Battlefield VTeszt

A második világháború a videojátékok világában legalább annyira hálás téma, mint amennyire hálátlan is, hiszen hiába máig az egyik legaktuálisabb történelmi konfliktus, amely átrajzolta Európa térképét és örökre tiltólistára helyezett néhány ordas eszmét. Mégis olyannyira túlhasznált, hogy ahhoz, hogy valaki ebben az érában alkosson valami igazán maradandót… nos, ahhoz többre van szükség, mint a téma iránti odaadás. A DICE természetesen nem ma kezdte a szakmát és a sorozat aktuális felvonása mögött is árulkodó lehet az ötös szám, de hogy új királyt avatunk, avagy sem, nem ennyire egyszerű megítélni. Hogy miért?

Bontsuk ketté, másképp nem fog menni. Bár az utóbbi években a Battlefield sorozat is egyre nagyobb hangsúlyt fektet az egyjátékos kampányra, a sorozat erőssége mindig is a többjátékos mivoltában gyökerezett, amihez a széria máig hű maradt. Azonban minden bizonnyal most kaptuk meg a legminőségibb történetet az eddigi összes rész közül, aminek az alapötlete meglepően intelligens és bár némileg megosztó lehet, valójában a lehető legjobb választáshoz nyúlt a fejlesztőcsapat. Ahelyett ugyanis, hogy a játék végig rángatna a körülbelül 6321397216-szor lerágott csontokon, például a második világégés legfontosabb csatáin, inkább a kevéssé ismert helyszíneket veszi elő, személyesebb, filmes csomagolásban, ahol arccal, névvel, személyiséggel felvértezett főszereplőkkel kell a rövid kalandok végére érnünk. Igen, többel is, ugyanis fiktív világutazás helyett a kampány valóban csak kiragadott történeteket mesél el, szám szerint három plusz egyet (utóbbi ingyenes frissítéssel került a játékba).

Azonban mégis csúszott némi porszem a gépezetbe. Papíron az ötlet működőképes és érdekes. A gyakorlatban viszont a lehető legrosszabb forgatókönyv valósult meg. A Battlefield V egy kicsit minden akar lenni, emiatt semmire sem képes úgy igazán. A játékmenet ugyanis annyiból áll, hogy mindig adva van egy pálya, hozzá kiváló felvezető videó… majd elkezdődik az effektív játék, magas minőségű audiovizuális megjelenítéssel (PS4 Prón és 4K TV-n teszteltem a játékot), de a jelenlegi generáció végére a lehető legolcsóbb megoldásokkal találkozunk majd… Amelyekkel aztán a következő videóig kell eljutnunk és ott fellélegeznünk, hogy amúgy ez akár érdekes is lehetett volna.

A játékmenet többnyire picit nyitottabb, mint a legtöbb hasonszőrű játék (bár napjainkra talán inkább az open world a szőr azon a bizonyos hason). A lineáris részek mellett többször fogunk egy viszonylag nagy területet kapni, ahol szabadon választott sorrendben oldhatjuk meg a(z önismétlő) feladatokat. Sőt, még a módszert is megválaszthatjuk, lopakodhatunk és/vagy szitává is lőhetünk mindenkit. A baj csak ott van, hogy ezt már az előző generációban megjelent, mellesleg idén hét éves Far Cry 3-ban is láttuk (azóta meg aztán felsorolni is sok lenne, mennyi más helyen), méghozzá sokkal kidolgozottabb formában. A guggolva, hátulról becserkészésen és késdobáláson vagy hangtompítós pisztollyal, mesterlövészpuskával való távoli vadászaton kívül nem marad sok lehetőség a sunnyogásra. A lövöldözés persze erős, mint minden Battlefieldben, de sem újat, sem maradandót nem tud mutatni ezen a téren sem. Mind ezek függvényében pedig elég keserű lesz tőle az ember szájíze. Rossznak semmiképp sem nevezhető a kampány, de szimplán: unalmas és egyszerű. A történet maga tud érdeklődést kiváltani, még a témával kelőknek és fekvőknek is, ezt garantálom, de sajnos a többségében decens írás nem tudja feledtetni az idejétmúlt és kreativitástól igencsak mentes játékmenetet.

AZ UTOLSÓ TIGRS

A játék történetmesélése egy óriási tabut is megdönt a megjelenés után érkezett kampánymissziójával, amelyben egy náci tiszt bőrébe és acélszörnyébe bújhatunk egy rövid, de annál intenzívebb szakasz erejéig.

