Amikor JRPG-t próbálok, sok minden megfoghat. Egy tetszetős intró, egy érdekes harc, vagy a történet egy érdekes momentuma. Az első dolog, ami irtóra megtetszett a SaGa: Scarlet Grace - Ambitions-ban a zene volt. Kenji Ito munkáját már dicsértem a Romancing Saga 3 tesztemben, úgyhogy csak ismételni tudom magam. Ito a legnagyobbak közt van, ez tény. Az RS3-hoz képest, a nagyzenekari hangszerelés és a fergeteges dallamok olyan érzelmi hullámvasútra ültettek az intróban, hogy kifejezetten lelkesen és pozitív elánnal kezdtem neki az anyagnak. Aztán a lelkesedésem visszaesett. Vannak játékok, amik 2D-ben néznek ki jól, és valahogy nem sikerül eltalálni a 3D-s váltást. Most ezt éreztem. A grafika minősége kb. a PS2-s időket idézte, és a stílus sem tetszett. Aztán utána néztem a dolgoknak, a SaGa: Scarlet Grace eredetileg 2016-ban jelent meg Vitára, de nem jelent meg Japánon kívül. Az Ambitions névre keresztelt rész, tulajdonképpen Vita verzió definitív változata, sok-sok dologgal megfejelve az eredetit. Pedig vannak egyedi megoldások, mint a 2D-s „papírlapokkal” dekorált térkép, vagy a városok, de harcok és a karakterek kidolgozottsága egyszerűen nem jött be. A karakterek kifejezetten taszítottak.
A játék klasszikus SaGa epizód lett, már ami a játékmenetet, és az egyedi megoldásokat illeti. A sztori komplex és érdekes, fantasy klisék vannak benne, de a SaGa sorozat hagyományai és jellegzetességei jelen vannak. Több főszereplő közül választhatunk (összesen négy van), a történetmenete pedig felrúgja a linearitást, és a kezünkbe adja a döntés és cselekvés szabadságát. Ez - ahogy a sorozatra eddig is jellemző volt - egyszerre lehet átok és áldás is. Áldás, mert nagyon jó érzés egy-egy problémát megoldani, akár többféleképpen is, míg átok, ha elakadunk, és nem tudunk tovább jutni, mert könnyen a motiváció rovására mehet. Az RS3-hoz hasonlóan, ha az ember rákap, rettentő élvezetes lehet, de ha nem, akkor inkább szenvedés. Talán ezért is maradt a sorozat a JRPG-k között rétegjáték. A harci rendszer is tiszteletben tartja a sorozat hagyományait. Megvan a körökre osztott metódus, néhány kifejezetten egyedi megoldással megfűszerezve. Ha belemélyedünk, akkor a taktikai és stratégiai érzékünket igencsak próbára teheti a játék.
SaGa: Scarlet Grace - Ambitions ízig-vérig SaGa játék, jó, hogy megjelent nálunk. Kár hogy érződik rajta a kor, és a tény, hogy hosszú szünet után született, egy hordozható konzolra. Ez még nem az a SaGa játék, amire vágyok, egy modern mai darab, de megteszi. Összességében én jobban örültem volna, ha a SaGa Frontier epizódjai jelentek volna meg, ha már újrakiadás. Nagyon jó kérdés, hogy ma, amikor JRPG-k reneszánszát éljük, tud-e olyat mutatni a SaGa: Scarlet Grace, ami miatt ezt választanánk? Engem személy szerint nem győzött meg. Akkor már inkább az RS3 (most jön ki a fizikai kiadás Switch-re!), vagy akár a második rész, ami már több éve kint van. Ezt a 3D-s epizódot, talán csak a rajongók fogják igazán szeretni, de ők egész biztosan.