Kezdésnek fontos tisztázni az alapkoncepciót: a Rise of Industry nem a klasszikus városépítős stratégia, sokkal inkább a tycoon hagyaték ifjú örököse. Cél, hogy a települések köré olyan ipari kerületeket rittyentsünk, ami a lakosok életét átvitt értelemben, a miénket pedig szó szerint gazdagabbá teszi.



Egy véletlenszerűen generált pályán több ilyen város is helyet kap, amiből egy tetszés szerint választottnál minden jogot megkapunk az építkezésre, valamint a természetes javak kiaknázására, hogy aztán az azokból előállított, idővel egyre összetettebb termékekkel profitra tegyünk szert. Az adaptív hozzáállás gyakorlatilag kötelező: hiába kerekítünk tájépítészeti remekeket pl. mezőgazdasági épületekkel, ha egyszer az ominózus város nem vágyik az általuk előállított javakra. Persze ebben az esetben is adott a lehetőség arra, hogy egy távolabbi városra sózzuk rá a felesleget, de ez nagyobb szállítási költségekkel, rosszabb esetben pedig akár logisztikai problémákkal járhat. Jó hír azonban, hogy a legtöbb ilyen üzem rugalmas, és a profilján belül bármikor képes átállni valamilyen más, de hasonszőrű produktum gyártására. Egy ültetvény például termeszthet almát, olívát, narancsot vagy szőlőt. A trükk az, hogy egy város pl. ilyen alapszintű élelmiszer igénye nyolc konkrét termékre korlátozódik az amúgy jóval nagyobb kínálatból. Ezek felvásárlási ára folyamatosan változik - elsősorban a kínálat fényében -, de az áhított javak ugyanazok maradnak. Ami bár nem kifejezetten életszerű, de megágyaz a következetes fejlesztésnek, valamint nem von el felesleges időt és energiát a folyamatos variálással. Kis odafigyeléssel tehát könnyű berúgni azt a bizonyos gazdasági motort, ami alapköve a győzelemhez vezető útnak.



A pénz ugyanis nem csak építkezésre és fejlesztésre költhető, hanem további városok engedélyeinek felvásárlására, amiben versenyt futunk a többi, AI irányította szereplővel. Ha nem kapcsolunk időben, előfordulhat, hogy a többiek egy városra szorítanak, ami nagyon leszűkíti a lehetőségeket. Elméletben ez jól hangzik, azonban a négy nehézségi fokozat közül még a másodikon is igen ügyetlen a mesterséges intelligencia ilyen téren, valódi veszélyt nem jelent. Tapasztaltabb tycoon játékosoknak tehát azt javaslom, hogy a normálnál is nehezebben vágjon bele, nehogy a kihívás hiánya teljesen elvegye a kedvét. Ismerkedésre amúgy is ott a tutorial, ami bár ellátja a feladatát, de engem például csúnyán becsapott. A karrier mód megnyerésének elméleti feltétele a legfejlettebb, prototípus termék legyártása és értékesítése. Még nézőket is toboroztam a nagy pillanatra, amikor is a méregdrága mega factory-m futószalagjáról kigördült az első előre elkészített csirketál, aztán… nem történt semmi. Mint kiderült, valójában a három prototípusból az autó az egyetlen, amivel (acsival igazoltan) át lehet szakítani a célszalagot, de ezt valahogy korábban elfelejtette említeni a játék. A haverok meg a (jogos) csalódást persze rajtam verték le, a fake news gyár címkét pedig már sosem vakarom le magamról. Kösz, Dapper Penguin Studios! :(