Az epizódot nem más, mint a Das Boot c. filmművészeti klasszikus ihlette, ami komolyan vissza is köszön a hangulatból és egy meglepően korrekt háborús drámát tár elénk a bukott oldal végnapjaiból és propagandával masszívan átitatott elméjükből. Sajnos ennek ellenére két dolgot mégis kínosan kerültek, amiből előbbi (szvasztika ábrázolása) elég nevetségesen, utóbbi (Hitler nevének konkrét említése) szódával elmegy megoldással lett cenzúrázva. Mind ezek ellenére, talán még így is ez sikerült a legkiemelkedőbbre az összes háborús történet közül, és ami a legjobb, hogy mindezt megkapja bárki, aki rendelkezik az alapjátékkal, méghozzá teljesen ingyen. Ami viszont a legrosszabb, hogy a játékmenetet itt sem sikerült igazán színessé tenni, a tankcsaták rém egyszerűek és hamar monotonná válnak, a gyalogos küldetések pedig a legalapabb etapok, amit csak a műfaj mutatni tud.

Viszont itt van a multiplayer, beszéljünk hát erről végre! Igen, a Battlefield V igazi erősségét is tradicionális eleme adja. Csiszolt gunplay, taktikusabb, csapatmunkát jobbanigénylő finomhangolások történtek, de javarészt a Battlefield 1 alapjait találhatjuk meg itt is. (Mínusz a ló… halleluja!) A legnépszerűbb játékmód még mindig a területfoglalás, de lehetőségekből bőven elleszünk látva, még ha egy mezei team deathmatch alapjait is a másik csapat beszorítása, kvázi fontosabb területi pontjainak elfoglalása jelenti. Sajnos néhány buggal fűszerezve. Nyílván a javítások és bővítések gőzerővel érkeznek, de sajnos tény, hogy könnyű beleszaladni nagyon kínos dolgokba (megszakadó matchmaking, eltűnő tereptárgyak, spawn bakik), és tartalmi hiányosságok is akadnak szép számmal (például a beharangozott battle royale játékmódra is márciusig várnunk kell, már ha egyáltalán elkészül az Apex Legends sikere után). Emiatt pedig nem érződik teljesen kész játéknak a BFV, inkább csak elsietett majdnem késznek. De! És ez egy óriási de! Vigyázó szemeiteket az EA-re és a Battlefront 2 fiaskóra vessétek. A botrányos és hangos start után láttátok, hogy az a játék milyen állapotban van jelenleg, egy évvel a megjelenés után? Mennyi INGYENES tartalmi bővítésen és finomhangoláson esett át? A Battlefield V eleve jobb alapokkal indít, de ha megtartja az EA ezt a jó, támogatói szokását, akkor bizony nem kell féltenünk a BFV-ot, minden bizonnyal néhány hónap, esetleg fél év után már bőven elégedetten vághat bele bárki, aki kicsit is érdeklődik iránta.

Hogy mi a helyzet most februárban? Hát… tulajdonképpen komolyan bántani most sincs okunk, a kasztokra bontott és hosszadalmas csaták (átlag 30 percbe is telhet egy-egy conquest meccs, de még egy TDM is 10-15 perc odafigyelést igényel) most is izgalmasan futnak le. A pályákon jól lehet rejtőzni, a rombolhatóság visszaköszön, a járművek most a legirányíthatóbbak, a hangok továbbra is elképesztőek, a grafika csinos, a durrogtatás - talán egy fokkal egyszerűbb, de továbbra is precizitást igényel és igen, az összhatás megidézi a háborús atmoszférát.

Jelenleg a pénzükért kapunk hát négy rövid, de intenzív, filmszerű kampányt és egy dinamikusan fejlődő, bővülő, de nem teljesen zökkenőmentes multiplayert. Én, a majd 20 éves játékos pályafutásom alatt már sokszor láttam ennél ezerszer rosszabb ajánlatokat, de igaz az is, hogy a jelenlegi bőséges felhozatalban, nem valószínű, hogy sokról maradnánk le, ha csak később vágunk neki újra a nácik kontra szövetségesek nagy háborújának. Aki szerette az előző részt, biztosan ezt is fogja, aki kevésbé, nem biztos, hogy ez az epizód fogja meggyőzni a széria szerethetőségéről. Új érkezőknek, multiplayer kedvelőknek és második világháborús téma iránt érdeklődőknek azonban bátran ajánlott a beszerzése, pláne az utóbbi időben látott nyomott áron.

Kösz a tesztet, multishoot!