Frostpunk: Console EditionTeszt

Kicsit vonakodva vállaltam el a Frostpunk konzolos verziójának tesztjét, révén hardkór stratégiai játékból maximum a Civilization sorozattal nyomultam mostanában, másrészről pedig tudjátok, megszólalt bennem a rossz beidegződésekből megmaradt belső sziréna: „Stratégiát konzolon???” Aztán beugrottak a kellemes Switch-CIV6 élmények, meg rájöttem, hogy annak idején, amikor Lothar tesztelte a játékot (KATT!), baromira rá voltam pörögve a játék esztétikájára. Szóval végül beadtam a derekam, és aki követ Twitteren, az már láthatta a lelkendezésem alapján, hogy milyen jól is döntöttem!

A Frostpunk ugyanis gyönyörűen költözött át a tévére és a gamepad-es irányításra. Ezek a tényezők ugyan a Steames kiadásnál is elérhetőek voltak, de nyilván egy PC-s megjelenésnél nem ezek a jellemző peremfeltételek. A program amúgy egy szokatlan felépítésű 4X/városmenedzsment játék, komplex erőforrás- és népességmenedzsmenttel. Persze az építkezés nem minden - egy közepesen erős sztori is adódik a konzolos verziónál már alapból elérhető „endless” játékmód mellé. A viktoriánus korszak gőzpunkjaira rátör tél tábornok, de nem a szokásos formában, hanem az Idétlen Időkig stílusában.

Na, ebben a szituációban a londoni túlélők elindulnak új otthont keresni. Ezt egy baromi méretű hőgenerátor mellett képzelik el, ami köré letelepednek, nyersanyagot gyűjtenek, és építik-szépítik a birodalmat. Kicsivel a kezdés után megnyílik a vidék, lehet felderítő-missziókat indítani, eventek színesítik a mindennapokat, aztán jönnek a fagyhalálok, kezdenek kiapadni a források, a hit, vagy a diktatúra irányába indul el a kommuna, te pedig városvezetőként úgy zsonglőrködsz a népeddel és a mutatókkal, mintha nem lenne holnap. Nem is lesz, a Frostpunk kíméletlen szituációkat hoz az ember elé, és bár a gyakorlott stratéga Lothar kolléga szerint nem vészes a játék nehézsége, azért én nem találtam könnyűnek a játékot. Nem is a kezelés és a komplexitás miatt, sokkal inkább azért, mert a Frostpunk nem biztos, hogy mindent a lelkedre köt - több dologra is rá kell érezni, feszegetni kell a határokat, a következmények kőkemény mivoltát pedig szintén tapasztalat útján lehet megszerezni.

Szerencsére a kezelés tényleg a mi oldalunkon áll. A játék kellemesen vezérelhető, a gamepad-os irányítást 20 perc alatt meg lehet szokni (még ha tanulni is kell bizonyos funkciókat). Emellett a Frostpunk bődülten jól néz ki, a hangképe pedig a szobát is elárasztja a fagyos apokalipszis bánatával. Ebből az esztétikából és egyben lévő művészeti vízióból sokan tanulhatnának egyébként - ilyen egységes formai és hangulati világot már nagyon rég éltem át videojátékban. Szóval, ahogy a cikket is kezdtem - nem kell félni a Frostpunktól. Egy kellemes kihívást nyújtó, konzolon is remekül muzsikáló darabról beszélünk, ami ha előzeteseinek hangulatával meg tudott ragadni, a játékmenetével még úgy meg fog majd. A konzolos kiadás amúgy megkapta a PC alapjáték eddigi összes frissítését, finomhangolását is, bár néhány Lothar által is leírt alapvető mechanikai kérdőjel még mindig ott lebeg a permafrost közepén épült város épületei felett. Ezek azonban nem húzzák rá a fagyos lepedőt az élményre. Mire vársz még? A nép fázik és éhezik, egy vezető kell a fáradt tömegnek…

***Frostpunk: Console Edition | Platform: Xbox One (tesztelt), PS4, PC

Kiadó / Fejlesztő: 11 bit Games | Megjelenés: október 11.***