult patinás társai helyett a fém és műanyag tökéletes házasításával készült XO Elite szexi idomai bámultak vissza rá, némi neonfénnyel megspékelve.



A giccsesen idilli futuretro szín (-és illatvilág) kozmikus vonzalmához remekül passzolt a macek által átgurított Namco(t) Museum Archives kompiláció már-már piszkosul kihívó kékes-lilás stílusvilága, amely a háttérben zümmögő halk SNK masina zörejein próbált folyton-folyvást egyre erőteljesebben felülkerekedni. A ‘80-as évekből átrepült, gyaníthatóan Hackerman-produkálta 8 bites tér-idő görbület szökevényei "demastered" formában repültek vissza a kurrens generáció felhozatalába, melyre még az ajtó mellett csüngő 1977-es SW moziplakát főhősének bágyadt tekintete is elismerően villantotta vissza fénykardját - biztos valami Új reményében. No de visszaterelve a szót, két kupac alapvetően NES-re fialt Namco játék tér vissza régi-új köntösben egy minimalista carousel menüvel átitatva, hogy méltón adózzon a patinás japán vállalat 1978-as árkád debütálásának: ekkor történt, hogy az 1955-ben alapított (eredeti nevén Nakamura Manufacturing Company) vállalat először berobbant a köztudatba, és azóta is meghatározó a jelenléte a videojáték iparban. Az eltelt negyven évben kompromisszumokkal ugyan, de sikerült a viharos időszakokat átvészelnie (jelenleg Namco Bandai Entertainment néven futnak), ám ez mit sem von le abból, hogy halhatatlan karakterek egész sora köthető a Namco névhez, az 1978-as Galaxiannal, majd a rá kév évvel később érkező Pac-mannel az élen.



Muszáj leírnom, mert beledöglök, ha nem: Pac-Man már önmagában megérne egy mesét, ugyanis minden idők egyik legismertebb videojáték karaktere és nem utolsó sorban az egyik leggazdagabb franchise-ja eddigi élete során több, mint 14 milliárd dollárt zabált össze és negyven milliónál is több fogyott belőle. A Namco (akárcsak a többi nagy patinás gyártó) már számtalan formában kedveskedett a fiatalabb-idősebb korosztálynak különböző árkád és konzolos gyűjteményekkel az elmúlt évtizedekben, ennek egyik újabb állomása a nemrégiben megjelent Namco Museum Archives vol. 1 és 2, melyek egyenként tizenegy kiváló árkád gyöngyszem egykori NES/Famicom konzolokra készült konverziójának emulált példányával térnek most vissza.



A dolog pikantériája, hogy a két gyűjtemény delikvensei a japán Namcot collection Európára és USA-ra lokalizált változatai, melyekben egy-egy kakukktojás kivételével olyan generális alkotások lelhetőek fel, mint a Galaxian (1984), a Dig Dug I-II (1985-86), a Dragon Buster (1987), a Xevious (1984), a Tower of Druaga (1985), a fentebb már ajnározott Pac-Man (1984), a hidden-gem Legacy of the Wizard (1987), vagy épp a Nintendo engedélye nélkül készült, hercehurcával kiadott Rolling Thunder shooter (1989). A két kakukktojás sem akármi, az első a Vol. 1-en található Pac-Man Championship, amely a hasonló néven futó, egyébként kiváló 2007-es hasonmásának 8 bites “demake”-je (amikor egy időben fiatalabb játék konvertálódik át avítt régi platfomra), illetve a Vol. 2-n található Galaga folytatás, a Gaplus homebrew (!) 8 bites remake-je.



Utóbbi két konverzió annyira platformhűre sikerült, hogy a retro modder szcéna legfelsőbb köre kidumpolta a két játék romját a gyűjteményből, és mindenféle egyéb berhelés nélkül, natívan képesek voltak elindítani őket egy érintetlen NES konzolon. És hogy kinek köszönhető a két teljesen exkluzív tartalom a digitális korongon? Nos, az elkövető az a freelancer M2, aki számtalan régi játékprogram emulált újraélesztésért felelős. Alapvetően Konami-katona (még a régi csapatból), de a két fenti játék mellett olyan címek is a nevéhez köthetőek, mint a Mega Man X Legacy Compilation, a Contra Collection, vagy a Super Bomberman R kiváló átirata.



És hogy miért jó ez nekünk ? Nos amiért valószínűleg azért, amiért úrrá lesz az emberfián az ilyesféle gyűjteményekkel szembeni birtoklási vágy. ad1: egyfelől ezeket a játékokat manapság már körülményes és nehéz eredeti állapotukban fellelni, ad2: nem mellébeszélés, tényleg minőségileg válogatott szoftvereket kapunk, melyekben a klasszikus shooterektől kezdve az akciójátékokon át a szerepjátékokig szinte minden kiválóság képviselteti magát.



Szerencsére, a Namconak nem kell hosszasan kotorászni ahhoz, hogy nívós és még mai szemmel is élvezhető játékokat halásszon össze és valahol itt keresendő ennek a csomagnak a létjogosultsága is. A gondosan válogatott játékok mindegyike kiváló szórakozást nyújt, már ha az alapvetően egyszerűbb mechanikájú, de masszívabb kihívást produkáló árkád játékokra gerjedünk. Nincs keserű szájíz a vizualitás terén sem - a variálható grafikus filtereknek köszönhetően még modern megjelenítőkön is jól fest a sprite/pixelharc -, emellett rövidebb-hosszabb kikapcsolódásra is egyaránt alkalmasak (de ha mégsem, akkor a játékonkénti quicksave slotok, illetve a rewind funkció segítenek ebben).



A szívmelengető két ajándék játék, a Pac-Man Championship demake és a Gaplus személyében korhű, mégis kellemes meglepetés - nem csoda, hogy egész hamar az esti “énidőm” állandó szereplőjévé léptek elő. Summa-summarum: a Namco Museum Archives Vol. 1-2 két pakkja alig több, mint egy családi mozizás ára, ennyit pedig bőven megéri áldozni rá - akár Xbox, akár Playstation, vagy Switch van a háztartásban.

Namco Museum Archives Vol. I-II. | Platform: XBO(X), PS4, Switch, PC Steam |
Kiadó: Namco Bandai; Fejlesztő: M2 |
Megjelenés: 2020. június 18.