Assassin's Creed: The Rebel CollectionTeszt

Öregecske oldalunkon van egy olyan bug, hogy előre meg nem határozott időben a főoldalon régebbi cikkeket sorakoztat fel. Sokat viccelődtünk ezzel, hogy ez valójában egy feature, aminek köszönhetően a kedves olvasó véletlenszerű impulzust kap a múltból, és hatására a backlogjához nyúl. Sajnos vagy szerencsére (ki-ki a maga kis preferenciái szerint) a Switch sikere a kiadókban is triggerelte ezt az érzést (ha valaki hálálkodni szeretne, számlaszám privátban) és rendre halmoznak bennünket az egykori nagyobb címeik újrakiadásával. Gyakran már a bug nélkül is úgy érezhetjük, hogy fél lábbal a múltban járunk. Hogy ez valójában bug-e vagy feature, nem tudom még, de amíg töprengek, addigis itt ez a remek Assassin's Creed kollekció: lássuk, hogy sikerült újramelegíteni ezt a kétfogásos, kiadós fogyasztmányt a Ubisoft konyhájában.

Kezdjük első körben azzal, hogy mit kapsz a pénzedért: a Rebellis Kollekció a 2013-as Black Flag és a 2014-es Rouge epizódokat tartalmazza, minden extra letölthető mütymürüttyel, ami ezekhez megjelent - mindez csökkentett áron. Ez így első körben nem hangzik rosszul, de nyilván a fontosabb kérdés ezekkel kapcsolatban a "hogyan?". Nos, ahogy az nagyjából várható egy ilyen konverziónál: a Switch képességeihez megfelelően igazítva, valahol a hetedik és a nyolcadik generáció közti metszetbe illetszve. Dokkolt állapotban egy dinamikus full HD, kézi módban pedig egy szintén dinamikus 720p-s felbontásban gyönyörködhetjük végig a zsivány asszasszínók ármánykodását, mialatt a képkockák az esetek túlnyomó többségében 30 alkalommal váltják egymást másodpercenként.

Ez markáns előrelépés az Xbox 360/PS3 verzióktól, (ahol az erősen megnyirbált effektusok mellett is alaposan meg tudott zuhanni a játék) de a jelenlegi generációs kiadványok érezhetően egy másik kávéházban csücsülnek a kompromisszummentes effekt beállításokkal és a magasabb képfrissítésekkel.

És, hogy milyen játszani ezekkel a játékokkal így 2020 derekán? Ami sajnos alaposan érezhető, hogy ezek a címek még alapjába véve a hetedik generációra lettek álmodva, annak minden bájával és bánatával együtt. Ezek a játékok egy közel másfél évtizedes formulát követnek, ami mára már sokféle aspektusból is meghaladott lett. Nem véletlenül küldte a Ubisoft műtőasztalra a sorozatot pár éve. Érződik, hogy az Assassin's Creed ebben az időszakában a második rész/Brotherhood boom-jának a hullámain lovagol, amit a rajongók alapvetően kajáltak. De utólag visszanézve a harc roppant avittas, free run fogócskázások pedig... finoman szólva nem egy felhasználóbarátra álmodott szekciók.

Hogy kinek ajánlanám a gyűjteményt? Leginkább azoknak a rajongóknak, akik anno ott voltak és imádták. Ők valószínűleg már megkötötték azokat a kompromisszumokat a játékokkal, amit akkor meg kellett. Esetleg ha élsz-halsz a kalózos szettingért, tehetsz vele egy próbát: amennyiben el tudod fogadni a rosszul öregedő elemeit, még akár rá is kattanhatsz.