Múlt hétvégén, a 2008-as londoni The Gathering 08 alkalmából volt szerencsék bő két órát az új Prince of Persia Xbox 360 verziója mellett tölteni. Persze nem csak ácsorogtunk mellette, hanem játszottunk is - értelemszerűen a játék első két óráját.
Az alcím hiánya nem a véletlen műve, a Prince of Persia nem az előző generációs trilógia negyedik felvonása, hanem teljesen új játék - a manapság használatos divatszóval rebootnak, a széria újraindításának is nevezhető. A játék elején a herceg még nem herceg, hanem egy kincskereső, kalandor, aki a homokvihar kellős közepében bandukolva kétségbeesetten üvöltöz egy ismerős (Farah) nevet. Mégis folytatás? Nem, nem az, hamar kiderül, hogy hősünk elkóborolt szamaráról van szó. Hercegnő azért elég hamar akad itt is, a bájos Elika személyében. A kishölgy apuci (és annak martalócai) elől menekül valamiért, és a szó legszorosabb értelmében belebotlik héroszunkba - aki, ha már ott van, és nincs meg a szamara, segít. Az események innen magas utazósebességre kapcsolnak, a furcsa páros menekül, a haragvó apa elszabadítja a Szunnyadó Gonoszt, a világ pedig sötétbe borul - hacsak a Hercegnő és Kalandor gátat nem szab a fondorlatos árnyak terjeszkedésének. A felütés jó, meseszerű, és kellő alapot szolgáltat ahhoz, hogy lehessen sokat ugrálni, meg harcolni.
Mert a Prince of Persia ebben nem változott: továbbra is akció / platformerről van szó. A korábbi részek lineáris felépítésével szemben azonban egy jóval nyitottabb világot kapunk. A Gonosz által megszállt templom előtere jelenti az elrugaszkodási pontot, az innen tökéletesen belátható központi helyszínről (méretes sivatag) nyílnak a különféle pálya-csoportok. A játék legelején egyetlen pálya nyitott csak, itt rögtön megismerkedhetünk az előrehaladás módjával, jelesül, hogy a területeket “fel kell szabadítani” a sötétség uralma alól. Ehhez Elikával közösen (a lány állandóan ott van mellettünk) el kell jutnunk a pálya egy maghatározott pontjára, itt a leányzó varázsol egyet, és a pálya (a szó legszorosabb értelmében) virágba borul, a kopár, kihalt tájba ismét élet költözik. Utóbbi manőver már csak azért is fontos, mert a már “felszabadított” területekről bármikor vissza teleportálhatunk a templom elé, illetve onnan tovább - bármelyik más, már felszabadított területre. A dolog persze nem ilyen egyszerű, az egyes pályák / csoportok megnyitásához meghatározott számú fénylő gömbre (magokra) lesz szükségünk. Ezek a pályákon, különféle trükkös, és kevésbé trükkös helyeken elszórva találhatók, így rá leszünk kényszerítve arra, hogy a pályák olyan területeit is felfedezzük, melyekre normál esetben (a terület felszabadítása során) amúgy nem jutnánk el. A magok ezen kívül általános fizetőeszközként is szolgálnak, Elikának vásárolhatunk új varázslatokat / képességeket a segítségével - melyeket birtokolva újabb, eddig elérhetetlennek tűnő területekre juthatunk el.
A Prince of Persia játékmenetének egyik alapkövét jelentő ugrálás most is akrobatikus mutatványsorokra épül. Tudsz ugrani, mászni, a falakon lefelé csúszni, függeszkedni, falakon futni, sárgán izzó gömbökről elrugaszkodva “repülni” (két pont között - ez már egy külön megnyitható képesség), sőt, még plafonon is szaladgálhatsz, ha találsz hozzá kampókat. A lényeg: a fent felsorolt lehetőségeket ügyesen összekötve, egymás után fogod használni. Nekifutsz, ugrassz, fel a falra, át a másik falra, futsz az oldalán, a szikla leomlik, átveted magad a másik oldalra, pördülsz egyet a póznán, elrugaszkodsz a szemben lévő peremről, már éppen leesnél, amikor “behívod” Elikát - ő pedig lendít rajtad még pont annyit, hogy meg tudj kapaszkodni. Gyors, látványos akrobatika, nagy (mondom: NAGY) hangsúllyal a mozdulatok megfelelő időzítésén. Sok vitát kavart, hogy a játékban nem lehet meghalni. Mert tényleg nem lehet, ha elszúrsz egy mozdulatot, és zuhannál a mélybe, Elika utánad veti magát, és visszadob az utolsó biztonságos platformra. Olvass kicsit vissza: fent leírtam egy ugrás-sorozatot - ennek az ELEJÉRE kerülsz vissza, nem az utolsó sikeres mozdulathoz. Vagyis: Elika segítsége nem más, mint autosave bizonyos pontokon - csak éppen nem kell Game Over, aztán loading képernyőket bámulnod, ha nem jön össze valami. A rendszer működik, a megoldás jó, a kihívás abszolút megmarad.
Aztán ott van a harc. Ami baromi látványos, és teljesen másként zajlik, mint korábban. Négy gomb - négyféle támadás. Első gomb: támadás a kardoddal, második gomb: akrobatikus támadás (ugrás, és az ellenfél levegőbe küldése), harmadik gomb: ez az úgynevezett “kesztyű támadás”, egy méretes dobás valamelyik irányba, és végül a negyedik gomb: Elika mágikus támadásai. A támadások fajtánként is összefűzhetők, de akkor igazán hatásosak, ha kombinálod a négyet. Fontos, hogy mindig egy ellenfél ellen harcolsz csak, de ők kemények, mint a háromnapos sóskifli. A durvább, nevesített dögök (például a trailekeben is látott Vadász) többszintes küzdelmeket kínálnak, megcsapdosod őket a pálya elején, aztán követnek, látod, ahogy ott ugrálnak melletted vagy fölötted - és ismét találkoztok, újabb harc, aztán tovább... nagyon intenzív. Maga a harc is az, az ellenfelek többször “színt váltanak”, ha vörösek, csak dobással tudod sebezni őket, ha kékek, csak a pengével, a füst-alakjukba pedig csak Elika tud méreteset varázsolni. Tudsz hárítani, a pengék egymásnak feszülhetnek (gyors QTE segítségével kerülhetsz ki jól egy ilyen szituból), a fegyverek csattanásakor counter-támadásokat nyomhatsz, kihasználhatod a terep által biztosított lehetőségeket, a játék a durvább támadásoknál lassítva, távolabbi kameraállásból mutatja az akciót... szóval van itt látvány, van taktika, vannak kombinációk. Meghalni egyébként itt sem tudsz, Elika kihúz a bajból - csak közben visszatöltődik az éppen gyepált ellenfél életereje.
A Prince of Persia amúgy is átkozott jól néz ki, a rajzfilmes stílus tökéletesen passzol a témához, az animációk roppant részletesek, a játékhoz felvett közel két órányi nagyzenekari muzsika pedig hab az amúgy is rendkívül ízletesnek tűnő tortán. Örömmel üdvözöltük, hogy az új Prince of Persia ismét inkább hangulatos, mágikus ecsettel rajzolt mese, mint borongós, összeráncolt homlokú akciójáték. Megjelenés december elején, a látottak alapján érdemes lesz rá várni.