Annak ellenére, hogy témájából fakadóan egy bonyolultabb szórakozásnak hathat, a letisztult és logikus kezelőfelület rengeteget segít. Az első fél óra hathat csak kaotikusnak, főleg a korábbi tycoon címek ismeretében, azonban kis gyakorlattal már könnyű belátni és megérteni, hogy mi hogyan működik. Ezalatt főleg a logisztikát értem, aminek minden eleme kézzel finomítható. Elméletben bárhova fuvarozhatunk bármit, azonban szerencsére az intelligens szűrő nem halmoz el felesleges opciókkal. Ha pedig már akkorára nőtt a gazdaságunk, hogy nem akarunk mindent kézi vezérléssel intézni, akkor jönnek az áruraktárak, melyek hatáskörzetükben minden disztribúciós melót automatizálnak. Ugyanez a helyzet a szinte mindennek alapjául szolgáló vízzel: kitermelésére több lehetőség is van, az elosztását pedig igény szerint víztornyokkal automatizálhatjuk. Tetszetős megoldás, bár hozzáteszem, én legjobban azt a középszakaszt élveztem, amikor a már több, de nem túl sok lépcsős gazdaságomban, három városon át, darabszámos pontossággal, kézileg állítottam be minden üzem elosztási rendszerét. Ez volt az a pont, amikor a profitorientáció egy vékony kötélnek érződött, az egyensúlyozásra kapott bot egyik vége az értékesítésre szánt, másik fele pedig a saját iparba visszaforgatott termékek voltak. A sikerélmény ekkor hatott leginkább a megérdemeltnek.



Most viszont huszárvágással rá is térnék a nagyobb negatívumokra. A gazdasági fejlődéssel párhuzamosan a városok is fejlődnek, lakosai sokasodnak. Amikor szintet lépnek, képesek lesznek komplexebb termékek vásárlására is. Azonban hogy ezek konkrétan mik lesznek, azt a játék véletlenszerűen találja ki. Nem nehéz kiszúrni, hogy mi ezzel a gond: kis szerencsétlenséggel egy egész addigi ipari ökoszisztémát vehet semmibe, mert pl. Mucsaröcsöge, ami addig almán és csirkén élt, kitalálta, hogy újdonsült, másodosztályú polgárokként ők már bizony konzerves marhahúst (is) akarnak. Ezt persze lehet kihívásként is értelmezni, de én jobban szerettem volna, ha a korábbiakkal kicsit (és tényleg csak egy kicsit) nagyobb összhangban alakulnának az emberek magasabb szintű igényeik. Ha a trailert láttátok, akkor tudjátok, hogy a forgalmi káosz és a környezetszennyezés elkerülése szintúgy objektíva. Legalábbis a fejlesztők szerint, azonban a gyakorlatban mindkettő rettenetesen könnyen megoldható feladatkör. Forgalmi dugó például (nálam) csak akkor alakult ki, amikor valamelyik üzem beragadt termékeit küldtem az egyik kereskedésbe. Ez egy átmeneti probléma, ami egyrészt el is kerülhető, másfelől pedig a rövid megléte sem érvágás. És ezek még csak autóutak, ott van a vasút és a zeppelin (!) is, mint szállítási alternatíva, ezekre azonban az első (fake) végigjátszásomban semmi szükség nem volt. A környezetszennyezés ugyanez: túl sok az egy helyen pöfékelő kémények száma? Közéjük dobsz egy légtisztítót, és kész. Ami már csak azért is kár, mert vizuálisan egy elég klassz jelenség, nem beszélve a benne rejlő potenciálról, és nem utolsósorban a (becsülendő) népnevelési szándékról. Egyelőre azonban csak egy durván két kattintásos feladat. És ez a legnagyobb gond (per pillanat) a Rise of Industry-val: néhány remek ötlet nem kapcsolódik elég szervesen a játékmechanikához. Elnézve a nyitott hozzáállásukat, ez idővel biztosan változni fog, azonban idáig is négy évig tartott jutniuk, kis fejlesztőcsapat lévén pedig nem a következő hetekben várnám a megváltást. Mindez pedig nem csak a kihagyott ziccerek érzését kelti, de a karrier módra is rányomja a bélyegét, ami így inkább hat egy hosszú pórázra eresztett sandboxnak, mintsem valódi kampánynak. Elvárásoktól függően azonban ettől még nagyon is szórakoztató tud lenni, főleg azoknak, akik a homokozó stílust preferálják. A többi érdeklődőnek egyelőre vagy a demót, vagy a türelmes várakozást tudom javasolni. Én meg megyek vissza a térképre, mert köt az ígéret... azok a nyüves autók nem fognak maguktól elkészülni.