WarriOrbTeszt

Pici gömb, ami démon, lélek, morcos pattogi' és ha arról van szó, vajpuha cukorpofa is egyben - ő a WarriOrb, akinek a világrajövetelét egy különös, hazai születésű platformer mesében fogjuk majd megismerni. A WarriOrb nem tipikus fejlesztési ív mentén született, de az „Indie történetek” fejezetbe simán elmenne a sztori. Az ötfős csapatból három tesó (mint a tündérmesében), kettő kolléga pedig kívülről segít be a fejlesztésbe. A játék egy hathónapos mini projektnek indult, de végül 4 évig formálódott teljes játékká. Mondhatni „tanulóprojektként” is kár lett volna veszni hagyni a felgyülemlett termést, az Epic ösztöndíjat is kapott cím pedig végül megjelent egy prológus után teljes valójában is.

Bár a PR anyagokban a soulslike-szerűséget is kidomborítják, valójában egy érdekes műfaji keveréknek lehetünk tanúi, ahol a Castlevania, de még eskü olyan programok is felsejlenek, mint a DOS-os időkben dívó Litil Divil, meg néhány shareware cím, amelyeknek az érzete inkább megmaradt az emberben, mint a címük, vagy épp a főszereplőik. Furcsa kombináció ez, de a WarriOrb pont ettől egyedi. Sokszínű, tele van a törődés apró jeleivel, és emellett persze érződik rajta, hogy nem triplaás, marketingesek által alaposan felmért fejlesztői roadmap mentén született.

A platformozás kétféleképp történhet alapvetően, vagy gyalogos, vagy labdaformában pattoghatunk hősünkkel. Az előbbi elég feszes, de talán túlságosan is - egy kicsit jobban hangolt lendülettel a flow dinamika jobban előjöhetne. (Update: a mai 1.1 patch finomít az irányításon, nem is keveset.) A labda formában való pattogás pedig igazi hardcore móka, tanulni kell, de van benne jutalomérzet, és egyediség is. Sajnos a harc is kicsit súlytalan, de legalább nehéz - itt jön elő némi soulslike érzés, de az is csak módjával és a támadási minta betanulási szükségszerűsége miatt. A játékmenetet labirintusszerű pályák, fejtörők, tárgyak, és RPG elemek, varázslatok is színezik, ötlettár tekintetnében tehát nem volt hiány a Not Yet csapatában.

Prezentáció tekintetében a WarriOrb bő kategóriával jobban néz ki, mint az átlag indie-platformer. A hátterek hangulata remekül van eltalálva, és a hősünk dialógusainál, menüben megjelenő képecskéi is bájosak. Persze megint nehéz univerzális mércéhez belőni a dolgokat - ellenfél design és NPC-k tekintetében láttunk ettől sokkal jobb dolgokat is már, a maga kategóriájában viszont nem lógnak ki ezek a pontok sem. A program hosszú és tartalmas is, tehát ilyen szempontból sem lehet komoly fogást találni a játékon. Talán az új elemek bevezetése, az úgynevezett signposting lehetett volna még kicsit profibb - néhány dologra főleg próbálkozások után, magadtól fogsz rájönni.

A szájíz kellemes, de ettől még a WarriOrb nem lesz a következő nagy indie forradalmat elindító játék. Csak egy olykor szerény, máshol bátor, rengeteg pontjában egyedi, és néhány elemében még kiforratlan darab, amelyet a független játékok falóinak mindenképp ajánlunk kipróbálásra. Steamen most egyébként is akciósan lehet beszerezni a játékot, a fejlesztők odafigyelése miatt pedig sejtésünk szerint nem lesz gond a folyamatos támogatással, és finomításokkal sem.

Sgt. Pep